Észveszejtő - 2. fejezet

Halihó ^^
Mivel az előzőnél két részt posztoltam, gondoltam belinkelem az első fejezetet, ha esetleg valaki elkeveredett volna.
1. fejezet
Jó olvasást ^-^

Órák után a már megszokott útvonalon indultam munkahelyem felé, ahol a szabad óráim nagy részét töltöttem. Szüleim ugyan támogattak, de mégsem támaszkodhattam rájuk egész életemben, az egyetem melletti munka pedig igazán célszerű kezdésnek tűnt. Jó fej, hozzám hasonló korú munkatársaim voltak, akik folyton váltogatták egymást. Talán két srác volt, akikkel rendszeresen találkoztam, de velük szerencsére sikerült megtalálni a közös hangot. Jongin és Jongdae egész jól beleillettek a baráti körömbe, ők is valamilyen szinten művész lelkek voltak, ami jót tett néha megviselt idegeimnek.

Ám nem ma. Ma hulla fáradt voltam, enyhén másnaposan az első órámat pedig sikeresen el is aludtam. Jongdae szokásosan pörgött, ami mindig életet vitt a kissé nyomi helybe és belém is, most mégsem volt hangulaton nevetgélni meg poénkodni. Jonginnal egész idő alatt próbáltak felpörgetni ám estére már a fejem is megfájdult tőlük. Végül csak a fiatalabbal indultam haza, elég volt ő nekem a buszon.

Jongin nem messze lakott a kolitól egy albérletben így ha együtt dolgozunk, együtt is indultunk haza.

- Ma nagyon nyomi vagy, mi bajod van? - kérdezte mikor helyet foglaltunk, mostanra pedig annyira le voltam amortizálva, hogy kibukott belőlem minden.

- Tegnap este ittunk, így szar volt a nap, ráadásul egy elég genya feladatot kaptam a speciális kurzusomon.

- Na mit? - vigyorgott. Szerette ha az órámról mesélek neki, magam sem tudom miért.

- Egy meleg történetet kell írnom alárendelt fél szemszögéből.

- Utálod a melegeket? - tippelt a problémámra mire vállat vontam.

- Nem mondanám, hogy utálom őket. Igazából, amíg normálisan viselkednek bajom sincs velük, de ez a téma... távol áll tőlem és sosem akartam ilyeneken agyalni. Ez pedig egy nehéz feladat. Nem elég a tanárnak két oldal, vagy egy fejezet egy konkrét történetet akar mindenestől.

- Ismerek két meleg srácot... ha gondolod megpróbállak összehozni velük, jó fejek. Az egyikükkel közös óráim vannak.

- Nem gázak? - fintorodtam el, hisz akármennyire tagadtam a tipikus sztereotípia bennem volt. A felesleges hangelvékonyítás, a picsás affektálás, az a tagadhatatlan buzi viselkedés, amitől a falra másztam... nem volt kedvem ilyen emberekkel foglalkozni.

- Ha nem tudnám, hogy melegek, sosem tippelném őket annak. Akkor sem mikor együtt vannak.

Elgondolkodtam ajánlatán, egy ilyen találkozás talán nem lett volna rossz. Jongin nem volt egy tipikusan túl okos fiú, ám az emberismerete rendben volt, és ami a szívén a száján személyiség volt, így bíztam benne, hogy nem valami elmebeteg párost ismer. Mondjuk olyanokkal nem is mutatkozott volna, ő eléggé adott magára és a környezetére, a baráti társasága is bár vegyes volt, mégis olyan összeszedett.

- Még elgondolkodom rajta, de nem lenne rossz.

- Megkérdezem. Amúgy sem biztos, hogy belemennének, nem hirdetik magukat, nem szeretik a feltűnést.

Ez az információ pedig nekem rendkívül imponáló volt így ismeretlenül is. Talán egy ilyen beszélgetés még az én javamra is válhatna.

Majdnem tizenegy múlt mire hazaértem a lakrészben pedig teljes sötétség uralkodott. Halkan ólálkodtam be a szobába, és telefonom fényénél próbáltam kikerülni a földön heverő cuccokat. Éjszaka csak hazavergődtünk és ledöglöttünk aludni, reggel pedig kapkodással készültünk így mindenhol kupi volt. Kikerültem Junmyeon vastag könyvét, ami a szoba közepén kevert, ám megcsúsztam egy ruhán, minek hála halk – de nem elég halk – puffanással értem földet. Pár másodperc múlva kattant a lámpa, és szobatársam fáradt tekintetével találtam szembe magam.

- Minden oké? - meredt rám kómásan.

- Bocsi, nem akartalak felkelteni.

- Semmi vész, kapcsold fel a lámpád aztán már alszom is.

Gyorsan felkeltem, világosságot csináltam a saját térfelemen, majd jó éjszakát kívántam. Alig vártam, hogy lefeküdhessek aludni, ám holnapra még volt pár dolog, amit meg kellett csinálnom. Összeszedtem a laptopom, meg a kellő könyveket, na meg a fürdős alvós cuccaimat, és osonva – fényt hagyva ugyan magam után, bár ez szobatársamat sosem zavarta – elhagytam a szobát.

Reggel alig bírtam felkelni, de a telefonom nem hagyott aludni tovább. Kinyomtam majd felvettem fülesemet és benyomtam az első zenét, ami kezem útjába került. Égi áldás volt, hogy zenére nem bírtam aludni legyen az akármilyen halk, így reggelente ezzel elintéztem magamnak a kelést mindenféle megzavarás nélkül. Pár számot végigmeditáltam, majd hirtelen pattantam ki az ágyból. Ha többünknek kellett egy időre menni, és nem voltam épp kibaszós kedvemben, akkor igyekeztem elsőnek kelni, hogy ne legyen torlódás. Sehun szerencsére percek alatt elkészült és ha olyanja volt, simán bejött fogat mosni meg ilyenek miközben én a hajamat lőttem be. Kyungsooékkal ez nem fordult elő, bár velük nem is voltam olyan szoros kapcsolatban, mint a pöszével...

Nyolctól volt órám, én pedig hét előtt pár perccel már kész voltam. A konyhában sündörögtem, mikor Junmyeon kimászott a szobából. Csak egy félálombeli intésre futotta tőle, majd el is vánszorgott, én pedig tovább bűvöltem a kávéfőzőt, hogy végre megkapjam a koffein adagomat.

Csütörtök délután Jongin az öltözőben kapott el, miközben igyekeztem magamra szenvedni a fehér inget. Még volt öt perc a műszakváltásig, de a főnök nem szerette ha ennyire a végére ér be valaki, mint ma én. Ám hiába minden. A buszt lekéstem és csak negyed óránként járt, így befutóra kellett vennem a dolgot.

- Beszéltem a sráccal, aki meleg. Holnap este lesz egy buli, ahova meghívott, azt mondta ott nézelődhetsz is, meg minden, mert több meleg is fel szokott tűnni.

- Akkor beszélnek velem? De miért egy bulin? - értetlenkedtem. Ott nem készíthetek semmi jegyzetet vagy bármi, nem mintha valaha is jól ment volna a jegyzetelés nekem.

- Nem ismernek, ha genya vagy könnyen lerázhatnak – vont vállat.

- És te nem spanoltál fel nekik? - akadtam meg az ing egyik gombjánál.

- Figyelj. Taemin jó srác, de rengeteget szopatták őt a hajlamai miatt. Nekem két év kellett mire beismerte, hogy meleg, alig pár hónapja tudom, erre a nyakára viszek egy számára idegent.

- Oké, oké van benne valami.

- Én tudom, hogy normális vagy, de attól neki még nem kötelessége vakon hinni bárkiben. Az elején még egyértelmű nem volt a válasz, csak a fényezésed miatt mentek bele ennyibe is.

- Értem, és kösz Jongin. Ez sokat segít.

Egész munka alatt azon gondolkodtam, hogyan kellene viszonyulnom a srácokhoz. Nem akartam úszni hagyni a lehetőséget, de ajtóstól sem ronthattam a házba, főleg ha ennyire bizalmatlanok voltak. Ezernyi kérdés volt a fejemben, de próbáltam csak a jellegteleneket elraktározni, amik nem olyan tolakodóak. A többi ráért akkor is ha már egy kicsit bíznak bennem, és felengednek a közelembe. Nagyon reméltem, hogy nem leszek akkora idióta, hogy elbasszam ezt a lehetőséget.

Sehun halványkék ingben és egy sötétkék zakóban feszített a tükör előtt, fehér feszülős farmerban. Mindig utáltam az alakját, magas volt és vékony, mégsem nyeszlett, teljesen az ellentétem. Én kicsi voltam, a csontozatom valahogy tömörebb volt és olyan kis esetlennek tűntem, pedig egyáltalán nem voltam az. Néha igazán féltékeny voltam a barátaimra, hisz mindegyiküknek volt valami egyedi jellemvonása, ami még pozitívabb irányba nyomta megjelenésüket. Jonginnak ott volt az a hihetetlen bőrszín, amit ő nem szeretett, és néha tényleg piszkálásra adott okot ha olyan kedvünk volt, de titokban mindenki féltékeny volt rá egy picit. Talán két hónapja változtatta meg a haja színét a szokásos feketéről, erős szőkére, azóta pedig még feltűnőbb lett. Imádott szórakozni, sorban szedte fel magának a lányokat, ami nem volt meglepő azzal a kinézettel.

Bennem azonban nem volt semmi ilyen. Pici voltam, a kezeim még apróbbak és lányosak, az arcomban sem volt semmi különös, se sehol máshol. Egész egyszerűen átlagos voltam, amit egy kis figyelemmel fel tudtam pörgetni, de mégsem volt olyan kisugárzásom, mint nekik. Még Kyungsoo is erőteljesebb volt mint én! Pedig ő aztán nem csinált általában semmit! Most is csak az idegesség miatt mondta rá, hogy eljön velünk bulizni, Junmyeon pedig kihasználta az alkalmat és áthívta Eunjit valami romantikus izélésre. Így én kibéreltem Jongin kanapéját ma éjszakára.

Ha jól sejtettem Sehun úgy sem jön haza, Kyungsoot meg el sem tudtam képzelni mit csinálhat majd ott. Talán nekem is fel kellene szednem valakit, de most nem a buli volt a fő dolog, amiért mentem bármennyire is vonzott pár feles gondolata. A komolyabb ivás gondolata egyértelműen csak a beszélgetés után jöhet. Jól kellett viselkednem, hogy ne gondoljanak taplónak...

- Mégis mi a rák ez a hely? - cövekelt le Sehun a valami előtt. Egy nyomoronc raktárépület előtt álltunk, a kapuban négy hatalmas biztonsági őr lentről pedig üvöltött a zene. - Hagyjál már én ide le nem megyek! - lépett hátrébb.

- Biztos ez az? -vetettem egy oldalpillantást Jonginra, aki elmélyülten fürkészte telefonját.

- A gps ezt dobta ki. Jó busszal jöttünk, jó helyen szálltunk le, szóval ja. Itt vagyunk.

- Ez tuti valami drogtanya. Nézz már rájuk, még a biztonságiak szeme is keresztbe áll.

Kyungsoo erőltetetten felnevetett míg én még egyszer végignéztem a helyen. Nem volt túl bizalomgerjesztő de ha már itt voltunk...

- Nézzünk le - vetettem fel. - Ha szar eljövünk aztán maximum beülünk abba a bárba, ami pár megállóval arrébb volt.

Ezzel nem tudtak ellenkezni, Sehun Jonginnal vitatkozott, Soo pedig csak némán követett. Gondoltam vége a megpróbáltatásoknak legalább addig amíg leérünk de tévedtem. Majd tíz perces vita következett mikor kiderült, hogy a beugró tízezer won. Sehun kijelentette, hogy viszlát, majd sarkon is fordult, ahogy arra is fény derült, hogy ebből még egy sört sem ihat le. Alig tudtam meggyőzni, hogy visszajöjjön, igazából csak amiatt nem ballagott el a közeli buszmegálló irányába mert végelkeseredésemben felajánlottam, hogy kifizetem a belépőt.

És a mocsok tényleg elvárta ezt. Elővette személyiét, tartotta a kezét a karszalagért, majd besétált rám hagyva a fizetést. Nagyot sóhajtva hagytam hátra húszezer wont, és csak reméltem, hogy jól járok ezzel az egésszel.

Félsötét, meredek lépcsőn jutottunk le a helyre, ahol rögtön megcsapott a fülledt forróság és az első, ami megláttam két srác volt a falnál. Mélyen egymásba feledkeztek nem foglalkozva a külvilággal, bennem pedig kezdett érlelődni a gondolat, hogy nem is lenne rossz tényleg lelépni innen. Ám Jongin még időben ragadta meg a karom és húzott el egy irányba.

- A sarokban az asztalnál ülő srácok.

- Mi van velük?

- A szőke hosszabb hajú Taemin, aki meg mellette ül a barátja Minho. Gyere! - indult meg, én pedig akár akartam akár nem követtem.

Nem voltak messze, ám mindig elénk került valaki, így lassan haladtunk, én pedig felmérhettem őket. Nem tűntek ki a tömegből, ebben igaza volt barátomnak, kissé közel ültek egymáshoz, de sehol egy kézfogás vagy tapizás nem volt, tényleg normálisan viselkedtek. Sokan ültek az asztalnál, négy srác és három lány, így nem kezdeményeztem mikor odaértem, hanem Jonginra hagytam a dolgokat. A szőke hamar észrevette, és mosolyogva állt fel, hogy kezet fogjanak, majd kissé bizalmatlanul nézett felém.

- Helló Baekhyun vagyok – eresztettem ki a hangom, hogy biztosan halljon és kezet nyújtottam neki.

- Taemin – rázta meg, majd elengedett és valamit mondott a másiknak. - Menjünk fel – bökött a felszínre, és felvett egy pulcsit a székről. - Cigizel?

- Néha.

- Meghívlak egy szálra – indult meg, én pedig tétlenkedés nélkül követtem.

Furcsa volt a hely és a helyzet, de igyekeztem a legjobbat kihozni belőle. Fent kaptam egy szál cigit, miután belebújt a felsőjébe, majd öngyújtót is adott.

- Jongin mesélte, hogy valami történet miatt akarsz beszélni. Mi is ez? - Kérdezte mikor kifúja füstöt.

- Az egyetemen van egy speciális kurzus, ahol különböző alapokból kell történetet írnunk. Teljesen véletlenszerűen lettek kiválasztva az én egy meleg kapcsolatot kaptam, az alárendelt fél szemszögéből – bólintott, hogy felfogta, majd méregetett kis ideig.

- Meleg ellenes vagy?

- Nem különösebben. Nincs semmi bajom azzal ki kihez vonzódik, annyiban zavarnak az ilyen dolgok, mint az elfogadott kapcsolatoknál.

- Vagyis?

- Vagyis gyűlölöm ha mellettem falják egymást orrba-szájba, vagy ha mondjuk nyilvános pettinget csapnak az utcán.

- Szóval akkor nincs bajod azzal, hogy meleg vagyok.

- Nincs, ameddig normális vagy.

- Egész értelmesnek tűnsz – mosolyodott el egy pillanatra, amit jó jelnek vettem. Elnézett fejem mellett miközben folytatta mondandóját. - Minho nem nagyon csípi ezt az egészet, ő rögtön nemet mondott szóval ha jót akarsz nem faggatod őt, néha kicsit forrófejű.

- Ha nektek nem fekszik ez az egész, akkor nem kényszer – ellenkeztem, mert hát mégiscsak ők tettek nekem szívességet ezzel.

- Jól van kis srác átmentél – paskolta meg valaki hirtelen a fejem, majd Taemin mellé lépett. - Choi Minho.

- Byun Baekhyun.

- Mire vagy kíváncsi?

Elregéltem neki is röviden a feladatot, meg a témát, majd próbáltam minél finomabban körvonalazni, hogy mi érdekel. Bár aztán ezen nem volt mit szépíteni, nekem ez az egész világ újdonság volt. Sok minden érdekelt, intim és kevésbé intim téma is de mégsem kezdhettem azzal, hogy hogyan dőlt el ki hol van, vagy akármi. Meg aztán nekem ez olyan sötét volt, mint az éjszaka, így maradtam az alap kérdéseknél. Hogyan találkoztak, hogyan jöttek össze, mit gondoltak az elején a másikról? - ezek mind olyanok voltak, amit feltehettem volna egy heteró párnak is, szóval nem éreztem kínosnak. Közben pedig megfigyeltem őket. Apró gesztusaik voltak, amik számukra talán fel sem tűntek. Taemin ha csipkelődött a másik valamelyik rossz szokásával, vagy csak beszólt nevetve valamire, mindig óvatosan hozzáért Minhohoz, mintha valami bocsánatkérés lett volna, vagy valami jel, hogy viccel. A forrófejű pedig fél szemét mindig a másikon tartotta, vagy a környéket pásztázta. Olyan volt, mint valami védelmező.

Egész sok mindent tudtam meg róluk, és bár közben halálra fagytam – minimum háromnegyed órát fent álltunk a hidegben – megérte a dolog, mert fokozatosan lazultak el. Akkor éreztem, hogy nyert ügyem van, amikor Minho elsütött egy spontán poént és már nem figyelte összehúzott szemekkel pislogás nélkül a reakcióimat.

Elváltam tőlük, és egy mosdós kitérő után a többiek keresésére indultam. Nem volt nehéz megtalálni őket, Jongin szőkesége vonzotta a tekinteteket, mellette pedig Sehun piszkafa torony alakja már csak hab volt a tortán. Átverekedtem magam a tömegen és melléjük szerencsétlenkedtem magam.

- Na mizu? - nézett le rám Jongin.

- Okésak.

- Kiidegelted őket?

- Nem hinném. Tényleg jó fejek voltak.

-Mondtam én, hogy nagy arcok – vigyorgott, majd inkább a tánctér közepén tekergő két lányra figyelt. Pár percig figyeltem a tömeget, és ennyi idő alatt sikerült kiszúrnom két leszbikus párt és még egy srác párost, és ekkor éreztem, hogy nekem nem ártana végre némi tömény alkohol.

Bár nem terveztem, hogy sokat iszok, és igazából ez nehezen is volt kivitelezhető mert gyér volt a kínálat, de második nekifutásra találtam valami szimpatikus nevű vodkát. Nem reménykedtem sok jóban, hisz ha itt nem, hol máshol vizeznék a piát, így kapásból kikértem négy rövidet biztos, ami biztos alapon, meg egy formás kis üvegnyi energiaitalt. Nem voltam én nagy alkoholista, mint például Sehun, akinek annyi alkohol kellett a spiccességhez, mint nekem a gyomormosáshoz, de néha szerettem elveszni a részegség homályában.

Két lány méregetett a pult túloldaláról és az első felesemnél megindultak felém. Fakó bőrű, ártatlan arcú, erős sminkes ribancok voltak, ez már sütött belőlük. A félreérthetetlen mellkidobás, a hajigazgatás, és dekoltázsmutogatás... jobbnak láttam felhúzni a nyúlcipőt, ám épp a harmadik pohárral próbáltam lehúzni mikor mellém értek.

- Szia, nincs kedved táncolni? - hajolt közelebb az egyik így szinte fejbe kólintott parfümje túlzott erőssége.

- Talán majd kicsit később – hárítottam, és igyekeztem gyorsan inni, ám nem volt ez olyan könnyű. A harmadik pohár már marta a torkom és másért kiáltott nyelőcsövem, de a miniszoknyás leányzó az energiaitalommal játszadozott. - Bocs elkérhetem? - nyújtottam érte a kezem de csak pajkosan mosolyogva elhúzta előlem.

Máskor lett volna kedvem játszani, beillett abba a közegbe, ahonnan lányokat szoktam felszedni, de most semmi kedvem nem volt hozzá.

- Hagyj Yui, a farkakra bukik – hajolt valaki közénk és elszedte a csajtól az üveget, majd lazán kinyitotta és felém nyújtotta. - Igyál csak cica... - vigyorgott a kigyúrt alak, én pedig csak kitágult szemekkel meredtem rá.

- Neked mi a fasz bajod van? - szakadt ki belőlem hirtelen, és kikaptam a kezéből az üveget.

- Jaj láttalak fenn, nem kell tagadni.

- Nem tagadok semmit baszd meg, de... - hirtelen hallgattam el ahogy közelebb hajolt hozzám, és mozdulni sem mertem mikor keze végigsimított arcomon. Kirázott a hideg, végigfutott rajtam a borzongás, undorodtam a helyzettől.

- Olyan kis édes vagy... és imádom, ha valaki kéreti magát... - leheletét már éreztem az arcomon, de még mindig nem vitt rá a szentlélek arra, hogy megmozduljak.

Szinte az utolsó utáni pillanatban szedtem össze magam és spricceltem az arcába a fél üvegnyi italomat. Megdermedt, ahogy végigfolyt rajta a sárgás folyadék, én pedig elégedetten mosolyodtam el. Ezt neked de retek!

- Baszd meg az édességedet és a kéretésedet te faszfej – köptem dühösen a szavakat és az utolsó felest lehúzva, hagytam ott a francba.

- Hát te meg? - állított meg Kyungsoo, ahogy igyekezetem vissza hozzájuk.

- Rám startoltak...

- Ja azt láttam, két csaj – vigyorodott el és vállon veregetett.

- Az még a jobbik eset volt. Utána rám talált egy srác is – na ennyi volt a mosolya.

- Mi van?

- Ja. Fogjuk Sehunékat aztán húzzunk innen.

- Az nehéz lesz – rántott vissza, ahogy nekiindultam.

- Miért?

- Negyed órája vitatkoznak egy egyénen, hogy fiú-e vagy lány, és Sehun épp most tart felé, hogy felszedje.

- Franc ebbe a helybe már komolyan! - temettem kezeimbe meggyötört arcom.