Észveszejtő - 3. fejezet

Alig múlt éjfél, mikor Sehun visszatért köreinkbe, én pedig már kezdtem örülni a fejemnek, hogy leléphetünk, ám nem is tévedhettem volna nagyobbat. Megvolt az egyik, de eltűnt a másik.
Ugyanis miközben Kyungsooval beszélgettem egy sör társaságában Jongin szépen felszívódott, és bárhogy sasoltam a tömeget perceken át, sehol nem rikított ki feje...

- Miért nem buliztok? - nézett ránk Sehun, mire Kyungsoo csak unottan megforgatta a szemét. Még csak válaszra sem méltatta, így engem talált meg a kérdező tekintete.

- Dumáltunk – vontam vállat.

- Ne már, Ő még oké, de te nem vagy ilyen nyomi! - lökött meg, de egyszerűen még csak ahhoz sem volt kedvem, hogy vitatkozzak. Ismét megrántottam vállam a teljes érdektelenség jegyében.

- Megtaláltad azt a valakit?

- Nem. Eltűnt. Van egy másik terem arra, menjünk át, ott többen vannak és jobb a zene.

- Jongin? - próbálkoztam egy utolsó menekvéssel, de hát ez halott ügy volt.

- A szőke herceg nagy fiú, hazatalál.

Én inkább attól féltem nekem nem lesz hazám erre az éjszakára...

Ellöktem magam a faltól és nekivágtam a tömegnek, félúton pedig üres üvegemtől is megszabadultam. Kyungsoo szorosan követett, éreztem kezét vállamon, Sehunból meg kinézte, hogy hamarabb ott lesz, mint mi szóval nem pillantgattam vissza. Tévedtem, hisz majd öt percig álltunk a vonagló tömeg szélén, mikor megjelent és egy új üveget nyomott a kezembe.

- Valahol itt kell lennie a dögnek – meredt maga elé.

-Tulajdonképpen mit is akarunk tőle?

- Hát baszd meg! - fordult hirtelen felém. - Nem tudom, hogy fiú vagy lány. Ha lány felszedem – vigyorgott.

Sehun, amíg én fent beszélgettem a két sráccal spiccesre itta magát. Sehun és a spicces állapot sosem volt jó párosítás. Gondolkodtam, hogyan vehetném el a kedvét ettől az egésztől, de semmi nem jutott eszembe.

- Ott van! - szólalt meg Kyungsoo és a dj pult előtti térre bökött.

- Melyik? - hajoltam hozzá, ám mielőtt megmutatta volna leesett a dolog.

Tényleg nehéz kérdés volt a dolog, bár lehet a távolság és az ital tette bonyolulttá a látottakat. Világosbarna rövid haja volt, tipikus fiús ruhába bújtatott alakkal, ám arra már rájöttem, hogy az itt nem jelent semmit. Fent egy csajt láttam hasonló kinézettel, aki hát... csaj volt. Szóval ja. Nehéz volt behatárolni.

- Szerintem lány... - szólalt meg Sehun. - Nézd az arcát meg a száját.

- Mintha látnám – morogtam magam elé.

- Tuti, hogy srác – ellenkezett Kyungsoo. - Melyik lány áll így?

- Hát a laza!

- Ezt te sem gondolod komolyan. Tuti, hogy srác, egy lány nem...

- Szerinted itt megvannak a tipikus nemi dolgok? Használod te a szemeidet, ha már ilyen nagyokat kaptál az élettől? Na én...

- Hoppá – nyújtottam el a szót, ahogy a kialakult helyzettel szemezgettem.

A kedves kis fiús valami, hatalmas mosollyal szüntette meg azt a talán két lépés távolságot, ami addig elválasztotta a mellette álló fiútól, majd hirtelen felhajolva lehelt csókot az ajkaira. A magas alak mintha hezitált volna pár pillanatig, de végül átölelte a kisebbet és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Nagy kezei bejárták a másik hátát, aki a nyakába csimpaszkodott és tincseit húzogatta.

- Hát ha csaj akkor lemaradtál róla, ha pasi... - itt megakadtam egy pillanatra. - Akkor mi van?

- Csaj lenne? - bizonytalanodott el a végére már Kyungsoo is, és olyanok voltunk mint azok a bizonyos sült galambot váró egyének. Tátott szájjal bámultuk az eseményeket.

- Javaslatom remek és ellenállhatatlan. Lépjünk le a picsába – vetettem fel, de Sehun hajthatatlan volt.

- Nekem most már tudnom kell, hogy mi a fene az a kis dög! - Ördögi mosollyal nyalta meg ajkait, majd határozottan indult meg a tömegbe az időközben elvált páros felé. A magas alak már mással foglalkozott, de a kicsi ott sertepertélt körülette, ujjait a másikéba fonta és szinte álomkóros mosoly ült szája szélén.

- Azt hiszem egy ideig nem jövök veletek bulizni – Borzongott meg Kyungsoo.

- Azt hiszem egy ideig nem megyek bulizni, ha meg nem haragszol...

Hajnali három után nem sokkal kiszúrtam a tömegben Jongint fél percre, majd el is veszettem. Egy eszméletlen dögös lánnyal táncolt, miközben egy másik is hozzá dörgölőzött, keze pedig félreérthetetlen helyeken kalandozott. Utáltam ezt Jonginban. Hogy a fenébe volt képes egyszerre két olyan kaliberű csajt lekötni? Nem ez volt az első alkalom, hogy felső kategóriás lányokkal láttam flörtölni, olyanokkal, akik finnyásak és cincognak mindenen, azok a fajták, ahol a teljes figyelmet elvárják általában egyszerre több pasitól. Jongin viszont úgy látszik több volt náluk, hisz gyakran fordult a kocka, és ezek a lányok keresték az ő figyelmét merészebbnél merészebb mutatványokkal.

Már azon gondolkodtam, hogy Sehun ágyát pályázom be éjszakára mikor kócos hajjal megjelent mellettünk.

- Hát te? - néztem fel rá megletten.

- Csinálj valamit a hajammal – hajtotta le fejét, hogy tincsei közé túrhassak.

- Azt hittem elviszed őket.

- Gondoltam rá, bár felvitelre nem, max egy gyors körre hátul. Most mit nézel így? - hajolt el tőlem, amikor rendezettnek vélte fejtetőjét. - Látnod kellett volna a kivert kiskutya szemeidet, amikor Junmyeon kipaterolt a szobádból...

- Szeretem az ágyamat na, mi van abba?

- Amúgy is - hagyott figyelmen kívül. - Elég lelombozó volt a gondolat, hogy a vörös félsötétben egy nyelves közepén vaktában hiba nélkül nyomta be a kódot az ajtónál, ami a hátsó részre vezet. Szeretem ha egy lány tudja mit akar és nem játssza az eszét, de azért elgondolkodtam, hogy hányszor került már ilyen helyzetbe...

- Vagyis lekoptattad? - nézett fel rá Kyungsoo halvány mosollyal.

- Egy zár addig jó, amíg nem olyan kopott hogy minden kulcs belemenjen.

Majdnem kibukott belőlem a röhögés ostoba hasonlatán, így inkább félre néztem... nem díjazta, ha elmésnek hitt beszólásait kinevetik, én pedig jó barát voltam.

- És csak úgy otthagytad őket? - vált hirtelen gyanakvóvá Kyungsoo, én pedig visszanéztem. Jongin mosolya megfakult és zavartan dörzsölgette állát.

- Igazából négyesben akarták... de nekem nem fekszik a téma még egy pasival.

Hát igen... van az a pillanat, amikor a nevetést már nem lehet visszatartani. Egyszerre szakadt fel belőlünk a kárörvendés hangja, éreztem többek tekintetét magamon, de nem érdekelt. Messzemenően ez volt az est fénypontja és gyalázatos, de nem hittem benne, hogy Jongin felsülésén kívül történhet itt még bármi említésre méltó...

Sehun fülig érő szájjal tért vissza hozzánk valakit magával rángatva, és mindannyiunknak leesett az álla, amikor felismertük a dögöt - vagyis a fiú-lány problematikát - mellette lelkesen vigyorogva. A velem egymagas alak tekintete ködös volt, tuti rengeteget ivott, így annyira nem lepett meg mikor egy lelkes felkiáltással a nyakamba vetette magát és megölelgetett. Az eszméletlen szép arc és lányos alkat egy fiút rejtett, akinek csábító hangja és kisugárzása volt, de parfümje és megjelenése mégis valahogy férfiassá tette.

Gyorsan végigölelgetett mindenkit, elhadarva a nevét na meg, hogy mennyire örül, majd visszacsimpaszkodott Sehunra, mint valami kis majom.

Sokáig ott csacsogott nekünk, rajta keresztül is egy csomó új információhoz jutottam. A csóknál, amit azzal a magas alakkal váltott már leesett a dolog, hogy minimum langyos, de valószínűleg inkább tűzforró, ám erre is rácáfolt, amikor egy lány neki simulva próbálta elrángatni tőlünk. Vigyorogva koppintotta le a hölgyeményt, és még inkább Sehunra akaszkodott, két vékony keze akaratosan csimpaszkodott a magas baljába.

Na hát ő volt Luhan, a legszebb srác, akit addigi életem során valaha láttam. És ugyancsak ő volt az srác, aki be nem álló szájjal egyre rémesebbé festette mindannyiunk szeme előtt a helyet, bár ő ezt lelkesedésében észre sem vette.

És Sehun volt az, akire mindannyian gyilkos tekintettel meredtünk, mikor közölte, hogy jövő hét végén is itt leszünk a buliba. Inkább gyors ütemben leléptem a mosdóba mielőtt olyat tettem vagy mondtam volna amit megbánok.

Ám a szerencse nem állt mellém, alighogy elkeveredtem tőlük, valaki megragadta a vállam és maga felé fordított.

- Ya, te kis szemétláda! - akaratlanul fintorodtam el, ahogy megpördített az alak és szembenézhettem a pár órával ezelőtti sráccal, aki kikezdett velem. - Nagyon kis viccesnek hitted magad mi? - szorított még jobban rám, én pedig igyekeztem adni az értetlent.

- Miről beszélsz? - ficánkoltam, de csak nem engedett, és úgy tűnt még jobban felidegesítettem, mert közelebb hajolt.

- Velem egy olyan kis nyomi alak, mint te nem fog szarozni. Mit képzelsz te magadról?

Borzalmasan belelógott az aurámba, és legszívesebben megütöttem volna de nem voltam hülye. Kétszer akkora volt, mint én, karja csupa izom... hamarabb találtam volna magam a padlón törött ujjal, minthogy ő elgondolkozzon az ütésemnél, hogy ez most én voltam vagy egy szúnyogcsípés.

Kínos volt a helyzet, számomra meg még veszélyes is... inkább bele sem gondoltam egy részeg állat miket lenne képes tenni velem... hm az egyetem közelébe volt kirakva valami hirdetés, valami harcművészeti cuccra, talán utána kéne néznem... egy hét alatt vajon megtanítanak olyan spéci hatástalanító dolgokat?

- Figyelsz te rám? - hirtelen markolta meg felsőmet, mire persze, hogy figyeltem rá. Szégyen szemre rémültem kaptam rá a tekintetem. - Nekem te...

- Elég lesz – jelent meg még egy alak, de felé se néztem, csak szuggeráltam a másik vonásait. A még nagyobb dühöt, hogy valaki be mert neki szólni, majd pár másodperccel később a hang felismerése, a meglepettség és a szorítás gyengülése. Mégsem néztem el róla a megzavaró tényező felé, mert aztán ki tudja mikor jön rá, hogy na még ő beveri a képem.

- Most mi bajod van? - engedett el végleg, és vigyorogva fordult a magas alak felé, és ekkor – na meg egy jó nagy lépésnyi távolságfelvétel után – már én is felmértem az alakot. - Mi csak szórakoztunk, nem igaz? - fordult vissza felém és tekintete figyelmeztető volt, hogy úgy táncoljak, ahogy ő fütyült. Csak egy a baj. Én sosem voltam képes mások akaratát követni.

- Kurvára jól – mosolyogtam rá kis bólogatások közepette, amit akaratlanul követett saját fejével. - Életem legjobb estéje volt, ahol egy buzi fejére locsoltam a piám felét – mosolyogtam még mindig neki gúnyosan.

Lendült volna, hogy szétverjen, én pedig készültem a halálra, vagy legalább egy fájdalmas találkozásra az öklével, miközben magamban elátkoztam az ostoba számat, ám mielőtt ténylegesen tehetett volna valamit a magas alak elrántotta tőlem. Döbbenten figyeltem, hisz a másikhoz képest ő is ugyanolyan nyeszlett volt mint én szóval meg se kellett volna tudnia mozdítani, ám ő minden nehézség nélkül vonszolta el. Csak két percig voltak távol, majd a faszfej egy legyintés, és gyilkos pillantás keretében távozott szitkozódva, a másik pedig felém vette az irányt.

El kéne mennem... le kéne lépnem, csak hát mégis megvédett...

- Minden rendben? - lépett elém.

- Persze – mosolyodtam el, és azon gondolkodtam hogyan léphetnék le a leghamarabb, majd ahogy még egyszer végignéztem rajta, már azon járt az eszem honnan ismerős nekem. Magas volt, kissé csálé fülekkel, nagy csillogó szemekkel, és meglepő módon egész jó stílussal. Egy rövid ujjú ing volt rajta alatta fekete atlétával. Nem volt túlöltözött, tipikus laza bulizónak tűnt, aki otthon érzi magát a helyen. Jobb karján óra feszült, a balon meg pár karkötő és gyűrű.

- Chanyeol vagyok – mosolyodott el, és felém nyújtotta a kezét. Keresgéltem elmém zugaiban a nevét de nem volt ismerős.

- Baekhyun. Nem találkoztunk mi már valahol? - vetettem fel, mert rettenetesen idegesített, hogy valahonnan rémlik az arca. Ellenben ő csak meglepetten pislogott felém, olyan érzés volt, mintha félreértette volna a kérdésemet.

- Nem. Én itt láttalak először, de nem bántam volna ha már korábban is találkozunk.

Hoppá...

- Chanyeollie! - ugrott Luhan mellé, és a nyakába csimpaszkodott. A magas csak gyorsan leszedte a kezeit magáról, és az egyikkel összefogta a vékony kis csuklókat, hogy megakadályozza a következő támadást.

- Veled smárolt! - világosodtam meg, ahogy egymás mellett láttam őket, ám úgy tűnt a felfedezésem nem okozott osztatlan sikert. - Együtt vagytok?

- Nem – ellenkezett rögtön a magas tekintetét az enyémbe fúrva.

- Chanyeol a legjobb barátom.

- Kár érte... - sóhajtottam, pedig reméltem, hogy elkaphatok még egy meleg párost, hogy infókat szerezzek erről az egészről.

- Ez jó szám! - lelkesedett hirtelen Luhan, és kiszabadította kezeit, majd valamiért engem talált meg és húzott magával.

Mint valami bolond vetette be magát a tömegbe, én meg mentem utána, mert ő is átverős külsejű volt. Esetlenebbek tűnt mint én, mégis maga után tudott cibálni minden nehézség nélkül. Hamar a tömeg közepén voltunk, ám csak Sehun és Chanyeol bukkant fel végül a közelünkben. Jongint még kiszúrtam, és elmutogatta, hogy felmennek kicsit, majd jönnek, aztán már el is tűntek. Az egész buli alatt most éreztem a leglazábban magam, a zene jó volt, nem voltak kétes alakok, akik fel akartak szedni, el tudtam tűnni a tömegben és csak magammal kellett foglalkoznom. Rámosolyogtam Chanyeolra, mivel fél szemét folyton rajtam tartotta, talán figyelni akart rám az előbbiek miatt. Igazából hálás voltam neki, úgy tűnt ő valami népszerű alak erre, hisz gond nélkül le tudta pattintani azt a másikat.

- Csinált veled valamit az a szerencsétlen? - hajolt közelebb tánc közben, én pedig próbáltam kiérteni szavait.

- Nem. Csak felhúztam őt, azt hiszem.

Bólintott ám nem húzódott vissza a saját kis részére, ahol táncolt, ott maradt szorosan a közelembe. Sehunék felé néztem, de ők már totál el voltak egymással. Nem értettem legjobb barátomat, hogy mégis mit csinál, de félre érteni sem akartam a dolgokat, mert semmi olyan konkrétat nem láttam, csak hát mégis... Sose néztem volna ki Sehunból, hogy egy meleg sráccal így bulizik. Visszafordultam a magas alak felé, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy beletáncolt aurámba.

- Gyakran jársz ide? - kérdezősködtem inkább.

- Aha. Szinte az összes bulin itt vagyok.

- Annyira jók? - tátottam el szám döbbenetemben. Tőlem messze állt ez az egész. Nem volt rossz, nem volt rossz, de voltam már ezerszer jobbon is.

- Luhan benne van a szervezésbe, és valahogy én is belekeveredtem már. Meg valakinek figyelni kell rá.

- Tetszik neked? - érdeklődtem kíváncsian, és most én hajoltam picit közelebb, hogy biztos jól halljam.

- Nem. Luhan tényleg csak egy barát.

- De hát megcsókoltad!

- Figyeltél? - mosolyodott el kissé gúnyosan.

- Csak láttam... - vontam vállat.

- Így a legkönnyebb őt megvédeni a pofára eséstől.

- Akkor Sehuntól miért nem távolítod el? - vontam fel a szemöldököm, ami neki különösképp érdekes látvány lehetett, hisz megint közelebb férkőzött hozzám. Észre sem vettem, de már olyan szorosan álltunk, hogy simán átölelhettem volna.

- Mert a srác nem meleg, Luhan nem indult rá, és találtam egy érdekesebb embert, aki leköt – mondta mélyen a szemembe.

- Kit? - faggattam tovább, mire elmosolyodott és két hosszú ujja végigsiklott a nyakamon.

- Téged.