Vedd el a férjet - 17. fejezet

Munka munkával

Ameddig be nem léptem a lakásba el is felejtettem, hogyan kezdődött a napom. Aztán hirtelen fejbe vágott a felismerés, ahogy üres helyek tátongtak az eddig otthonos kis zugomban. Eltűnt a gardrobból a ruhák fele, a hálószob sarkából az az ostoba hatalmas plüss, a nappaliból pedig a golfkészlet, amit sosem értettem miért kellet egyáltalán Jonginnak. Sok felesleges kacat, amik mégis hozzám nőttek. Azt hittem nem lehet rosszabb annál, hogy a lakásban vagyok Jongin cuccaival, de sokkal elviselhetetlenebb volt a lakás a kacatjai nélkül. 

Kedvetlenül huppantam le a kanapéra, míg Mong megkörnyékezte a konyhában maradt szárazkaját. Hiába ettem Chanyeollal, ahol neki is járt nem kevés finom falat, neki csak kellett még némi plusz étel. De hát ettől maradt formás a popója, így nem ellenkeztem. 

Chanyeol...

Megint nem értettem mi történik velünk,elvégre egyszer a közelembe akartam tudni, aztán távol maradni tőle, ám hiába figyelmeztettet folyton az eszem, hogy ő egy vőlegény egyszerűen nem tudtam parancsolni magamnak. Ahogy ma bejött és velem töltötte a délutánt, sok minden eszembe jutott vele kapcsoaltban, cvsak az nem, hogy hamarosan feleségül veszi Yoorát. Kinek jutna ez eszébe, ha egy olyan szívdöglesztő férfi, mint Chanyeol vele tölti a nehéz hét utáni szabadnapját. Mert hiába áltattam volna magam azzal, hogy csak az esküvő miatt jött, arról egy árva szó sem esett. Még csak szóba se került, maximum egyszer, akkor is csak azért, mert utálta, hogy amiatt szakadt plusz munki a nyakába. 

Mérges voltam. Magamra, rá, Jonginra, mindenre és mindenkire, mert a feje tetejére állt az életem, ami idáig olyan békés volt. Volt egy pasim, egy legjobb barátom, egy jól menő munkám, egy kutyám és egy laza megfelelő életem. Ehhez képest, épp túl vagyok egy szakításon, és kezdek beleesni egy olyan pasiba, akinek terhes menyasszonya van. Mert már nem tudom tagadni, hogy tetszik Chanyeol. Vagyis annál már sokkal többről volt szó. NEm csak tetszett, hanem kezdtem megszeretni. A tetszés mindig addig futott, hogy egy ember külseje megfogott. És általáb azok az emberek tökéletes külsővel voltak megáldva, de Chanyeol messze volt a tökéletestől. Ott voltak a fülei, amik minden irányba álltak, mint valami parabola, a szemei, amik kissé kiálltak, a magassága, amivel kissé zsiráfnak hatott, bár ezt még nem róhattam fel neki elvégre sok magas ember volt. Mégis tetszett. Pedig finnyás, válogatós embernek tartottam magam, akinek bár nem minden a külsőség, igenis nagy elvárásaim voltak azzal szemben, hogy ki, hogy néz ki.

Ezért is kaptam meg sokszor, hogy felszínes vagyok, pedig nem voltak az. Egyszerűen csak persze, hogy ha megnézek valakit, akkor a tökéletességet keresem. Mindezek ellenére Chanyeol a tökéletlenségével, vált igazán különlegessé. És még annál is többé.

Nem csak tetszett, vonzott, és elfeledtetett velem mindent abban a pillanatban, ahogy megláttam. 

- Mondd Mong, mit kezdjek egy zacskó káposztával? Mégis ki ilyen idióta? - kérdeztem kutyám mosolyogva, mert még mindig nem hittem el, hogy képes volt komolyan ezt tenni. 

***

NYűgösen néztem a naptáramat, míg mellettem Sowon szinte ugrándozott. 

- Minden rendben?

- Csak izgulok, nem hittem, hogy máris részt vehetek beszélgetésken, meg ilyenek - lelkesedett. 

- Miért ne vehetnél? szépen leülsz, előveszed a kis füzeted, felírod, amit érdekesnek találsz, aztán ha elmentek akkor kérdezel. 

- Jól van már - fújta fel duzzogva az arcát. - Olyan vagy. 

- Bocsi, de nehéz napunk lesz. 

- Most már itt leszek, hogy segítsek, és megpróbálok minél hamarabb hasznos lenni - pörgött tovább. 

Olyan nyugodt lánynek tűnt, erre itt ugrált, és pörgött, pedig a hidegvére volt az, ami többek között megfogott. Hát lehet tévedtem...

Az első párnal, még féltem, hogy Sowon megsem lesz olyan jo, mint reméltem, de kellemes csalódást okozott. MEghajolt és bemutatkozott, majd tényleg csendben ült és jegyzetelt. Egészen a negyedik párosig. Alapjáraton az apró esküvő lebeszélését is én akartam irányítani, de elég volt a füzetébe pillantanom, hogy tudjam nem lesz gond vele. Minden fontos dolgot leírt, amit én is megtettem volna, néha még plusz kis gondolatokat is hozzáfűzött - és jókat - ráadásul végig érdeklődve figyelt, hiába nem volt aktív tagja a kommunikációnak. A köztes kis időben, tökéletes képet adott arról, hogy ki mire vágyik és mit kellene, hogyan csinálni. Egyszerűen egy álom volt a lány. 

- Most jön az a rész, hogy bedoblak a mély vízbe - dőltem hátra a székemben, mire szavaim halatán félre nyelt. 

- Mi?

- A következő párost, nem akartam elvállalni, aztán eszembe jutott, hogy első feladatnak tökéletesek lennének, ha belemennek. 

- Máris? De Baekhyun... - fehéredett el, és még köhögni is elfelejtett. 

- Itt vagyok mögötted. A többi esküvőnél te leszel az én hátvédem, de itt cserélünk. Egy minimalista párról van szó, alacsony költségvetéssel, kis rokonsággal, elég konkrét tervekkel, amik könnyen kivitelezhetőek. Igazából hasonló feladatot akartam neked adni kis idő múlva, de ez így sokkal jobb.

- Miért? Nem tudok semmit.

- Mondtam, hogy segítek, és így a munkád nem a vakvilágba megy, hanem hasznossá válik. Ugyanezt csinálnád egy vázolt esküvővel is, csak ott a végén annyit mondanék, hogy szép volt, itt pedig látni fogsz egy párt, akik egymásnak szentelik az életük. 

- És ha valamit elrontok? - parázott még mindig.

- Akkor, mint mondtam a hátad mögött van a legjobb esküvőszervező - böktem vigyorogva magamra - és segít mindenben. Még a leghülyébbnek tűnő kérdésed is komolyan veszem, bármiben segítek. Ennél jobb lehetőséged a tanulásra nem lesz.

A pár pontosan érkezett Sowon mellettem a bemutatkozásnál alig bírt megszólalni, így az elején én vázoltam nekik a tervet miszerint az új segédem próbálná vinni az esküvőt. Elsőnek nem tetszett nekik, elvégre ők fizetnek és nem tudják mit kapnak, de végül csak én győztem és adtak egy esélyt mondván ha ott állok mögötte, hát legyen. Na meg persze az is segített, hogy igazán kedvező árat ígértem nekik. 

Sowon miután öt ercig sokkosan ült, feltalálta magát és bár teljesen máshogy kezdett neki a tervezéshez, mint én nem szóltam bele. Láttam a logikáját, és hagytam érvényesülni. Egy segítséget akartam magam mellé, önállósággal és precíz minkával, nem egy robotot, így kivártam. 

És, amikor kilépett a pár tudtam, hogy jól tettem.

- Szép volt - dícsértem meg halkan, ő pedig kissé megrémülve kapta rám a tekintetét. - Mi az?
- Épp sokhatás alatt vagyok. Nem voltam erre felkészülve.
- Nincs azzal baj, sok olyan helyzet lesz, amire nem lehet felkészülni.
- Neked is vannak még ilyenek?
- Hogyne lennének... - sóhajtottam. Mint például, hogy belezúgok egy vőlegénybe.

Yoora kedd reggel hatalams lelkesedéssel toppant be, cseppet sem zavartatva magát ölelt meg egy pillanatra, majd lehuppant a székbe. És nagyjából itt vette észre Gowont, aki csak döbbenten pislogott rá.
- Ó, ne haragudj Park Yoora vagyok, három hét múlva feleség - pattant fel és meghajolt.
- Ne ugrálj össze-vissza, nem tesz jót a babának- szídtam meg óvatosan, de rám se pillantott.
- Lee Gowon vagyok - hajolt meg a lány. - Baekhyun gyakornoka? - fejezte be kissé kérdőn.
- Ha minden jól megy, ő esz a társam.
- Komolyan? Gratulálok. Hol végeztél ,hogy így elraboltad Baehyun figyelmét?
- Nem esküvőszervezőnek tanulok - nyögte bizonytalanul.
- Ó... akkor?
- Beszéljünk inkább a lényegről, mert bármennyire szeretek veled tervezgetni jelenleg kicsit felhalmozódtak az esküvők - tereltem el a figyelmét a nőnek. - Szóval minden jol halad,a virágok megrendelve, torta úgyszintén, az ebéd stimmel, viszont egy elég alap dolog hiányzik. Nem volt még szó a meghívokról.
- Azzal nem terhellek. Családi hagyomány, hogy egy alapsablon alapján kézzel írjuk a meghívókat. Az üllésrend is megvan a család azt alaposan átgondolta és lefikszálta. - mosolygott a nő. - Viszont egy probléa felmerült. Nem tudjuk a nyitótáncot.
- Ismerek egy jó tánctanárt, aki segíthet ebben.
- És tud is fogadni minket?
- Ha én kérem, igen - mosolyogtam, mire Yoora arca is felderült. - Viszont nem tudlak elkísérni titeket.
- Nem is kell, csak egy telefonszámra lesz szükségem, és elintézem. Ahogy a titkárnődet láttam, elég elfoglalt lettél. Talán a szakítás miatt?
Már megint semmibe vette a magánélet fogalmát, de már ahhoz sem volt erőm, hogy felkapjam miatta a vizet.