Szóval csak köszönöm mindenkinek ^^
Taemin elgondolkodva
hallgatta rövid összefoglalómat és látszott rajta, hogy tényleg
jó tanácsot szeretett volna adni, de a helyzetemet tekintve nem
tudom mi lett volna a jó.
- Ha a feladat végén
szimplán ki akarsz lépni, akkor semmi érzelem. Élvezni élvezheted
de nem keverhetsz bele érzelmet.
- Ezt, hogy érted?
- Te magadat nem
vallod melegnek, ám most belevágtál egy ilyenbe. Ha nem akarod
tönkre tenni magad, akkor ne kötődj ahhoz, akivel kavarsz.
Maradjon csak kavarás mindenféle kapcsolat nélkül. Semmi együtt
alvás, semmi mosoly, puszi, barátság, semmi. Csak sablon sablon
hátán, különben nem menekülsz ki majd belőle könnyen.
- Szerinted ha
kedvelem szarban vagyok?
- Kedveled, mint...
- Barát és ember.
- Igen. Kivel
kavarsz?
- Chanyeolnak
hívják.
- Parkkal? - tátotta
e a száját, mire bólintottam. - Hát te idióta vagy... a
helyedben minél hamarabb kiszállnék, ha meg Park a másik, akkor
pláne. Kicseszettül szerencsétlen vagy, hogy vele hozott össze a
sors.
- Miért? -
értetlenkedtem, hisz sütött belőle az ellenszenv Chanyeol felé.
Pedig nekem nem volt vele semmi bajom. Segített nekem, szimpatikus
volt, mindig tartotta a határokat, és emberként is rendben
találtam. Épp ezért nem értettem mi baja Taeminnek vele.
- Kapásból ott van
Luhan. Ha azok ketten nem basznak össze, akkor senkik, de amúgy meg
mindkettő szed fel bárkit, akit akar. Nem mondom, hogy ne lógj
vele, de alaposan megégetheted magad ha nem vigyázol.
- Chanyeol ennyire
rossz lenne?
- Én még nem
láttam olyannak, hogy komolyan venne bármit.
Eszembe jutott a
kedd éjszaka, amikor szinte bármit hagytam volna neki, de ő nem
tett semmit.
Nem tudtam meddig
csókolóztunk és simultam hozzá az apró előtérben, de nem is
akartam ilyenekkel foglalkozni. Ellenben ő egy idő után elszakadt
tőlem és beljebb húzott maga után és nem sokkal később már a
kanapén ülve loptam tőle újabb csókot, miközben minden erőmet
és elszántságomat összeszedve simítottam végig mellkasán.
Nagyon tovább akartam lépni és mikor ujjai pólóm alá tévedtek
úgy tűnt végül ő is erre szánta magát.
Borzalmas érzés
volt, Chanyeol ujjai nagyok voltak, hiába gyengédek, teljesen más
volt mint a már megszokott érintések. Ráadásul rohadtul ott volt
bennem a tudat, hogy nem én irányítottam. A lépéseket jelen
pillanatban én léptem meg, de az irányítás végig az ő kezében
volt. Majdnem felnevettem a tudatra, hogy tenyere milyen hatalmas
volt, szinte egész hasamon éreztem az érintését, ami csikizett,
de... elviselhető volt. Nem kaptam tőle frászt, ami meglepett...
és úgy tűnt ő is, mert nem sokkal később már sokkal bátrabban
ért hozzám.
Próbáltam
Chanyeolban arra utaló jeleket keresni, amit Taemin mondott, de
felhozni ellene csak azt a két csókot tudtam, amit váltott a
bulikon. Mondjuk aztán én voltam az, akinek nem kellett a hűség,
és szabad utat adtam neki bármiféle kavarásra és hát... ki
tudja lehet a hátam mögött félredugott párszor, ha úgy hozta a
helyzet.
Vajon
csinált ilyet? Ah kit érdekel?!
Mérges
voltam, amiért máris erre terelődött a figyelmem, hisz semmi
közöm nem volt hozzá. Lebeszélt dolog volt ez, szimpla
kihasználás és ennek igazából a hallottak alapján illenie
kellett volna Chanyeolhoz. Csak épp egy picikét idegesített a
gondolat, hogy esetleg tényleg valami ilyesmi lenne a háttérben.
Mármint... magamat sem értettem, mire fel ez a pörgés.
-
Ne gondold túl a dolgokat csak szólok, hogy több egy éjszakás
kalandját hallottam, mint tartós valamit.
-
Végül is mi sem egyeztünk meg semmi olyasmiben, hogy kapcsolatunk
lesz vagy ilyesmi...
Már
Taemin sem értett igazán...
Ijedten néztem
fel rá, amikor a pólómnak hűlt helye lett testemen és a kanapé
másik felén landolt. Chanyeol csak mosolyogva pöccintette meg a
homlokomat, majd felállt és... otthagyott. Na nem ilyennek
képzeltem el a vetkőztetést. Most vagy szar testem volt – nem
volt és kész – vagy pedig az ő fejében kattant valami, amitől
nem normálissá vált. Értetlenül pislogtam, ahogy eltűnt pár
percre, majd vissza is tért egy fehér pólóval, amit felém
nyújtott.
- Gatya le és
megyünk aludni – közölte aztán ölembe ejtette az anyagot és
elbandukolt a fürdőbe.
- Mi van? -
meredtem magam elé, ahogy tudatosult bennem, hogy engem bizony most
egy meleg pasi ejtett. Egy csomó csók és tapizás után! Mert
letapizott az a majom!
- Ha nem öltözöl
fel, annak veszélyes vége lesz... - jelent meg újra, mire előjött
bátor énem.
- Vetkőzzek,
öltözzek, mi vagy te valami stylist?
- Ha a személyes
stylistod lehetnék, folyton pucér lennél szóval ne remélj
ilyeneket.
Tuti, hogy még a
nyakam is bevörösödött, ahogy pofátlanul végigmért és
kigúnyolt. Számba haraptam, hogy ne vegyem fel a civakodás fonalát
és belebújtam a felsőbe, amit kaptam. Naná, hogy kétszer
belefértem volna...
- Kisebb nem
volt?
- Sajnálom, hogy
a méreteim kiakasztanak – vigyorgott, mire – a fáradtság
miatt, csakis amiatt lehetett – megint félreértettem a dolgokat.
- Jézusom Baekhyun melletted egy mocskos perverznek érzem magam
komolyan! - röhögött fel. Felháborodottan fújtattam egyet majd
visszaültem a kanapéra.- Na gyere te durcás kiskölyök mert
fáradt vagyok.
- Hova?
- Tán a kanapén
szeretnél aludni?
- Hol máshol? -
értetlenkedtem elvégre engem aztán nem viselt meg egy amúgy
kényelmesnek tűnő kanapé.
- Reménytelen...
Azzal fogta magát
felhúzott a kanapéról és belökdösött a szobájába. És
leesett. Ő úgy gondolta, hogy én vele alszom... Na meg még mit
nem! Fordultam volna, hogy megosszam abbeli aggályaimat, hogy
félregondolta a dolgokat, de két egészen aprócska dolog
megakadályozott. Pontosabban három. A mellkasa, ami a hátamnak
simult, az ajkai, amik tarkómra csókoltak és kezei, amik övemet
kezdték bontogatni. Lefagytam. Még levegőt sem mertem venni, csak
álltam sokkosan és hagytam, hogy bármit tegyen. Szája előrébb
araszolt, mire nyakam hátracsuklott, így még jobban hozzáfért.
Akaratlanul hunytam le a szemem és futott rajtam végig a remegés.
Aztán
kapcsoltam, abban a pillanatban, hogy sikerült az övemet
kikapcsolnia. Hirtelen pördültem hátra, és el is távolodtam tőle
pár lépésnyit.
- A nyakam tabu.
Mindig – suttogtam, miközben levegőért kapkodtam. Ő meg csak
nézett rám, és tudtam, hogy nem értette mi bajom.
- De...
- Ha akárcsak
még egyszer a nyakamhoz érsz, akkor felejtős ez az egész.
Mondjuk, hogy bármi csak a nyakam nem.
- Jó –
sóhajtott pár perc hallgatás és méregetés után. - A nyakad
tabu – hagyta rám kissé elégedetlenül. - Valami indok esetleg?
- Csak nem –
ráztam meg a fejemet.
- Oké... azért
aludni hajlandó vagy?
- Miért nem
használod ki a lehetőséget?
- Mert azt
akarom, hogy élvezd és ne bánd meg. Szóval mássz be szépen a
paplan alá és aludjunk.
- Alhatok kívül?
-
De figyelj Chanyeol nem tűnik olyan görény alkatnak...
-
A franc se ért téged Baekhyun. Bejön neked?
-
Dehogy. Csak nem tűnik olyannak, aki... nem is tudom. Szóval velem
tök normálisan viselkedik.
-
Hogy ismerted meg?
-
Meg akart csókolni...
-
És utána, hogyan lettetek jóba?
-
Nyomult picit, de megtalálta a nyakláncomat és...
-
És véletlen egy bulin, pont akkor hagyod el a láncod, amikor vele
vagy?
-
Na már, azért ne már! - tátottam el a számat. - Komolyan
lenyúlta volna?
Nem
akartam teljesen hinni Taeminnak, mert alapból úgy tűnt nem
kedvelte Chanyeolt és nekem nem tűnt olyan rossz alaknak, mint
ahogy ő leírta. De azért bennem volt egy aprócska kis tüske, ami
folyton bökdösött, hogy mi van ha...
Bár
aztán mi lett volna? Ki akart használni, hát üsse kavics, nekem
aztán mindegy volt igazából, hisz én se tettem többet. Csak ha
ez tényleg így volt, miért nem ismerte el egész egyszerűen, hogy
csak annyit akar amennyit? Szerettem volna mással is beszélni
erről, de hát Taemin volt az egyetlen, akinek elmondtam kis
kilengésem és neki is a lelkére kötöttem, hogy hallgasson, mint
a sír, mert nem akartam, hogy a többiek tudjanak róla.
Belegondolni is rémes volt mi történt volna akkor ha kiderül.
Sehun még csak túllendült volna, talán egy-két buzi poént
benyomatott volna, hogy akkor már miért nem rá buktam vagy valami,
Kyungsoo ő csak, hát ő leszarta volna az egészet magasról, amíg
nem teszek olyat, ami az ő mércéjével durva, na de Junmyeon... na
ő tuti kiakadt volna. Szóval inkább hallgattam. Talán még
Jongéknak hozhatta volna szóba, de... hát ők enyhén szólva is
homofóbnak gondoltak, így ők is kiestek. Más meg aztán végképp
nem volt, akit egy ilyen titokba beavattam volna.
Végül
a munkahelyemen mégsem bírtam ki és amikor egy kis pangás volt,
és csak mi hárman voltunk a közelbe vázoltam egy homályosabbnál
is homályosabb helyzetet, csak, hogy megtudhassam, mit gondoltak.
-
Ha valaki neked szimpatikus, de egy másik ismerősöd, aki régebb
óta ismeri legalábbis abban a közegben, és neki rossz véleménye
van róla akkor mi van?
-
Éljen a Baekhyun-féle megfogalmazás... - heccelt Jongdae, de azért
elgondolkodott. - Ha neked szimpi, akkor szimpi, lehet veled másképp
viselkedik, mint a többiekkel.
-
Miért viselkedne vele másképp? - ellenkezett Jongin és mellém
ült a székre. - Mármint ne vedd magadra, de miért pont veled
kivételezne?
-
Ugye? - értetlenkedtem.
-
Lehet szimpatikus neki és ezért akar más lenni.
-
Miért neked ha valaki szimpi, hogy bevágódj nála megjátszod
magad?
-
Nem feltétlen csak...
És
megint rájöttem, hogy ezek ketten teljesen másképp gondolkodnak
és képtelenek kompromisszumot kötni... Ellenben pont ezért volt
jó, őket összeengedni mert olyan volt, mintha lenne két belső
énem, akik pro-kontrázzák a dolgaimat saját magam helyett.
Ráadásul ők több dologra is képesek voltak rávilágítani, mint
én egyedül.
A
hét hátralevő részére hanyagoltam Chanyeolt, aki ezt az ott
alvásom miatti sokknak hitte, pedig szó sem volt róla. Magamnak
kénytelen voltam elismerni, hogy nem zavart a közelsége... nem
aludtunk ugyan sokat, mert neki reggel hétkor csörgött az órája,
ellenben úgy keltünk, mint valami tipikus pár. A hátam a
mellkasának simult, fél kézzel átölelt és egész végig a
közelemben szuszogott. Igazából pokoli hangosan lélegzett. Nem
horkolt csak szuszogott. Végig mélyen, egyenletesen, sokkal
megnyugtatóbb volt, mint Hyungé. És ami még jobban meglepett,
hogy a kómás félálomban kapott reggeli csók tetszett. Talán
azért mert még nem voltam magamnál, talán más miatt, de felé
fordulva kértem még belőle, ami neki is tetszett, mert lusta
mosolyra húzta száját. Meg aztán látatlanban tapogatózott a
pólóm alatt szép sunyiban...
-
Na szóval! - huppantam le Jiyeon mellé, két kávéval, amiből az
egyiket felé nyújtottam. - Mi volt az a nagy hír? - mosolyogtam
rá.
-
Sikerült a nyárra állást találnom! Így nem kell hazamennem
hanem maradhatok. Tudod milyenek a szüleim... semmi kedvem nem volt
hazamenni, és folyton a piszkálást hallgatni.
-
Megértelek – sóhajtottam. - Mit fogsz csinálni hova mész?
-
Egy pszichológus mellett fogok dolgozni, így a tanulmányaimba is
vág. Bár kétlem, hogy sok beteg közelébe jutnék, de akkor is
megéri. Fizetni tudom az albérletet és plusz pénzem is marad.
Ráadásul ha bejövök, akkor maradhatok. Tiszta siker.
Elmélázva
hallgattam lelkes csacsogását és reméltem, hogy valaha én is
képes leszek ilyen lelkesedéssel állni a jövőbeni szakmámhoz.
-
Na de mesélj te is valamit. Fura vagy. Más a kisugárzásod!
-
A mim? - nyelten félre, és hirtelenjében ezernyi hazugság lódult
meg a fejemben. Már csak ki kellett választanom az egyiket, és
tökéletessé tennem, mindenki számára.
Így
lett Chanyeolból valaki, akivel alakult valami, amikor óta és
valahogy. Csak semmi konkrétum...
Kibaszottul
rám szakadt az ég, ahogy kiléptem az egyetemtől pár utcára levő
könyvtárból. Szakadt az eső, dörgött, villámlott nálam pedig
naná, hogy nem volt esernyő. Ráadásul minimum fél órát kellett
volna gyalogolnom hazáig a buszozáson kívül. Maradhattam volna de
a fejem már majd szétrobbant, bent a hatalmas épületben ezerszer
hangosabban visszhangzottak a dörrenések, ráadásul senki sem
tudta mikor leaz vége a viharnak – a net legalább három órát
írt, egyre nagyobb széllökésekkel – így mindenki menekülőre
fogta.
-
Hé – szóltam bele a telefonba, ahogy Chanyeol felvette.
-
Szia – hangja teljesen eltérő volt a megszokottól, ami nem
tudtam hova tenni. - Mit ak... szeretnél?
-
Figyu csak, tudom, hogy nem örülsz nekem, de már otthon vagy én
pedig a könyvtárba rohadtam idáig, ami két utcányira van tőled.
-
Gyere fel! - Nem engedélyadás vagy kérés volt, hanem szimpla
parancs.
-
Minden rendben?
-
Persze! Siess! A lenti kód tizenkilenc kulcs
harminckilenc-hatvankilenc.
Elismételtettem
vele még kétszer a belépési kódot, majd kinyomtam a telefont és
futva tudtam le hozzá az utat, de mi tagadás így is szarrá áztam.
Még a pólómból is csöpögött a víz, a hajamról meg pulcsimról
egy szót sem szólva, ráadásul kezdtem fázni is, szóval nem
bántam, hogy Chanyeol megengedte – parancsolta –, hogy
feljöjjek.
-
Szi... - máris szorosan ölelt magához, amire nem igazán
számítottam. - Minden oké?
-
Persze – morogta nyakamba, amitől kirázott a hideg és rá
akartam szólni, de szinte rögtön elengedett. - Ha akarsz
lezuhanyozhatsz, adok neked váltás ruhákat. Törölköző a
fürdőbe a középső polcon.
-
Nem lenne gond? - pislogtam rá hálásan, mire vállat vont, és
elvette tőlem a táskám.
-
Kiszedjem belőle a könyveket száradni?
-
Aha légyszi, sietek!
Tíz
perc alatt lezuhanyoztam és megtörölköztem, ami után leesett,
hogy az ígért ruháknak nyoma sem volt a fürdőben. Csak
gratulálni tudtam magamnak az ostobaságomért, és kénytelen
voltam egy szál törölközőben kiosonni a lakásba. Pont akkor
villámlott, mikor beléptem és láttam, ahogy Chanyeol
összerezzent, majd igyekezett úgy tenni mintha mi sem történt
volna.
-
Valami ruhát kérhetek? - Szívás volt az élet mert még az
alsógatyám is elázott, bár azt hajszárítóval még meg is
oldottam volna, ám a Füles nem szenvedett sokat. A kezembe nyomott
pár göncöt aztán visszairányított átöltözni. Meglepő volt,
hogy a halványkék farmer pont jó volt rám, ráadásul a póló is
passzolt, ami már végképp kezdett furcsa lenne. - Ezek kinek a
ruhái?
-
Luhan mindig itt hagy pár cuccot, ha úgy hozza az élet – mért
végig. - A saját pólómban jobban néztél ki...
-
A te pólód inkább az én stílusom volt – hagytam rá, mire
elvigyorodott.
-
Szeretnéd?
-
Most már jó ez – törölgettem a hajam, majd lehuppantam a
kanapéra. - Miért van behúzva minden?
-
Idegesít a villámok fénye...
-
Aha... - szóval tényleg félt a viharoktól.
-
Ha szeretnéd elhúzhatod a függönyt és kitárhatod az ablakot,
hogy nézd a kibaszott nagy villámokat, meg hallgasd azokat a
baszott dörgéseket...
-
Oké Chanyeol, nyugi – vigyorogtam.
-
Nem az tényleg, engem nem zavar.
-
Nézzünk inkább valami filmet.
-
Mi van a haladással, meg a mi értelme filmet néznikkel?
-
Úgy érzem kissé harapós kedvedben vagy – fordultam felé, mire
csak sértetten vállat vont. - Mi bajod van?
-
Nekem? Semmi! Te vagy az, aki csak úgy beijed és elhúz és...
-
Mi van? - zavarodtam végleg össze és még jobban durcás feje arra
utalt, hogy telitalálat volt a sejtésem. - Te besértődtél, mert
csak kedden találkoztunk?
-
Én ugyan nem!
-
Ha befejezed a hisztit és leülünk filmet nézni megcsókolhatsz...
- vigyorogtam sunyiban.
-
Mintha nekem bármi ilyesféle indíttatásom lenne – morgott
tovább de azért mellém ült.
-
Hát persze, Chanyeol, persze.
-
Nem tetszik mikor ilyen sunyi fejet vágsz és minden lében kanál
hangon beszélsz.
-
Nekem viszont tetszik, amikor sértődöttet játszol, mint valami
kisfiú – dőltem hátra.
-
Nem vagy vicces.
-
Te viszont igen.
-
Talán el kéne hallgattatnom téged.
-
Talán betehetnél valami filmet és csendben maradnék? -
gúnyolódtam, mire hirtelen felém fordult.
-
Ki tudja... nekem biztosabb ötletem van – hajolt közelebb hozzám.
-
És a film? - suttogtam ajkaira, miközben szemeibe bámultam és nem
tudtam elrejteni a mosolyomat.
-
Amilyen dumagép vagy úgy sem maradnál alatta csendben – simított
végig számon a sajátjával.
-
Milyen kár... - hunytam le a szemeimet. Csettintett egyet nyelvével
csak, hogy övé lehessen az utolsó hang aztán végleg megszüntette
köztünk a távolságot. Valahogy a pár perces civakodásunk után
sokkal jobban tetszett a csókja...
-
Hogy én mikről le nem maradok gyerekek, szobára kéne mennetek.
Egyáltalán te már nagykorú vagy Baekhyun? - Ennyit arról, hogy
az ismerőseim közül csak Taemin tud rólunk bármit. - És miért
van rajtad a kedvenc pólóm?!
Nna, először is: te jó ég, ez nagyon, nagyon de nagyon hiányzott T^T
VálaszTörlésMásodszor, gratulálok a 30.000-hez, lesz ez még több is!:3
És harmadszor: Hát, én nem is tudom, mit gondoljak most. Elég vegyesek az èrzelmeim... egyrészt természetesen bánom, hogy nem történt semmi azon az éjszakán, de Chanyeol "Gatya le és megyünk aludni"-ja után ez az érzés teljesen elillant, hát hogy lehet ilyen édes ez az ember? Meg persze azért is örülök, hogy így alakultak a dolgok, mert Baek így szépen lassan tovább haladhat a végzete felé.:D
Nagyon tetszett ez a visszatekintős megoldás, biztos tudod mire gondolok (ez nem hangzik túl professzionálisan, de nézd el nekem, kérlek.^^"), Taemint még mindig imádom, függetlenül attól, hogy mi a véleménye Chanyeolról - bár valószínűleg igaza van vele kapcsolatban. Remélem azért viselkedik máshogy Baekhyunnal, mert fülig belè van esve. v-v
A második felét végigvigyorogtam (kit álltatok, az egészet), viszont az utolsó mondat... Hiába szeretem Luhan karakterét, azért most jobb lenne, ha nem lenne.^^" odáig nem is igazán hittem Taeminnek, de előbb Luhan cuccai, aztán maga Luhan, hát szegény romantikus lelkemnek ez felért egy apokalipszissel.:'3
Na nem szeretnék minden mondatot külön véleményezni (ez így is baromi kusza lett), de még annyit mindenképpen, hogy Yeol viharoktól való félelme iszonyatosan édes. Nagyon tetszenek az ilyen elsőre jelentéktelennek tűnő dolgok, amik valójában sokkal sokoldalúbbá teszik a szereplőket, például ez a viharos dolog vagy az is, hogy Baekhyun barátai hogy viszonyulnának ehhez a "kapcsolathoz", ha megtudnák.:)
...hát én ezt nem merem visszaolvasni, újfent elnézést a csapnivaló megfogalmazásért, köszönöm a részt és kérlek-kérlek hozd hamar a következőt!
Sziaa :))
TörlésNagyon sajnálom a késői választ, csak úgy elhavazódtam, a blogra érkezett kommentek pedig mindig annyira melengetik a szívem, hogy sokkal nehezebb rájuk válaszolni ^^"
Örülök, hogy vártad, bocsánat a lassúságért, megpróbálom most már rendszeresebb időközönként hozni a frisseket.
Köszönöm szépen ^^ Igazából fogalmam sincs, ez sok vagy kevés, de nem is zavar, hisz számomra hihetetlen, hogy ennyien megnézték az oldalt. Tényleg az.
Megértem az érzéseid szívem szerint én is haladnék már az izgalmasabb részek felé, de nem lenne helyes... Ki tudja hogyan lehet, illetve, hogy az-e ténylegesen. Igen ha itt bármi történt volna, akkor az még olyan semmilyen lett volna. Örülök, hogy tetszett a visszanézős megoldás ^^ Haha Taemin meglepő módon nekem is belopta magát a szívembe, az pedig, hogy Chanyeol igazából milyen, bevallom még nekem sem tisztult le teljesen.
Sajnálom, hogy Luhan betett neked, de hát kell ő ebbe a történetbe, viszont a vigyorgásnak örülök ^^
Ugyan... bevallom most nekem sem megy a válasz annyira csapongok mindenfelé, ne haragudj ^^" Reméltem, hogy tetszeni fog, szerintem nagyon aranyossá tud tenni egy karaktert valamiféle gyengeség, és igen pontosan látod a dolgokat, egy ilyen kis apróság adhat valami színt az unalmas történésekhez :))
Hát akkor bevallom én sem merem ezt a választ vissza olvasni >< Bocsánat a késői válaszért és apró kilengéssel de igyekszem majd hamar hozni a következőt.
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál <3