Izzadtan ültem fel
az éjszaka közepén, végigzongorázott gerincemen a hideg, ahogy
megint bevillant az álmom. Nem volt tipikusan rémálom, nem halt
meg senkin, nem zuhantam a semmibe, mint máskor, csak egy homályos
alak... egy fiú ért hozzám.
Taemin biztosan körberöhögött volna ha ezt tudta volna, egész álló nap piszkált amíg nála voltam, és utána is írt pár üzenetet.
Taemin biztosan körberöhögött volna ha ezt tudta volna, egész álló nap piszkált amíg nála voltam, és utána is írt pár üzenetet.
De... segített. Nem
mondom, hogy lettek ötleteim, mert még mindig betegnek tartottam
ezt a dolgot, de már láttam valamiféle kis szikrát a végtelen
sötétségben végződő alagút végén. Vagyis volt már valami.
Még ha az épp rémálmok formájában is jelent meg lelki szemeim
előtt.
A hideg rázott az
érintések emlékére, a lelkem legmélye is irtózott a dologtól,
még álmomban sem tudtam élvezni a dolgot. Vajon a valóságban is
ezt éreztem volna, ha valaki hozzá ér? Ellenben hiába is
próbáltam visszaaludni, hamar feladtam a dolgot, és Eunji üzenetei
közt kezdtem bogarászni.
Csöpögős című
szarok voltak, A nagy szerelem, Igaz valóság és egyéb romantikus
elbaszások, aztán akadt egy cím, ami egészen megtetszett.
Szélcsendben is hóvihar.
Egy oneshot volt
áldva a szerencsémet valami Vhope párossal, akiket viszont belőni
se tudtam kik lehettek, de nem is foglalkoztam vele. Csak el akartam
olvasni életem első yaoiját hajnaltájban Hyung szuszogásával a
szobában, mert legalább az nyugtatóan egyhangú volt.
- Baekhyun, te mi a
jó eget csinálsz? - Sehun szinte pofára esett a rémülettől,
ahogy kivánszorgott a szobából és meglátott a kanapén. - Már
megint van valami beadandód?
- Nincs. Olvasok.
- Azért könnyes a
szemed? Azt ne mond, hogy olvasol valami szar romantikus baszást és
bőgsz is rajta.
- Ez a fáradtság
te vadbarom! Faszom fog sírni két buzin – motyogtam az orrom
alatt, de már nem foglalkozott velem. A konyhába ment, kicsapta a
hűtőajtót és tíz perc alatt felzabált mindent amit talált,
majd egy ásítás közepette visszavonult a szobájukba. Egy pár
percre elgondolkodtam, hogy nem-e alvajáró, de egész ébernek
tűnt. Csinált szendvicset, visszapakolt a hűtőbe, még a koszos
edényeket is belerakta a mosogatóba... Félelmetes.
Az meg pláne az
volt, hogy telezabálta magát mindennel és egy dekát nem hízott
sosem. Igazából Sehun olyan volt, mint valami anorexiás kiscsaj.
Mármint nem nézett ki lányosan, de basszus, kint voltak a bordái!
Középsuliban egyszer beteg volt, amiért összeesett a
tesiórájukon. Annyira szarul nézett ki, hogy mindenféle
vizsgálatra elküldték, és a család nyakára jártak, hiába
derült ki, hogy csak valami vírust szedett össze. Senki nem hitte
el, hogy kicsi Sehun rendesen táplálkozik egészen addig, amíg
három napra be nem zárták a kórházba és meg nem figyelték az
étkezési szokásait. Utána már egy rossz szavuk sem lehetett a
családra.
Jegyzeteket
gyártottam, mindent leírtam, ami csak eszembe jutott, majd a felét
a kukába vágtam, csoportosítottam és káosz fogadott mindenkit,
ahogy kiléptek szombat délelőtt a szobájukból. Kyungsoo majdnem
elcsúszott pár szétdobált papíron, aztán meg enyhe sokkot
kapott, ahogy előkerültem a kanapé mögül, ami alá becsúszott
pár lapocska. Szerinte ilyenkor olyan voltam mint valami perverz
megszállott. Aztán lehet volt benne igazság, de hát muszáj volt
végre valahova jutnom. Hajnalban tanárom e-mailje fogadott, hogy ha
nem szedem össze magam csúfos kudarcot vallok, ez pedig épp eléggé
beparáztatott ahhoz, hogy kétségbeesésemben már bármit
bevessek.
Reggeli közben
lebeszéltük ki mit vállal a szokásos melókból, én pedig
menekülve a rendrakástól, gyorsan jelentkeztem a málhás szamár
bevásárlásra. Nagyjából mindig ez volt a rendszer. Sehun mosott
és mosogatott, Hyung takarított, Kyungsoo meg rendet rakott.
Délutánra elígértem magam Chanyeolnak mert vissza akartam adni
neki a pendriveot, amit a hét elején passzolt le, hogy pár zenét
feltöltsek rá.
Vigyorogva sétáltam
felé, miközben a telefonján beszélt erősen artikulálva, kissé
morcos tekintettel. Vicces volt a feje, amikor valami ostoba dolog
miatt húzta fel magát, erre már rájöttem régebben, de most
aztán végképp látszott. Intettem neki, ahogy melléléptem, mire
rám mosolygott, és folytatta tovább a diskurálást. Nem figyeltem
rá, csak vártam, hogy befejezze, addig a közeli kirakatokkal
szemezgettem picit távolabb tőle.
- Bocs törpe,
muszáj volt elintéznem.
- No problem. Minden
oké?
- Persze csak be
akartak rántani ma dolgozni, de az egész hetet végigtúlóráztam
szinte, így nem volt sok kedvem hozzá.
Picit sajnáltam
Chanyeolt, mert tényleg szinte folyton a munkával volt elfoglalva.
Akárhányszor összefutottunk, vagy írtam neki a kérdésre, hogy
mit csinál, merre jár, csak a munka volt a válasz. Utáltam a
gondolatát, hogy nekem is ezt kell majd tennem, ráadásul esetleg
hétvégén is, hisz csessze meg szombat délután volt! Ilyenkor nem
pihennie kellett volna az embernek?
- Na és te mit
csináltál ma?
- Vásároltam a
túlélés érdekében és... ennyi.
- Izgalmasan
hangzik.
- El tudom képzelni.
Nem megyünk be abba a boltba, van egy pulcsi, amit meg akarok nézni.
- Nem hiszem, hogy a
mi árkategóriánk az a hely.
Hát igaza volt.
Szinte tátott szájjal bandukoltam ki az üzletből, pár perc
nézelődés után, ő pedig a lesokkolt valómat vigasztalgatta
mosolyogva. Nem értetem, hogy volt képes ennyiszer ferde hajlamra
bírni ajkait, mindenféle megerőltetés nélkül. Ő még akkor is
mosolygott, amikor dolgoznia kellett, pedig látszott rajta, hogy a
pokolba kívánja a dolgot.
- Basszus otthon
hagytam! - esett le, amikor már menni készült.
- Mit?
- A pendriveodat!
- Ja, hát annyi baj
legyen.
- Eljössz érte?
- Ma már nem tudok,
mennem kell találkozom egy haverommal, és este megyünk bulizni.
- Holnap? -
biggyesztettem le ajkaim, mert idegesített szétszórtságom.
- Oké, de tényleg
ráér. De ha ennyire fontos holnap összefuthatunk.
- Délután?
- Este? Délután be
kell mennem a céghez...
- Te meg a munkád –
csóváltam a fejem.
- A végén még
félreértem és azt hiszem hiányzom neked.
- Azt hiszem épp
eleget lógok a nyakadon.
- Nem zavar. Na
holnap, jó legyél Törpe!
Búcsúképp a
hajamba túrt, amit rettentőn utáltam, ő viszont annál jobban
szeretett, és valljuk be hatalmas kezei ellen esélyem sem volt, így
csak halvány mosoly közepette igazgattam rendbe tincseimet. Alig
vártam, hogy kikopjon a színe.
Álmosan kapartam
telefonom után, ami szüntelenül csörgött. Kint már sötét
volt, én pedig elképedtem, hogy a délutáni tanulásomból estébe
nyúló alvás lett észrevétlenül. Szerencsétlenségemben
lerúgtam magamról a takarót, így a telefonom is födet ért, de
legalább megvolt.
- Igen?
- Hol vagy? Már tíz
perce várlak.
- Chanyeol?
- Így hívnak, igen
– nevetett.
- Figyelj, elküldöm
a koli címét, ha nem sietsz eljössz? Most keltem fel.
- Persze. Csörgetlek
ha odaértem jó?
- Köszi.
Elmosolyodtam bár ő
ezt nem láthatta, és gyorsan bepötyögtem neki üzentbe a címet,
meg a legegyszerűbb útvonalat. Nem volt messze, talán negyed
órára, így sietnem kellett, hogy összekapjam magam. Mire fogat
mostam és felvettem egy farmert, már meg is jelent, így kócosan
még indig kicsit fáradtan mentem le elé, és invitáltam fel.
Éreztem magamon tekintetét, alaposan végigmért, ami kicsit
idegesített, de elengedtem.
A buliról mesélt,
de valahogy izgágának tűnt. Toporgott a liftben, és mikor a
folyosón sétáltunk már rendesen sasszézott. Mikor megkérdeztem
mi baja, csakannyit válaszolt már kíváncsi volt arra hol lakom,
és milyen vagyok. Lebolondoztam, mert nem hittem el, hogy tényleg
erre volt kíváncsi, de mikor belépett tényleg rögtön nézelődni
kezdett.
- Nem nehéz együtt
lakni ennyi emberrel?
- Simán meg lehet
szokni – vontam vállat. - Szeretnél körbevezetést?
- Naná!
- Nappali –
mutattam körbe, majd az egész lakásom körbeirányítgattam nem
mintha olyan nagy lett volna vagy bármi, de alaposan elnézelődött.
Szerinte még a konyha is vicces volt, ahogy mindenkinek megvolt a
maga kis helye. Sehunék szobájába csak bepillantott, ellenben az
enyémnél pofátlan módon megnézett mindent, még az ágyamat is
kipróbálta, olyan volt, mint valami lelkes gyerek. - Kiszorakoztad
már magad?
- Mindjárt. A
nappaliban mi volt az a cetlikkel teli fal?
- Baekhyun
ötlettára.
Rögtön felpattant
és visszasétált a nappaliba, és már a falam előtt álldogált.
Mellé sétáltam és átfutottam pár kifüggesztett cetlimet és
kényelmetlenül zavarban éreztem magam, mert minden a mostani téma
körül forgott. Ráadásul nem volt elég a fal, az apró
dohányzóasztal is tele volt ötletekkel, sőt még a föld is.
Némám nézegettem őt, míg tanulmányozta a jegyzeteimet.
- Író akarsz
lenni?
- Ez csak amolyan
hobbi. Kikapcsol.
- És yaoit írsz?
Azt hittem heteró vagy.
- A kettő kizárja
egymást? Amúgy ez egy iskolai feladat, de...
- Nem megy?
- Elképzelni sem
tudom mit érezhet egy meleg srác.
- Ezért jöttél el
a buliba?
- Az egyik
haveromnak van egy meleg ismerős párosa, velük akartam beszélni.
Aztán összeakadtunk és gondoltam tőled is megtudok pár dolgot,
de félreértetted.
- Mondanám, hogy
sajnálom azt a puszit, de hazudnék – vont vállat.
- Sejtettem.
- Szóval az írás?
- tért vissza a témára, mintha nem lett volna az aprócska
kitekintésünk.
- Szeretem, de
nehezen megy. Fejben – böktem kobakomra – megvannak a dolgok, az
események, de leírva már káosz az egész és béna, de szeretem.
Szeretem mert megnyugtat, mert az egész életemet végigkísérte,
mert önmagammá tesz, még akkor is ha nem vagyok jó benne.
- És a yaoi?
- Van egy kurzus az
iskolában. Nulla kredites nem jelent semmi pluszt, csak az írással
foglalkozik. A tanárunk talált ki témákat, amiket kihúztunk, és
nekem egy kapcsolat bemutatása jutott egy meleg párosnál. De ezzel
kapcsolatban nem tudok semmit. Nekem idegen ez az egész, de már
piszkálnak és akarják legalább az alapot, de nem megy...
- Mi lenne ha
segítenék? - vetette fel, mire rápislogtam.
- Mire gondolsz?
Hogy tudnál ebben segíteni? - értetlenkedtem.
- Mi lenne ha
megmutatnám milyen egy ilyen kapcsolat? Ha megírnád a mi
történetünket?
- Mi van? -
sokkolódtam le és hátrébb léptem. Bassza meg! Nem arról volt
szó, hogy vége ennek és nem tetszem neki meg semmi?
- Nem kell komolyan
venni, nem véglegesen csak... megmutatom mi ez az egész.
- Nem.
- Baekhyun.
- Ez beteg!
- Nem akarsz
bizonyítani? Nem akarod megmutatni, hogy képes vagy a legjobbra?
Rátapintott a
gyenge pontomra, ami még nagyobb rémületet okozott. Szinte kivert
a víz, ahogy hangja visszhangzott fejemben az ajánlatával. Hogy
értette ezt pontosan? Mit gondolt miért mennék én ebbe bele? Ki
menne ebbe bele?!
- Baekhyun, figyelj
– hátrébb lépett tőlem, megadva a tisztes távolságot, és
halk megnyugtató hangon kezdett beszélni. - Bizonyítani akarsz, de
ötleted sincs, nem igaz? Én csak megmutatnám milyen ez az egész,
nem kell ettől félned, vagy megijedned. Nem tennék veled olyat,
amit nem élveznél vagy félnél tőle.
- Nekem ez az egész
rémisztő és természetellenes. Én nem vagyok meleg, hogy bármi
ilyesmit élvezzek.
- Honnan tudhatnád,
amíg nem próbálod ki?
- Szóval menjek
bele és játsszuk azt, hogy van valami köztünk?
- Játsszuk azt,
hogy együtt járunk és megmutatom neked, milyen egy ilyen
kapcsolat.
- Ez... nem. Ez
veled sem igazságos.
- Velem? - hökkent
meg, mintha magára nem is gondolt volna. - miért?
- Mert tetszem
neked. Nem tudom mennyire de tetszem ezt érzem minden pillanatban.
Én nem leszek egy görény, aki kihasználja az érzéseidet –
gyengéden elmosolyodik, mintha valami neki tetszőt mondtam volna.
- Figyelj Baek, ha
nekem ez gond lenne nem mondanám.
- Nem. Ez így nincs
rendben.
- Csak gondold
végig. Kötetlenül tehetnél bármit, nincs következménye és meg
tudnád oldani a feladatot.
- Hallod te magad?
Ez őrültség! - hüledeztem. - És mégis mit jelentene ez? -
Biztos voltam benne, hogy elmentek neki otthonról, bár már abban
sem voltam biztos, hogy alapjáraton normális.
- Azt, ami egy
rendes kapcsolatot. Randikat, ahol megismernénk egymást, csókokat,
érintéseket.
- Nem – ráztam a
fejem. - Nagyon nem! Nekem ez lehetetlen.
- Az eleje olyan
lenne mint most, barátok, akik...
- Akik kihasználják
a másikat? Ez lenne nem?
- Ha mindkettőnknek
jó...
- A saját részemet
még meg is értem. Elvégzem a feladatot és vége, de te? Te
elveszed, amit akarsz és utána érzések nélkül továbblépsz? Ez
lenne?
- Elvenni amit
akarok? Ne legyél gyerekes ez nem ennyiből áll.
- Akkor azt hiszed,
hogy beléd esek és minden rendben lesz?
- Baj lenne ebben
reménykedni?
- Te nem vagy
normális.
- Ne velem és az
érzéseimmel foglalkozz. Estem már pofára, tetszett már olyan,
akinél esélyem sem volt, én ezzel megbirkózom.
- De én nem –
ráztam meg a fejem. - Nekem ez az egész... nem érted?
- De értem.
Rettegsz – Megint úgy nézett rám, mintha ismerte volna minden
titkomat, mintha tökéletesen tudta volna melyik pillanatban, hogyan
és miért dobban úgy a szívem. Mintha ismerte volna a lényemet. -
És tudom, hogy bizonyítani akarsz, és van mit bizonyítani.
Hallottalak beszélni, tudom mire vagy képes.
- Mire? - suttogtam
kétségbeesetten, ahogy lassan átvette felettem az irányítást,
ez pedig nem tetszett, nagyon nem.
- Sok mindenre.
Megadom neked a lehetőséget, hogy szárnyalhass, neked csak el kell
fogadnod.
Némán bámultam a
földet, mert nem mertem elhinni, hogy meggyőzött. Túl régóta
túl sok mindent kellett lenyelnem ahhoz, hogy egy ilyen lehetőséget
elszalasszak. Bolondnak éreztem magam, és tudtam ezerszer meg fogom
ezt bánni, de akartam a sikert. És Chanyeol olyan lehetőségeket
nyújtott, amikkel esélyem lett arra, hogy végre egyszer tudjak
valamit csinálni, ami jó lehet.
- Ne rettegéssel
gondolj erre.
- Olyat készülök
tenni, ami messze áll tőlem.
- Baekhyun ebbe
nincs kényszer. Nincs olyan, amit meg kell tenned, csak engedd el
magad.
- Mintha az olyan
egyszerű lenne – morogtam.
- Mindent meg fogok
tenni azért, hogy ne feszeng a közelembe. Megmutassam? - lépett
közelebb.
- Ne! Én még várj!
- hátráltam sokkosan, mire felnevetett.
- Nem sietünk.
- Nem? - végre
vettem a bátorságot, hogy felnézzek rá, és szinte elvesztem
csillogó szemeibe.
- Nem. Gyere! -
nyújtotta felém a kezét, de mikor csak bizonytalanul pislogtam rá,
leengedte és távolabb lépett tőlem. - Nem fogok semmi olyat
tenni. Az első csókot pedig akkor lopom el tőled, amikor nem
számítasz rá. Most túl kényszeres lenne – vigyorgott.
- Akkor most mit
akarsz?
- Máris haladni
szeretnél? - szekált, mire gyorsan megráztam a fejem. - Gyere,
elmegyünk kajálni és kiverem a fejedből a rémületet.
- Nem vagyok rémült!
- Remegsz, Baek...
Este egyedül ültem
a kanapén a gyomron görcsben állt és nem tudtam mi a fenét
gondoltam. Chanyeol elráncigált kajálni, elterelte a figyelmemet,
majd amikor visszakísért szimplán összeborzolta a hajam és itt
hagyott. De végig ott volt az a valami plusz, amit pontosan nem
tudtam meghatározni. Pedig nem tett semmit, szóval bennem volt a
változás...
- Baekhyun? Mit
csinálsz?
- Sehun... szerintem
én egy idióta vagyok.
- Ebben mi az
újdonság? Mit csináltál?
- Én... belementem
valami olyanba, amibe sosem kellett volna... és nem bánom. Sőt! -
kaptam fel a hangom, mire összerezzent. - talán még izgalommal is
tölt el.
- Ez törvényellenes,
illegális?
- Nem.
- Akkor csak tedd,
amit jónak látsz.
Szó nélkül
hagytam, és csak tovább bámultam ki a fejemből. Végigpörgettem
magamban a lehetőségeket, amik birizgálták fantáziámat,
bármennyire is állt távol tőlem a dolog. Kíváncsi voltam
Chanyeol mit akart elérni ezzel, és mit gondolt mit fog tenni. Nem
tudtam hova tenni a felvetését, sem azt, hogy miért mentem bele,
egészen addig, amíg a professzor nem válaszolt az e-mailemre, amit
hazajövetelem után rögtön megírtam neki.
„Kíváncsian
várom a munkáját Byun uraság.”
Nem akartam ezt, nem
vágytam Chanyeolra olyan értelemben, mint, amit adni készült, nem
akartam tőle semmit de... szükségem volt rá.
Húúúú!!! Ez eszméletlenül jó lett! Most nagyon felcsigáztál! Nagyon imádom a 2 fiút külön- külön, de együtt még jobban! Nem is tudok mit mondani! 😃 Jobban várom most a folytatást, mint eddig bármikor! 😃😃😃
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszett és sikerült felcsigázni téged :D Igen ez velem is így van, alig vártam már, hogy közös jeleneteket gyárthassak ^^" Igyekszem hamarosan hozni a következő fejezetet ^^
TörlésLiti ^^
Remélem sikerül az igyekezeted, mert én már tűkön ülve várom! :-) 2 hete itton vagyok táppénzen és már szomjazom valami kis izgalomra! :-) :-) :-)
TörlésÓ sajnálom, remélem nincs semmi komoly bajod, bár a pihenés sosem árt :))
TörlésAzt hiszem megemberelem magam és átnézem azt a fejezetet, és reménykedem benne, hogy tetszeni fog ^^"
Igazából mondhatni komolynak, mert 3-4 napig menni nem tudtam. A jobb lábfejemben az ízületek gyulladtak be. hétfőn már megyek melózni, de még nincs jól. :(
TörlésÓ ez tényleg rosszul hangzik. Remélem tudod azért majd kímélni, hogy ne legyen semmi komolyabb baja, és hamarosan meggyógyulsz teljesen :))
TörlésÚristenúristenúristenúristeeeen, én nem bírok várni a következőig T^T Nagyon-nagyon köszönöm ezt a részt, végig vigyorogva olvastam, és alig várom azt az ellopott első csókot*^* Azért kíváncsi vagyok Baek felengedésére is, gondolom nem egyik pillanatról a másikra fog megváltozni a véleménye, de biztos szórakoztató lesz olvasni.^^
VálaszTörlésMost gonosz vagyok, de örülök, hogy ennyire várod a következő fejezetet ^^" Én köszönöm, hogy szeretted és élvezted olvasni is :D A csók talán picikét másként alakul majd, mint az elhintve volt, de ez hamarosan kiderül. Jól gondolod tényleg hosszú út lesz az, mire Baekhyun felenged, bár tartogathat - remélem - meglepetéseket ^^. Köszönöm, hogy írtál
TörlésLiti ^^
Szia Liti!
VálaszTörlésPont most kaptam egy kellemetlen hírt a munkahelyemen, így igazàn ràmfért, hogy rögtön utàna olvastam el a legújabb fejezetet. Eszméletlenül örülök, hogy végre már ráfordultunk az izgalmakkal kikövezett útra. :-) Chanyeolnak jár a pacsi, (na meg Neked is főleg), hogy rávette Baekhyunt erre a ,,randizgassunk" dologra. ;-)
Ah, tényleg nagyon itt volt az ideje, hogy beinduljanak az események. Baeknek is csak jobb lesz, eddig csak szenvedett ezzel a feladattal.
Izgatottan várom hát a folytatást, most többet írni nincs lehetőségem. Köszönöm, hogy olvashattam. Pusz
Ditta <3
Szia Ditta :))
TörlésRemélem semmi komoly hírt nem kaptál, és csak apró búfelejtő szerepet kapott a fejezet. Hát, azt hiszem nem siettem el a dolgokat, de most már igyekezni fogok.
Chanyeol határozott kis ördög (haha köszönöm ^^) nem hagy ki egy lehetőséget sem, hogy megszerezze, akit akar :D
Tudom, tudom elég unalmasak voltak az előző fejezetek, bár őszintén nem sajnálom, mert alapjából lightos történetnek terveztem, csak mégiscsak jobb olvasni-írni az izgalmasabb részeket. Hát az biztos a kérdés már csak az, hogy ezzel kevesebb szenvedés jár-e neki :D
Igyekszem vele, és én köszönöm, hogy írtál <3
Liti ^^