2016. május 6., péntek

Észveszejtő - 4. fejezet



Utáltam, hogy írásban minden ezerszer rosszabbul ment mint szóban, ezért is volt a beadandók sorozata a gyenge pontom.
A fordítások meg pláne. Utáltam őket. Egy idegen nyelvvel alapból sokkal többet szív az ember írásban, mint bármi mással, hát nekem a pár oldalas – párszor tíz oldalas – beadandók egyet jelentettek a végeláthatatlan munkával. Hát még amikor az angol irodalmat tanító professzorunkra rájött, hogy neki egyik hétről a másikra szüksége van több mint tíz oldal kiemelten nagyon pontos és egy cseppet sem szabad fordításra.
Ilyenkor volt az, hogy napokra kiköltöztem a nappali kissé kopott kanapéjára, szorosan mellé húztam a dohányzóasztalt és átvezettem a kijelölt hosszabbítót a szobán, hogy a laptopom véletlenül se merülhessen le. Sehun az első alkalommal körberöhögött majd elvonult aludni, de hamar rájött, hogy számomra ezek a feladatok annyit jelentettek, hogy amennyivel több kávét ittam, annyival kevesebbet aludtam. Sosem viselt meg különösebben, csak a szemem bánta a monitor kissé bántó fényét meg az állandó lámpafénynél való kuksolást és szótárazást, de egy idő után kifejezetten utáltam ezt az elfoglaltságot. Ám muszáj volt és én mindig a legjobbat igyekeztem kihozni magamból, szóval esténként mielőtt a többiek aludni mentek volna, dupla, néha tripla adag kávét főztem és felkészültem a szünet nélküli keresgélésre és ezerszeres átfogalmazásra.
Nem tudtam írni.
Sem könyvet, de egy hosszabb mondatba is mindig beletört a bicskám. A fejem gyorsabb volt, mint a kezem, még a pár szavas üzeneteimben is megesett, hogy kimaradt egy betű vagy szótag, ha pedig nem koncentráltam teljesen, akár szavak is a homályba veszhettek. Junmyeon jó fej volt, ha tudta, hogy beadandót kell írnom, neki pedig nem volt dolga, egyszerűen ölébe vette a laptopját megnyitott egy üres dokumentumot és órák hosszat gépelte szavaimat. Nem húzta fel magát ha valahova vissza kellett ugrani, vagy ha elfáradtam és szünetet kértem, egyszerűen csak lecsapta a gépet, kiült velem meginni egy kávét majd folytattuk ugyanott. Cserébe ilyenkor vállaltam a szoba takarítását, a vizsgáknál vagy feleleteknél pedig mindig hagytam, hogy nekem mondja fel bonyolult tételeit. Ilyen volt a mi kis furcsa rendszerünk, ami jól működött. Mikor erre Kyungsooék is rájöttek, megesett, hogy ők is segítettek, de általában Hyung volt az, aki végiggépelte nekem a hosszú szinte végeláthatatlan oldalakat. De a fordíts az más volt. Ott sokkal többet kellett gondolkodnom és rendezgetnem a szavakat, és hiába mondta, hogy nem gond, tudtam összecsapott munka lenne ha vele írhatnám le. Hát olyankor éltem a kanapén azt a pár napot amíg sikerült összekaparni a bonyolult szövegeket.
Azokra az órákra igyekeztem összeszedni valami okos ismerőst, ahol egyértelmű volt, hogy jegyzetekből kell tanulni, mert tudtam, képtelen vagyok leírni az ezernyi gondolatot, ami végigfut az előadáson. Furcsamód a számolással nem volt semmi problémám, a számok sosem jelentettek gondot, de a szavak... Szóval én voltam a szakom hivatalos jegyzetcsórója. Nem örültem neki, hogy valakinek folyton tartozom egy szívességgel, de inkább ez, minthogy ne legyen semmi anyagom egy tárgyból. Végigültem én az órák nagy részét – na jó... egy részét – és szerencsére sok minden megmaradt, de amikor három előadás van egymás után, ki az, aki mindent meg tud jegyezni?


Hanival négy közös órám volt és mind a négyen egymás mellett ültünk. Ő jegyzetelt én figyeltem, és néhanapján összeültünk átrágni magunkat egy-egy anyagrészen, ami nem ment. Kedveltem őt, okos lány volt, szép vonásokkal laza stílussal, nem volt olyan tipikus, szép vagyok és meg sem szólalok, mert a lányok csendesek és cukik típus. Ha néhanapján együtt ittunk, képes volt fiúkat megszégyenítő módon vedelni és hangoskodni, olyankor mindig csinált valami őrültséget, amit nekünk többieknek kellett elrendezni. De attól még kedveltem. És rengeteget segített. Szépen írt sosem volt gondom azzal, hogy a szavait kiolvassam és csessze meg, baromi okos volt. Gond nélkül tudta tartani a helyét az egyetemi rangsorba, amiért mindig féltékeny voltam rá. Ő is fordítónak tanult mellette még valami más szakra is járt így gyakran rohant egyik óráról a másikra, olyan volt mint valami hurrikán, jött, ment, nevetgélt, beszélgetett majd mire kettőt pislogott az ember már messze járt.


- Baekhyun megint kiköltöztél? – túrt reggel Sehun a hajába, miközben félkómában igyekezett a fürdő felé.
- Ja. Elfelejtettem, de péntekre le kell adnom nyolc oldalt.
- Miről fordítasz?
- Az angol irodalom változása a reneszánsz korszakában.
- Izgi – tűnt el a fürdőben, én pedig próbáltam visszamélyedni az aktuális háromsoros mondatba. Jobban szerettem angolról koreaira fordítani bármennyire is volt macera. Ha már megértettem a mondatot a saját nyelvemen megtalálni a szavakat könnyebb volt, mint egy idegenen.
- Figyi már! – trappolt vissza Sehun és lazán mögém csúszott a kanapén. – Neked mennyi maradt meg a pénteki buliból?
- Több, mint, amit szeretnék...
- Az jó, mert akkor több, mint nekem. Csináltam bármit azzal a Luhan gyerekkel?
- Taj részegre ittad magad – mondtam miközben kihúztam két sort, mert visszaolvasva már nem tetszett.
- Nem erre gondoltam. A srác meleg.
- Tudom.
- Kikezdtem vele?
- Meleg vagy?
- Nem.
- Hát akkor meg? – fordultam hátra értetlenül.
- Csak fura volt. Ennyi. Megyek aludni. Tényleg te miért nem tanulsz inkább napközben?
- Vasárnap délután mellettetek tanulni? – ciccegtem neki gúnyosan, – Egyenlő a lehetetlennel.
Elgondolkodott pár pillanatra majd neki mindegy alapon vállat vont és elcsoszogott vissza a szobájába, így én is elsüllyedhettem a világ egyik legunalmasabb szövegében.


- Nos Jimin kisasszony meséljen, hogy telt a hétvégéje? – A kérdezett karikás szemekkel pislogott a professzorra, majd igyekezett összeszedni magát a félálomból. Jimin a hármas témát húzta, amiről fogalmam sem volt mi lehetett. Kedd este már az egész kis csapat fáradt volt, most pedig úgy tűnt mindenki nyomottabb egy fokkal, mint szokott.
- Nekiálltam a feladatnak – sóhajtott a lány lelkesedés nélkül.
- Meséljen csak. Mi is volt a téma? A többieknek megvan? – csak lusta félkómás vállrántás volt a válasz így a témakifejtés is rá várt.
- Az idolok iránti túlzott rajongás. Pontosan egy sasaeng fan szerelme a biasa felé.
- És mit csinált?
- Elmentem az egyik népszerű banda ügynökségéhez és beszéltem ott pár emberrel, de elhajtottak, szóval elmentem máshova, de szinte mindenhol azt kaptam, hogy én is olyan túl lelkes fan vagyok, ahogy neveztek. Az egyik helyről biztonsági őrrel kísértek ki! Aztán végül az egyik kisvállalattól tudtam beszélni valakivel, sőt! – hirtelen csillant fel a szeme, ahogy fellelkesült. – Nemrég debütált fiúbanda, akik már most népszerűek és felkapottak és beszélhetek velük, mert már köztudott, hogy van pár ilyen kis nyomkövetőjük. Meg aztán... a húgom mondta, hogy pár középiskolás osztálytársa ezt csinálja és velük is beszéltem. És tegnap este küldtek üzenetet, hogy mennek, mert az oppák fellépnek és ha gondolom menjek velük. Hát mentem...sóhajtott szenvedve. – Szóval hajnali háromig követtük az oppákat, amíg végre el nem kergettek minket a szállástól...
- Ügyes. Csak így tovább, ez a jó hozzáállás, bár próbáljon többet aludni, mert elég rémes az ábrázata.
- Köszönöm, ez igazán szívmelengető – borult a padra megsemmisülten, míg mi felnevettünk.


Este alig vártam, hogy egy gyors zuhany után semmittevést válasszak programnak, úgy voltam vele egy éjszaka belefér a pihenésbe, de hát volt nekem egy Jongdae nevű barátom, akire persze, most jött rá az üljünk be valahova pár piára, így fáradtság ide meg oda a pihentető kollégium helyett a megbeszélt hely felé vettem az irányt. Tudtam, hogy nem fogok sokat aludni, de a társasága épp elég pihentető volt ahhoz, hogy később bele tudjam vetni magam a feladatokba.
- Hé haver, nyomi vagy – üdvözölt, amikor levetődtem mellé. Sosem választottunk drága helyet inni elvoltunk mi az utcai árusoknál is a kényelmetlen műanyagszékeken, vagy fapadokon, nem zavart minket az ilyesmi.
- Te sem vagy jobb. Fogadok, hogy végigbuliztad a hétvégét és azóta sem aludtál – vágtam vissza, mire csak egy féloldalas vigyor volt a válasz. Talán két hónapja szakított azzal a lánnyal, akivel még alsó középiskola közepén jött össze, azóta pedig szerette kihasználni a lehetőségeket, hogy bulizzon. Nem tudtam elképzelni hogyan bírja erővel, de mindig formában volt. Mostanság randiról randija járt, közben pedig dolgozott, csinálta az iskolát és minden barátjára jutott ideje. Komolyan féltékeny voltam, ahogy képes volt beosztani a perceit, én mindig elhavaztam, amint kettőnél több dologra kellett koncentrálnom teljesen.
- Megeshet, hogy ilyet tettem, de szükségem van a segítségedre, szóval igyál és hallgass, mert komoly a probléma.
Valamelyik aktuális barátnőjelöltjéről kezdett mesélni, akivel már találkoztam párszor, ahogy bejött a munkahelyre. Szép lány volt bár messze nem az esetem, és tudom, hogy ezerszer szebb lányokat is szédített már Jongdae mégis kitartott mellette. A problémája csupán annyi volt, hogy a lánynak barátja volt. Neki pedig kezdett tetszeni.
- És barátzónába rakott! Engem! Azt mondta legyünk csak barátok! Bosszúból felszedtem az orra előtt egy csajt, de erre meg megsértődött! Két napig nem beszélt velem, miközben ő előttem falta a pasiját. Mert azt elfelejtette közölni, amikor bulizni hívott, hogy ő is ott lesz.
- Csak felejtsd el. Egy csaj csak egy csaj, ő pedig nem játszik tisztán.
- Én is ezen voltam. Csak utána írt egy üzenetet. Tök hosszan ecsetelgette, hogy amúgy tetszem neki! Haver a fene sem érti a nőket...
Fél négy volt, amikor félálomban elváltunk én pedig – hála a fél órás buszozásnak, és az egész napos telefon megvonásnak – tucatnyi üzenettel találtam szembe magam, ahogy elhanyagoltam mindenkit. Sehun kaját akart kérni fél tíz fele, majd tízkor lefújta, tizenegykor pedig elküldött a picsába. Hyungnak eszébe jutott, hogy kanapélakó vagyok így véglegesen kizárt a szobámból, de oda se neki, legalább most vette a fáradtságot, hogy szóljon Eunji jelenlétéről.

A leginkább meglepő azonban Luhan megjelenése volt. Kapásból hat üzenetem volt tőle, meg négy értesítésem, pedig még vissza sem igazoltam. Lelkes volt a gyerek, bár fogalmam sem volt róla, hogyan talált meg, és alaposan megdöbbentem, amikor legalább egy tucat közös ismerőst dobott ki a rendszer. Persze, ahogy átfutottam őket már nem is tűnt olyan soknak. Ott volt Sehun, Kyungsoo és Jongin, meg egy srác, aki majd négyezer ismerőssel rendelkezett, a többiek meg vagy csak arcról voltak ismerősek vagy úgy sem már. Aztán bevett valami csoportba, ami mivel még nem kapcsoltam ki, sorozatosan küldte az értesítéseket. Már most elegem volt, de hagytam még magam, lusta voltam szimplán arra is, hogy a kilépés gombra tapicskoljak.
Két üzemet megválaszolása után vettem a fáradtságot, hogy visszaigazoljam majd megnéztem a másik két profilt, akik ismerősnek jelöltek. Az egyik egy csoporttársam volt, aki másodjára vette fel az óráját és velem került párba, a másikról meg fogalmam sem volt. De lévén több tucat ismeretlen személy a listámon hozzáadtam őt, hadd legyen boldog...


Lu Luhan
Hé Baekhyuuun~


BBhyun
Szia


Lu Luhan
Miéért vagy ébren?


BBhyun
Megyek haza.


Lu Luhan
:OOO merre voltál? tök késő vagy korán vagy mi van? mi van most?


BBhyun
Éjszaka.


Lu Luhan
Ja. Figyiiii... A buliba nem hagytad el a nyakláncod? YeolYeol találta.


BBhyun
Nálad van? azt hittem otthon a lakásban hagytam el valahol. Már épp fel akartam túrni a házat.


Lu Luhan
Nálam bizony ~^w^~.


BBhyun
Ma ráérsz? elugrok érte az egyetemedhez.


Lu Luhan
A ma nem jó aludni fogoooook~~ álmos vagyok. Majd pénteken elviszem a buliba és úgyis jöttök ti is és akkor visszadom...


BBhyun
Buli?


Lu Luhan
Sehun ígérte, hogy jöttök. És ha nekem megígérnek valamit az úgy is lesz. Sehun sok dolgot ígért ^.^


BBhyun
Hát akkor biztosan benéz majd. Visszaadod neki?


Lu Luhan
Téged is ígért... csak neked adom oda. Vagy ha nem jössz pénteken...MEgtartom bleee~ vagy oda ado m valakonek.


BBhyun
Figyu nekem lehet nem oké a péntek. Add már oda Sehunnak pls.


Lu Luhan
Nem. Csak neked.


BBhyun
Oké.Akkor ha a buliba nem is de valamikor összefuthatnánk, mit szólsz?


Lu Luhan
REndics ek. Álmodjj szépeket Baekhyunie~


BBhyun
Jó éjt


Unottan támaszkodtam a pulton miközben a kihaltságtól kongó teret néztem. Minden második szerdán bent volta egész nap a munkahelyemen, ami kellően sok pénzt hozott, és délelőtt nem jelentett sok melót. Igazából reggel munkába menet volt forgalma a helynek, ebédidőben, na meg amikor vége volt a munkának, iskolának. Szeretnek idejárni az emberek, kellemes hangulata van, nem nagy, de sok embert be tud fogadni, mégis el lehet szeparálódni. Na meg itt voltunk mi. Vevőcsalogatónak.
Jongin épp a tükörben ellenőrizte magát, amikor egy idős nénike próbált bejutni az ajtón, de minduntalan tolni akarta, miközben húzni kellett. Felé siettem és óvatosan nyitottam ki az ajtót, nehogy fejbe vágjam vagy bármi. Meglepve pislogott fel, mint akinek most esett le a saját butasága és nevetve szabadkozott ügyetlenségéért.
Leült egy csendes asztalhoz, hosszú percekig nézegette az étlapot, majd intett, mire Jongin elbűvölő mosollyal ott termett mellette.
Mire észbe kaphattam volna már a nénivel szemben ültem, aki üres tányérja felett nézett velem farkasszemet és mesélt mindenféléről. Mivel az étterem üres volt, munkánk pedig nem igazán akadt, elengedtem magam és csak hallgattam az életének történetét. Hamar kiderült milyen idős, és mennyire egyedül van, na meg persze a rengeteg nehézség, ami öreg korára a nyakába szakadt. Nem kellett sok idő, hogy a szívembe lopja magát és már tudtam a címét és megígértem, hogy néhanapján szívesen segítek neki, amit halál komolyan gondoltam. Pár dolog megvétele, vagy egy takarítás esetleg, nem okozott igazán plusz gondot, neki viszont biztosan hatalmas segítség lehettem. Nem voltam egy jótét lélek, se semmi ilyesmi, de mindig igyekeztem keresni valamit, amivel segíthetek valakinek, akinek szüksége van rám. Pénzt nem tudtam adományozni, hisz saját keresetem csekély volt bármiféle jótékonykodásra a szüleimét meg, hiába is volt épp elég nem volt jogom semmire odaadni vagy elkölteni. Amit kaptam arra kaptam, hogy én eléldegéljek.
Az idős hölgy boldog mosollyal az arcán távozott, Jongin meg csak egy elnéző kis fintorral vette tudomásul lelkesedésemet. Ám abban biztos voltam, hogy ha úgy hozza az élet ő is meg fog jelenni pár alkalommal velem, hogy még találkozhassanak. 


- Baekhyun mi lenne ha elolvasnád végre azt az üzenetet, idegesít... – morgott Sehun, ahogy a nappaliban csöveztünk. Ő a háziját csinálta én pedig az utolsó oldal beadandó felett görnyedtem. Már csak két bekezdés hiányzott, csak egy fél oldal, alig vártam, hogy végre befejezzem.
- Betegyem a párna alá?
- Ne, csak olvasd el, és kapcsold ki, vagy a faszom tudja. Egyáltalán minek állítasz be emlékeztetőket az üzenetekre?
- Mert nem akarom elfelejteni őket, mi másért? – Gúnyosan pillantott rám, majd hozzám vágta telefonomat, ami a kanapén landolt végül. – Jó értettem. Elolvasom és válaszolok, boldog vagy?
- Mérhetetlenül... – fintorgott lenézőn.


RealPcy
Szia, bocs a zavarásért, remélem még rémlik ki vagyok. A buliba... én tényleg nem akartam gázul viselkedni és sajnálom. Csak azt akartam, hogy tudd nem vagyok egy szemétláda, aki mindenkivel kikezd. Chanyeol.


Végül csak leesett ki ez a gyerek... a buli azon része, amire egyáltalán nem akartam emlékezni a mocsok, aki minden felháborodásom ellenére a számra hajolt és majdnem lecsókolt. Még mindig borzongtam attól a pár másodperces – szerencsére – csak puszinak mondható valamitől, amit elcsórt tőlem, és ami után mindenféle bűntudat nélkül bámult olyan mélyen a szemeimbe, hogy attól féltem minden titkomat kiolvassa belőlem. Félelmetes volt. Észveszejtő... Most bántam igazán a mentalitásomat, hogy szinte bárkit visszaigazoltam, akivel kijelezte, hogy van közös ismerősünk. 


Bbhyun
Szia, semmi gond, felejtsük el :)


RealPcy
Én nem akarom elfelejteni, meg akarom beszélni. Figyelj én nem tudtam, hogy te nem ezen az oldalon játszol, és a jelek... basszus úgy mosolyogtál mintha tetszenék, csak ezért. Mert nekem te bejöttél, és szeretnélek megismerni.


Majdnem padlót vert az állam, ahogy elolvastam rövid üzenetét. Még fel sem dolgoztam igazán máris töröltem ismerőseim közül, arra sem véve a fáradtságot, hogy visszaírjak neki. Kell a fenének egy ilyen ismerős, úgy sem fogok vele beszélni, hát nem fog hiányozni...
Ellenben telefonom, fél perc múlva megint jelzett és az ő képe ugrott elő, még mindig. Majd megint... és két perc múlva újra! Ez a gyerek ne vágja a lekoptatás aranyszabályait?


BBhyun
Figyelj, felejtsük el, ami történt, nem gond, túlélem, de ezek után, hogy várod tőlem, hogy a barátod akarjak lenni?


RealPcy
Nem tudom. Úgy érzem mi jó kijönnénk, és szeretek hallgatni a megérzéseimre. Csak beszélgessünk úgy, mintha az a buli meg sem történt volna. Elfogadtam, hogy nem érdekellek, de attól még szeretnélek megismerni és esetleg ha összepasszolunk barátként magam mellett tudni.


BBhyun
Már meg ne haragudj de ez nekem furcsa. Kikezdtél velem, és majdnem megcsókoltál!


RealPcy
Mert félreértettem a jeleket, de most már nem fogom. Az, hogy helyesnek tartalak nem jelenti azt, hogy már beléd zúgtam és nem tudok élni nélküled. Nem kell túlgondolni a dolgokat. Neked is van biztosan olyan lány, aki szép de nem jelent romantikus értelemben semmit.


BBhyun
Van, de én azt a lányt nem akartam megcsókolni, te viszont...

RealPcy
Neked ennyire sokat jelent a csók? Csak mert ha igen, akkor szeretném ha tudnád, hogy tényleg sajnálom. A helyzet hozta úgy, hogy így alakultak a dolgok, máskor nem tettem volna ilyet.


BBhyun
Nem az, hogy sokat jelent, vagyis túl sokat jelent, csak mégis. Én nem tudom, hogy jóban szeretnék-e lenni veled, és jelenleg kétlem, hogy mi tényleg kijönnénk. Nem akarok csak kényszerből jóban lenni veled.


RealPcy
Mit szólnál ha eljönnétek pénteken a buliba? Összefutunk dumálunk egy sör felett és ha nem vagyok szimpatikus békén hagylak. Valamiért nagyon szeretnék megismerni, mindenféle romantikus értelem nélkül. Komolyan. Semmi kikezdés vagy ilyesmi, max pár beszólás de az hozzám tartozik :D.


BBhyun
Jó. Pénteken találkozzunk. De akkor mondd meg Luhannak, hogy hozza el a nyakláncomat is, ha már ott leszünk.

RealPcy
Az a lánc végig nálam volt :D Pénteken találkozunk.


BBhyun
Csak ha lehet jusson vissza hozzám, szeretem azt a láncot.


RealPcy
No para nálam lesz.


BBhyun
Köszönöm.


Némán ültem a végre nem villogó telefon felett pár percig és próbáltam összekaparni magam. Nem volt vészes a srác... nem tűnt olyannak, aki sok bajt csinálna és a nyakláncomat tényleg nagyon szerettem volna végre visszakapni, mert hiányzott. Mindig a nyakamban volt, ha ideges voltam azt csavargattam és szerettem az apró kis medált rajta.
- Sehun... rémlik a buli meg a péntek éjszaka meg minden?
- Ja, miért?
- Pénteken bulizni megyünk.
- Igen? Azt hittem többet be nem teszed oda a lábad.
- Honnan veszed?
- Luhan dumált valamiről. De nekem mindegy. Szólj Hyungnak ő is jönni akar. Teljesen kész volt, amiért egy szót sem mondtunk.
- Mi van velem?
- Hyung pénteken megyünk bulizni!
- Eunji jöhet? – nézett ránk, míg mi Sehunnal összepillantottunk.
- Nem.

4 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon megörültem az új résznek! Már nagyon vártam! :-) Imádom, ahogy írsz! Nem tudok semmi értelmeset kinyögni! :-( De, hogy tudod megint így abbahagyni! Nagyon várom a bulit és az ottani történéseket! Remélem hamar hozod a folytatást! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :))
      Örülök, hogy ennyi kihagyás után is még érdekelt a történet, és arra is vetted a fáradtságot, hogy írj, nekem már pár szó visszajelzés is hatalmas öröm tud lenni, szóval nehogy azt hidd, hogy nem tudsz semmi értelmeset kinyögni. Kínkeserves fejezet volt számomra legalábbis, szóval gondoltam legyen a vége is az :D
      Most már igyekszem a folytatással, igazából mér kész van, csak még várat magára picikét ^^
      Köszönöm, hogy írtál, és, hogy még mindig velem tartasz <3
      Liti ^^

      Törlés
  2. Szia!

    Végre eljutottam ide is... Bocsánat, hogy eddig nem sikerült jelentkeznem, de kissé nem úgy alakultak a dolgok mostanában, ahogyan azt szerettem volna, de mindegy is - most inkább nem erről papolok neked.
    Szerencsére még nagyon frissen él a fejemben a fejezet minden pontja, ugyanis ma újraolvastam az egészet, míg a buszra várnom kellett, mert a fránya hévpótlók - volt vagy három egymás után - elállták az utat :D És a, ezt fejtegetem majd még, de muszáj már most elmondanom, Chanyeol meglehetősen az agyamra ment, mikor nem volt képes leszállni szegény Baekhyunról, én biztos nem válaszoltam volna neki, utálom, ha valaki nem érti meg, ha azt mondom, nem. Szóval főtt a fejem eléggé a végén, nem is értem, minek ment bele a fiú az újabb találkozásba, ha csak egy partiról van is szó.
    Mondanám szívesen, átérzem Baekhyun tanulással kapcsolatos fájdalmát, hiszen rémes, amiken keresztülvonszolja így magát, de velem szerencsére ritkán fordulnak elő ilyen rémes helyzetek, mivel nemigen sikerül sose rávennem a testem, úgy funkcionáljon, fáradt vagyok - nézegetem, olvasom a tételeket ideig-óráig én is, egy bizonyos határ után azonban akkor is aludni térek, ha a szituáció nem azt kívánja meg. Hajthatatlan :D Bár az természetesen igaz, én teljes szívemmel beleélem magam a történetbe, és nekem is borzasztó, hogy ezzel szenved.
    Valamilyen különös oknál fogva eddig be kell, hogy valljam, Sehun a kedvenc karakterem, pedig a valóságban nem favorizálom őt olyan nagyon; független attól, nem szerepelt még sokat a történetben, itt valahogy igazán a szívemhez nőtt, persze ki tudja, hogyan változik ez majd még... A fejezet végére Junmyeon is szimpatikusabb lett, akit viszont személyesen imádok, mégis minden fanfictionben, amelyet eddig olvastam, ellenszenves volt. Furcsa dolgok ezek :) És Chanyeol... Hát, igen, az elején panaszkodtam már róla, most itt talán nem fogok mégsem, de az előző részben még úgy szerettem! Most sem utálom, természetesen, de hogy hagyná szegény Baekhyunt... akkor is, ha baekyeol, és akkor is, ha tetszik neki.
    Az előző soraimmal persze most valószínűleg ellent mondok, megint meg megint, de remélem, a következő fejezet bulijában történik majd valamiféle előrehaladás... Nagyon várom már! Kérlek, siess vele hamar!

    Khiska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :))
      Ugyan, kis bepillantással látom mennyi dolgod van, és nem várom el, hogy mindig írj nekem, csak a szívem örül neki de nagyon szóval köszönöm ^^ Remélem minden rendben van veled, és hajrá hajrá mindenhez <3 <3
      Ilyen ez a Pesti közlekedés, agyrém az egész :D
      Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol húzása ennyire unszimpatikussá fogja tenni őt, de egy picikét nem is bánom. Baekhyun önző ő csak egy valamit akar visszaszerezni, amúgy hidegen hagyja minden, de azért ad egy esélyt Chanyeolnak :D Baj is lenne ha lekoptatná x'D
      Szerintem az a normálisabb, amikor addig csinálod amíg bírod és nem hajtod túl magad, szóval jól csinálod :D Én inkább alszom semmint tanulnék aztán fő a fejem, amikor rájövök, hogy még időm sem marad az elolvasásra, nem még a tanulásra, szóval legalább a karakterem kis határozott egyéniséget kapott ilyen téren xD De már hozzászokott, meg aztán nem olyan rémes az, legalábbis nem szánom annak ^^"
      Örülök, hogy kedveled őt, nem különös ez :D ő olyan kis aranyos, hogy kedvelni kell őt. Ó nekem Junmyeon... hát... Ő... nem kedvelem olyan nagyon, mondjuk örülök, hogy ez a történetben nem érezhető és szimpatikussá vált picikét :D
      Igyekszem Chanyeolt majd közelebb hozni hozzád, remélem sikerül és nem marad ebben a nyomulós szerepben, nem is gondoltam volna, hogy unszimpatikus lesz ><" De akkor is el fogom érni, hogy megkedveld x'D
      Szerintem szimpatikusabbá fog válni egy picikét a kvöetkező fejezetben, remélem igazam lesz ^^ Köszönöm szépen, hogy írtál és igyekszem a folytatással.
      És nem bírom ki! Mi van veled, hova tűntél? Hiányzik ám nagyon a blogod :((

      Liti ^^

      Törlés