Alig múlt éjfél,
mikor Sehun visszatért köreinkbe, én pedig már kezdtem örülni a
fejemnek, hogy leléphetünk, ám nem is tévedhettem volna
nagyobbat. Megvolt az egyik, de eltűnt a másik.
Ugyanis miközben Kyungsooval beszélgettem egy sör társaságában Jongin szépen felszívódott, és bárhogy sasoltam a tömeget perceken át, sehol nem rikított ki feje...
Ugyanis miközben Kyungsooval beszélgettem egy sör társaságában Jongin szépen felszívódott, és bárhogy sasoltam a tömeget perceken át, sehol nem rikított ki feje...
- Miért nem
buliztok? - nézett ránk Sehun, mire Kyungsoo csak unottan
megforgatta a szemét. Még csak válaszra sem méltatta, így engem
talált meg a kérdező tekintete.
- Dumáltunk –
vontam vállat.
- Ne már, Ő még
oké, de te nem vagy ilyen nyomi! - lökött meg, de egyszerűen még
csak ahhoz sem volt kedvem, hogy vitatkozzak. Ismét megrántottam
vállam a teljes érdektelenség jegyében.
- Megtaláltad azt a
valakit?
- Nem. Eltűnt. Van
egy másik terem arra, menjünk át, ott többen vannak és jobb a
zene.
- Jongin? -
próbálkoztam egy utolsó menekvéssel, de hát ez halott ügy volt.
- A szőke herceg
nagy fiú, hazatalál.
Én inkább attól
féltem nekem nem lesz hazám erre az éjszakára...
Ellöktem magam a
faltól és nekivágtam a tömegnek, félúton pedig üres üvegemtől
is megszabadultam. Kyungsoo szorosan követett, éreztem kezét
vállamon, Sehunból meg kinézte, hogy hamarabb ott lesz, mint mi
szóval nem pillantgattam vissza. Tévedtem, hisz majd öt percig
álltunk a vonagló tömeg szélén, mikor megjelent és egy új
üveget nyomott a kezembe.
- Valahol itt kell
lennie a dögnek – meredt maga elé.
-Tulajdonképpen mit
is akarunk tőle?
- Hát baszd meg! -
fordult hirtelen felém. - Nem tudom, hogy fiú vagy lány. Ha lány
felszedem – vigyorgott.
Sehun, amíg én
fent beszélgettem a két sráccal spiccesre itta magát. Sehun és a
spicces állapot sosem volt jó párosítás. Gondolkodtam, hogyan
vehetném el a kedvét ettől az egésztől, de semmi nem jutott
eszembe.
- Ott van! - szólalt
meg Kyungsoo és a dj pult előtti térre bökött.
- Melyik? - hajoltam
hozzá, ám mielőtt megmutatta volna leesett a dolog.
Tényleg nehéz
kérdés volt a dolog, bár lehet a távolság és az ital tette
bonyolulttá a látottakat. Világosbarna rövid haja volt, tipikus
fiús ruhába bújtatott alakkal, ám arra már rájöttem, hogy az
itt nem jelent semmit. Fent egy csajt láttam hasonló kinézettel,
aki hát... csaj volt. Szóval ja. Nehéz volt behatárolni.
- Szerintem lány...
- szólalt meg Sehun. - Nézd az arcát meg a száját.
- Mintha látnám –
morogtam magam elé.
- Tuti, hogy srác –
ellenkezett Kyungsoo. - Melyik lány áll így?
- Hát a laza!
- Ezt te sem
gondolod komolyan. Tuti, hogy srác, egy lány nem...
- Szerinted itt
megvannak a tipikus nemi dolgok? Használod te a szemeidet, ha már
ilyen nagyokat kaptál az élettől? Na én...
- Hoppá –
nyújtottam el a szót, ahogy a kialakult helyzettel szemezgettem.
A kedves kis fiús
valami, hatalmas mosollyal szüntette meg azt a talán két lépés
távolságot, ami addig elválasztotta a mellette álló fiútól,
majd hirtelen felhajolva lehelt csókot az ajkaira. A magas alak
mintha hezitált volna pár pillanatig, de végül átölelte a
kisebbet és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Nagy kezei
bejárták a másik hátát, aki a nyakába csimpaszkodott és
tincseit húzogatta.
- Hát ha csaj akkor
lemaradtál róla, ha pasi... - itt megakadtam egy pillanatra. -
Akkor mi van?
- Csaj lenne? -
bizonytalanodott el a végére már Kyungsoo is, és olyanok voltunk
mint azok a bizonyos sült galambot váró egyének. Tátott szájjal
bámultuk az eseményeket.
- Javaslatom remek
és ellenállhatatlan. Lépjünk le a picsába – vetettem fel, de
Sehun hajthatatlan volt.
- Nekem most már
tudnom kell, hogy mi a fene az a kis dög! - Ördögi mosollyal
nyalta meg ajkait, majd határozottan indult meg a tömegbe az
időközben elvált páros felé. A magas alak már mással
foglalkozott, de a kicsi ott sertepertélt körülette, ujjait a
másikéba fonta és szinte álomkóros mosoly ült szája szélén.
- Azt hiszem egy
ideig nem jövök veletek bulizni – Borzongott meg Kyungsoo.
- Azt hiszem egy
ideig nem megyek bulizni, ha meg nem haragszol...
Hajnali három után
nem sokkal kiszúrtam a tömegben Jongint fél percre, majd el is
veszettem. Egy eszméletlen dögös lánnyal táncolt, miközben egy
másik is hozzá dörgölőzött, keze pedig félreérthetetlen
helyeken kalandozott. Utáltam ezt Jonginban. Hogy a fenébe volt
képes egyszerre két olyan kaliberű csajt lekötni? Nem ez volt az
első alkalom, hogy felső kategóriás lányokkal láttam flörtölni,
olyanokkal, akik finnyásak és cincognak mindenen, azok a fajták,
ahol a teljes figyelmet elvárják általában egyszerre több
pasitól. Jongin viszont úgy látszik több volt náluk, hisz
gyakran fordult a kocka, és ezek a lányok keresték az ő figyelmét
merészebbnél merészebb mutatványokkal.
Már azon
gondolkodtam, hogy Sehun ágyát pályázom be éjszakára mikor
kócos hajjal megjelent mellettünk.
- Hát te? - néztem
fel rá megletten.
- Csinálj valamit a
hajammal – hajtotta le fejét, hogy tincsei közé túrhassak.
- Azt hittem
elviszed őket.
- Gondoltam rá, bár
felvitelre nem, max egy gyors körre hátul. Most mit nézel így? -
hajolt el tőlem, amikor rendezettnek vélte fejtetőjét. - Látnod
kellett volna a kivert kiskutya szemeidet, amikor Junmyeon kipaterolt
a szobádból...
- Szeretem az
ágyamat na, mi van abba?
- Amúgy is -
hagyott figyelmen kívül. - Elég lelombozó volt a gondolat, hogy a
vörös félsötétben egy nyelves közepén vaktában hiba nélkül
nyomta be a kódot az ajtónál, ami a hátsó részre vezet.
Szeretem ha egy lány tudja mit akar és nem játssza az eszét, de
azért elgondolkodtam, hogy hányszor került már ilyen helyzetbe...
- Vagyis
lekoptattad? - nézett fel rá Kyungsoo halvány mosollyal.
- Egy zár addig jó,
amíg nem olyan kopott hogy minden kulcs belemenjen.
Majdnem kibukott
belőlem a röhögés ostoba hasonlatán, így inkább félre
néztem... nem díjazta, ha elmésnek hitt beszólásait kinevetik,
én pedig jó barát voltam.
- És csak úgy
otthagytad őket? - vált hirtelen gyanakvóvá Kyungsoo, én pedig
visszanéztem. Jongin mosolya megfakult és zavartan dörzsölgette
állát.
- Igazából
négyesben akarták... de nekem nem fekszik a téma még egy pasival.
Hát igen... van az
a pillanat, amikor a nevetést már nem lehet visszatartani.
Egyszerre szakadt fel belőlünk a kárörvendés hangja, éreztem
többek tekintetét magamon, de nem érdekelt. Messzemenően ez volt
az est fénypontja és gyalázatos, de nem hittem benne, hogy Jongin
felsülésén kívül történhet itt még bármi említésre
méltó...
Sehun fülig érő
szájjal tért vissza hozzánk valakit magával rángatva, és
mindannyiunknak leesett az álla, amikor felismertük a dögöt -
vagyis a fiú-lány problematikát - mellette lelkesen vigyorogva. A
velem egymagas alak tekintete ködös volt, tuti rengeteget ivott,
így annyira nem lepett meg mikor egy lelkes felkiáltással a
nyakamba vetette magát és megölelgetett. Az eszméletlen szép arc
és lányos alkat egy fiút rejtett, akinek csábító hangja és
kisugárzása volt, de parfümje és megjelenése mégis valahogy
férfiassá tette.
Gyorsan
végigölelgetett mindenkit, elhadarva a nevét na meg, hogy mennyire
örül, majd visszacsimpaszkodott Sehunra, mint valami kis majom.
Sokáig ott
csacsogott nekünk, rajta keresztül is egy csomó új információhoz
jutottam. A csóknál, amit azzal a magas alakkal váltott már
leesett a dolog, hogy minimum langyos, de valószínűleg inkább
tűzforró, ám erre is rácáfolt, amikor egy lány neki simulva
próbálta elrángatni tőlünk. Vigyorogva koppintotta le a
hölgyeményt, és még inkább Sehunra akaszkodott, két vékony
keze akaratosan csimpaszkodott a magas baljába.
Na hát ő volt
Luhan, a legszebb srác, akit addigi életem során valaha láttam.
És ugyancsak ő volt az srác, aki be nem álló szájjal egyre
rémesebbé festette mindannyiunk szeme előtt a helyet, bár ő ezt
lelkesedésében észre sem vette.
És Sehun volt az,
akire mindannyian gyilkos tekintettel meredtünk, mikor közölte,
hogy jövő hét végén is itt leszünk a buliba. Inkább gyors
ütemben leléptem a mosdóba mielőtt olyat tettem vagy mondtam
volna amit megbánok.
Ám a szerencse nem
állt mellém, alighogy elkeveredtem tőlük, valaki megragadta a
vállam és maga felé fordított.
- Ya, te kis
szemétláda! - akaratlanul fintorodtam el, ahogy megpördített az
alak és szembenézhettem a pár órával ezelőtti sráccal, aki
kikezdett velem. - Nagyon kis viccesnek hitted magad mi? - szorított
még jobban rám, én pedig igyekeztem adni az értetlent.
- Miről beszélsz?
- ficánkoltam, de csak nem engedett, és úgy tűnt még jobban
felidegesítettem, mert közelebb hajolt.
- Velem egy olyan
kis nyomi alak, mint te nem fog szarozni. Mit képzelsz te magadról?
Borzalmasan
belelógott az aurámba, és legszívesebben megütöttem volna de
nem voltam hülye. Kétszer akkora volt, mint én, karja csupa
izom... hamarabb találtam volna magam a padlón törött ujjal,
minthogy ő elgondolkozzon az ütésemnél, hogy ez most én voltam
vagy egy szúnyogcsípés.
Kínos volt a
helyzet, számomra meg még veszélyes is... inkább bele sem
gondoltam egy részeg állat miket lenne képes tenni velem... hm az
egyetem közelébe volt kirakva valami hirdetés, valami
harcművészeti cuccra, talán utána kéne néznem... egy hét alatt
vajon megtanítanak olyan spéci hatástalanító dolgokat?
- Figyelsz te rám?
- hirtelen markolta meg felsőmet, mire persze, hogy figyeltem rá.
Szégyen szemre rémültem kaptam rá a tekintetem. - Nekem te...
- Elég lesz –
jelent meg még egy alak, de felé se néztem, csak szuggeráltam a
másik vonásait. A még nagyobb dühöt, hogy valaki be mert neki
szólni, majd pár másodperccel később a hang felismerése, a
meglepettség és a szorítás gyengülése. Mégsem néztem el róla
a megzavaró tényező felé, mert aztán ki tudja mikor jön rá,
hogy na még ő beveri a képem.
- Most mi bajod van?
- engedett el végleg, és vigyorogva fordult a magas alak felé, és
ekkor – na meg egy jó nagy lépésnyi távolságfelvétel után –
már én is felmértem az alakot. - Mi csak szórakoztunk, nem igaz?
- fordult vissza felém és tekintete figyelmeztető volt, hogy úgy
táncoljak, ahogy ő fütyült. Csak egy a baj. Én sosem voltam
képes mások akaratát követni.
- Kurvára jól –
mosolyogtam rá kis bólogatások közepette, amit akaratlanul
követett saját fejével. - Életem legjobb estéje volt, ahol egy
buzi fejére locsoltam a piám felét – mosolyogtam még mindig
neki gúnyosan.
Lendült volna, hogy
szétverjen, én pedig készültem a halálra, vagy legalább egy
fájdalmas találkozásra az öklével, miközben magamban elátkoztam
az ostoba számat, ám mielőtt ténylegesen tehetett volna valamit a
magas alak elrántotta tőlem. Döbbenten figyeltem, hisz a másikhoz
képest ő is ugyanolyan nyeszlett volt mint én szóval meg se
kellett volna tudnia mozdítani, ám ő minden nehézség nélkül
vonszolta el. Csak két percig voltak távol, majd a faszfej egy
legyintés, és gyilkos pillantás keretében távozott szitkozódva,
a másik pedig felém vette az irányt.
El kéne mennem...
le kéne lépnem, csak hát mégis megvédett...
- Minden rendben? -
lépett elém.
- Persze –
mosolyodtam el, és azon gondolkodtam hogyan léphetnék le a
leghamarabb, majd ahogy még egyszer végignéztem rajta, már azon
járt az eszem honnan ismerős nekem. Magas volt, kissé csálé
fülekkel, nagy csillogó szemekkel, és meglepő módon egész jó
stílussal. Egy rövid ujjú ing volt rajta alatta fekete atlétával.
Nem volt túlöltözött, tipikus laza bulizónak tűnt, aki otthon
érzi magát a helyen. Jobb karján óra feszült, a balon meg pár
karkötő és gyűrű.
- Chanyeol vagyok –
mosolyodott el, és felém nyújtotta a kezét. Keresgéltem elmém
zugaiban a nevét de nem volt ismerős.
- Baekhyun. Nem
találkoztunk mi már valahol? - vetettem fel, mert rettenetesen
idegesített, hogy valahonnan rémlik az arca. Ellenben ő csak
meglepetten pislogott felém, olyan érzés volt, mintha félreértette
volna a kérdésemet.
- Nem. Én itt
láttalak először, de nem bántam volna ha már korábban is
találkozunk.
Hoppá...
- Chanyeollie! -
ugrott Luhan mellé, és a nyakába csimpaszkodott. A magas csak
gyorsan leszedte a kezeit magáról, és az egyikkel összefogta a
vékony kis csuklókat, hogy megakadályozza a következő támadást.
- Veled smárolt! -
világosodtam meg, ahogy egymás mellett láttam őket, ám úgy tűnt
a felfedezésem nem okozott osztatlan sikert. - Együtt vagytok?
- Nem –
ellenkezett rögtön a magas tekintetét az enyémbe fúrva.
- Chanyeol a legjobb
barátom.
- Kár érte... -
sóhajtottam, pedig reméltem, hogy elkaphatok még egy meleg párost,
hogy infókat szerezzek erről az egészről.
- Ez jó szám! -
lelkesedett hirtelen Luhan, és kiszabadította kezeit, majd
valamiért engem talált meg és húzott magával.
Mint valami bolond
vetette be magát a tömegbe, én meg mentem utána, mert ő is
átverős külsejű volt. Esetlenebbek tűnt mint én, mégis maga
után tudott cibálni minden nehézség nélkül. Hamar a tömeg
közepén voltunk, ám csak Sehun és Chanyeol bukkant fel végül a
közelünkben. Jongint még kiszúrtam, és elmutogatta, hogy
felmennek kicsit, majd jönnek, aztán már el is tűntek. Az egész
buli alatt most éreztem a leglazábban magam, a zene jó volt, nem
voltak kétes alakok, akik fel akartak szedni, el tudtam tűnni a
tömegben és csak magammal kellett foglalkoznom. Rámosolyogtam
Chanyeolra, mivel fél szemét folyton rajtam tartotta, talán
figyelni akart rám az előbbiek miatt. Igazából hálás voltam
neki, úgy tűnt ő valami népszerű alak erre, hisz gond nélkül
le tudta pattintani azt a másikat.
- Csinált veled
valamit az a szerencsétlen? - hajolt közelebb tánc közben, én
pedig próbáltam kiérteni szavait.
- Nem. Csak
felhúztam őt, azt hiszem.
Bólintott ám nem
húzódott vissza a saját kis részére, ahol táncolt, ott maradt
szorosan a közelembe. Sehunék felé néztem, de ők már totál el
voltak egymással. Nem értettem legjobb barátomat, hogy mégis mit
csinál, de félre érteni sem akartam a dolgokat, mert semmi olyan
konkrétat nem láttam, csak hát mégis... Sose néztem volna ki
Sehunból, hogy egy meleg sráccal így bulizik. Visszafordultam a
magas alak felé, és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy
beletáncolt aurámba.
- Gyakran jársz
ide? - kérdezősködtem inkább.
- Aha. Szinte az
összes bulin itt vagyok.
- Annyira jók? -
tátottam el szám döbbenetemben. Tőlem messze állt ez az egész.
Nem volt rossz, nem volt rossz, de voltam már ezerszer jobbon is.
- Luhan benne van a
szervezésbe, és valahogy én is belekeveredtem már. Meg valakinek
figyelni kell rá.
- Tetszik neked? -
érdeklődtem kíváncsian, és most én hajoltam picit közelebb,
hogy biztos jól halljam.
- Nem. Luhan tényleg
csak egy barát.
- De hát
megcsókoltad!
- Figyeltél? -
mosolyodott el kissé gúnyosan.
- Csak láttam... -
vontam vállat.
- Így a legkönnyebb
őt megvédeni a pofára eséstől.
- Akkor Sehuntól
miért nem távolítod el? - vontam fel a szemöldököm, ami neki
különösképp érdekes látvány lehetett, hisz megint közelebb
férkőzött hozzám. Észre sem vettem, de már olyan szorosan
álltunk, hogy simán átölelhettem volna.
- Mert a srác nem
meleg, Luhan nem indult rá, és találtam egy érdekesebb embert,
aki leköt – mondta mélyen a szemembe.
- Kit? - faggattam
tovább, mire elmosolyodott és két hosszú ujja végigsiklott a
nyakamon.
- Téged.
Szia! :)
VálaszTörlésJaj, úgy felvillanyozódtam, mikor megláttam, máris érkezett a folytatás - nem vagyok igazán hozzászokva az ilyen sebes frissítéseket, ellenben nagyon örülök neki. :D
Már az előző rész elején sejtettem, Lu Hanról lesz szó, mikor arról a bizonyos személyről diskuráltak, bár az is az eszembe ötlött, megcsavarod egy kicsit a fonalat, és valaki más, lányos srácot szősz majd bele a történetbe, csak hogy meglepd egy kicsit az olvasókat. Még persze arra is gondoltam, végül kiderül, mégsem fiú az illető. Nagyon vicces volt a kis hajsza, és bár úgy hittem, Sehunnal össze melegedett a másik egy kicsit, Chanyeol ezt a végén megcáfolta. Mondjuk azt sosem tudhatom, mit akarsz még ezzel a helyzettel kezdeni :D
Jongin olyan furcsa ilyen szoknyapecér karakternek elképzelni, akkor is, ha közben mintha ártatlannak ábrázolás, de tudod, mit gondolok róla általában :D Baekhyun szegény szerencsétlen meg aztán tényleg irigykedhet rá. De hát egy Jonginnal ki nem lenne el szívesen?
Eleinte azt hittem, hamar hazatérnek a buliból, de egyáltalán nem bántam, hogy maradtak, hiszen megjelent Chanyeol, és nem is akárhogyan! A nagy hős :D Az előző, sőt már az első fejezet óta furdalt a kíváncsiság, hogyan fog vajon felbukkanni, és bevallom, a kicsiny részük elején azt gondoltam, ő volt az alak, aki nem hagyta nyugodni Baekhyunt. Persze mikor a nyeglébb srác arrébb húzta az idióták, sejtettem, hogy ki is lesz ő valójában, szóval nem ért meglepetésként a neve. Az a tuskó egyébként névtelen személy, vagy gondoltál valaki konkrétra a megalkotásakor?
Lu Han karaktere nagyon tetszik nekem, aranyos, de itt mégsem túl lányos, bár részegen keveset lehet leszűrni csak az igazi állapotából. Viszont úgy tűnik, őt szeretni fogom, mondjuk én hol nem szeretem? :D A Chanyeollal való kapcsolata is rögvest megmelengette a szívem, olyan kevésszer látom őket ilyen jóban, pedig szerintem nagyon éhesek együtt.
Jaj, és a vége... Hú, hát majd' kihagyott egyet a szívem, mikor Chanyeol hozzáért Baekhyun nyakához; nem tudom, hogyan fog erre reagálni a törpe, véleményem szerint nem valami jól, de nagyon kíváncsi vagyok rá! Szóval kérlek, hozd hamar a folytatást! :D
Szia :))
TörlésHát az előző történetemhez képest ez lassú haladás, bár ott megvoltak előre írva a fejezetek, csak fel kellett pakolni >< Viszont én nem írok olyan szépen és gondosan, mint mondjuk te így a fejezetek is hamarabb készen vannak az egyszerűségük miatt ^^
Hát igen Luhan személye sejthető volt - mondhatni egyértelmű - de nem bánom, hogy mindenki gondolta, hogy ő lesz az. Valahogy ez a történet nem lesz a meglepetések rengetege, sőt szerintem teljesen kiszámítható lesz ><
Megfordult a fejembe, hogy lány lesz, vagy esetleg összemelegednek, de a baekyeol miatt, nem akartam hunhant belevinni, mert az csak nehezítette volna a dolgokat - ez a barátom kavar a barátom barátjával dolog annyira nem tetszetős nekem xd. Bát aztán lehet ez még változni fog, Luhan sorsa a fejeben még elég képlékeny.
Jongin számomra is egy ártatlan karakter, hisz olyan aranyos arca van, meg a megnyilvánulásai jaj istenem, de a másik részem meg látja benne ezt a szoknyapecér kis rossz fiút. Bár ez a két dolog nem zárja ki egymást. az, hogy egy bulin elengedi magát, még nem bűn :D
Ó túl egyszerű lett volna ha megússzák ennyivel a bulit, és hát azt tudtam, hogy Chanyeolnak itt kell megjelennie, bár a találkozást nem így terveztem. A tuskó srác névtelen marad, nem társult hozzá senki arcilag ( bár a hétvégi buliba találkoztam egy sráccal, akire tökéletesen illene a dolog, most az ő nyomi feje ugrik be, de hát ő nem ázsiai xdd) nem szeretek gonosz karaktereket kitalálni és nevesíteni ><. Csak olyanokkal tudok írni, akiket szeretek, hát kit utáltatnék meg a szeretteim közül? :D
Nem szeretném őt túl lányosra alkotni majd, csak egy kicsit bolondosra, akinek azért megvan a józan esze. Szeresd csak, ő egy szeretni való ember :D Ó szerintem ő az, akit még rengetegszer lehet majd részegen olvasni, bár ezt sem tartom biztosnak. Az tuti, hogy bulikban fel fog még tűnni. Igen ők ketten olyan kis aranyosak, mégsem látom, hogy sokan szeretnék őket vagy valami, bár nálam is csak a véletlen hozta őket egymás mellé.
Hát jól sejted a dolgokat, Baekhyunt már az este első része kikészítette, nem, hogy az utána levő sorozatos atrocitás hullámok.
A folytatással igyekszem bár most nem vagyok egy hullámhosszon ezzel a történettel, mondjuk ez bármelyik percben megváltozhat xD
Köszönöm, hogy írtál ^^
Egyrészről visítani van kedvem az utolsó szótól, másrészről meg átkozom Chanyeolt miatta, most biztos elrontotta az egészet.:c (fáradtan úgy fogalmazok mint egy ötéves, nézd el nekem.^^")
VálaszTörlésAz a mondat Sehunékról fájt, mert hát HunHan iz lájf, mi az hogy nem jönnek be egymásnak?T^T
Ezen kívül igazából nagyjából erre számítottam ebben a részben, de ez abszolút pozitív dolog, végre egy sztori amit tudok anélkül olvasni hogy érzelmi hullámvasúton ülnék:D szóval köszönöm.:3
Sziaa :)
TörlésHát igen, ilyen ez, és nagyon jól látod a dolgot, bár szegény Chanyeol nem tehet a dolgokról, akkor látta elsőnek Baekhyunt, fogalma sem lehetett Baek hozzáállásáról :D ( ó semmi gond, vetted a fáradtságot, hogy írj és személy szerint nem látok semmi problémát :D)
Ó sajnálom :( későbbiekben talááán nagyon talán lehet hunhan moment de ez még nagyon a jövő és az íratlan történet meséje ^^"
Hát az írók szeretik ha meglepetést tudnak okozni, de ebben a történetben én se látom azokat a tipikus kis lehetőségeket, amik erre képesek lennének. Azért remélem valamikor majd sikerül felültetni téged a hullámvasútra és meglepni pár dologgal :))
Köszönöm szépen, hogy írtál ^^
Szia Liti!
VálaszTörlésDitta visszatért, vagyis megint itt vagyok, hogy idétlenül kifejezzem imádatom az írasaid kapcsán. :-) Pedig annyira hittem benne, hogy az elhatározásom meg tudom tartani, miszerint csak akkor olvasok el egy új ficit, ha befejezték. (Nagyon lelombozó, ha két rész után valaki nem folytatja a történetét, pedig jó lenne. ><) De az ember felhagy az elhatározásaival, ha meghal a gépe, aztán elkeseredetten a mobilján kezd ámokfutásba. :-P Na persze nem bántam meg, miért is tettem volna. Te szépen befejezted az előző ficid is, szóval ezután is jelentkezem majd. ^^ Jaj mondjak már valamit a ficről is.
BAEKYEOL <3 és ennyi. A sikerhez más is kell, ami itt is megvan a remek alapötletben. ;-) Szeretem az alig megismert karaktereket is. Már azzal kezdődött az örömöm, hogy Junmyeon volt az első szó az első részben. Nem tudom ez miért van, de ficikben nagyon tudom őt szereti a valósággal ellentétben. ^^
Igazán gondolhattam volna, hogy Jongin meleg barátja Taemin lesz, ha nincs köze Kyungsoo-hoz avagy Krystalhoz, akkor muszáj mellé egy Tae. :-) Neki nagyon örülök, mert imádom, de jaaaaj majdnem lefordultam az ágyamról borzalmamban, hogy Minho a párja. o_O Hiába, őt még mindig nem engedtem át a kedvelem kapun a szívemben, Taemint meg csak Jinkivel szeretem. De majdcsak túlélem valahogy. *sóhaj*
Luhaaaan eddig cuki, de gondolom most van benne némi pia, amitől ilyen. Akkor viszont kíváncsi vagyok, hogy milyen józanon. Sehun meg ezt mégis hogy képzelte, hogy csak úgy hagyja magán lógni Lut. Èrdekes :-\ Most tűkön ülök, hogy Baekhyunnál mennyire veri ki a biztosítékot Chanyeol kijelentése. Van egy olyan gyanúm, hogy a történet végére Baeknek szerencseszáma lesz az ötös. ^^
Biztos, hogy nem fejtettem ki mindent olyan részletesen, mint ahogy kellett volna, de mindegy.
Köszönöm, hogy olvashattam. Várom a folytatást. Pusz
Ditta <3
Sziaaa :)
TörlésElmondhatatlanul örülök neked, azt hittem már nem is fogsz írni ><. Rendesen elbizonytalanodtam, hogy eltűntél, szóval csak örülni tudok, hogy nem tudod betartani az elhatározásodat. Ellenben az indokot megértem, tényleg elkeserítő, mikor valaki félbehagy egy történetet, ami jónak indult. Ó igen, a gép halála megviseli az embert >< de én komolyan rettenetesen örülök, hogy írtál ^^". Igyekszem csak olyat posztolni, amiben látom a lehetőséget, hogy befejezése lesz, maximum a pillanatnyi hisztim vagy kiakadásom visz rá arra, hogy blokkoljak kis ideig egy történetet.
Igen a baekyeol egy biztos pontot jelent :D Ó örülök neki, tőlem mindenhogyan távol áll Junmyeon karaktere, valahogy szegény sosem lett a szívem csücske.
Krystal bármennyire is kapott most hangot nem fog feltűnni><. Bevallom elsőnek a meleg páros, ami 2min lett végül, Kaisoo volt, csak végül ők máshova kellettek. És azt is bevallom, hogy a Shinee shippek messzebb nem is állhatnának tőlem, mint, ahol most vannak. Annyit kértem, hogy mondjanak nekem édes párosokat és ők is köztük voltak, valamennyire ismertem őket így belepasszintosodtak a történetbe, sajnálom, hogy nem kedveled őket :( túl sok szerepük mondjuk talán nem is lesz, ha mégis, akkor talán Taemin jelenik meg többet, mert őt kedvelem ^^" Ígérem emészthető mennyiségű dolog lesz ebből párosból :D
Luhan cuki lesz, nekem fejben ő a kedvenc karakterem jelenleg. Talán picit bohókás, meg szétszórt de nem kell félteni mindenki ellen megállja a helyét :D Bár azt hiszem részegen meglehetősen gyakran fogja látni az ember :D Hát Sehun sem volt józan, így aztán egy nyakán lógó egyént ő is más megvilágításban látott :D
Háát az még számomra is rejtély, őszintén fogalmam sincs mit is kellene reagálnia, de majd kitalálok valamit ><. Bevallom az ötös dolog teljesen kiment már a fejemből, de lehetséges, hogy megérné kezdeni valamit, ha már így beépült :D
Ugyan, nekem most tényleg hatalmas löketet adott, hogy írtál, igazából már egy szóval is lendületet adtál volna, de ennyi mindennel már repülök is ><" Szóval tényleg köszönöm, hogy írtál - és talán egy egészen picikét a gépednek is hálás vagyok, hogy felmondott és ámokfutásba kezdtél - igyekszem a folytatással <3
Liti ^^