Egyedül ébredtem.
Egyedül, pedig emlékeztem Chanyeol hatalmas tenyerére a
mellkasomon, a légzésére a nyakamban és lábaira az enyémek
mellett, mégis egyedül voltam. Lustán sóhajtottam, átjárt a
csalódás mintha az egész csak álom lett volna. Talán meg sem
történt. Mi van ha nem voltam bátor? Mi van ha elment a sráccal
és én nem tettem semmit?
Pedig éreztem a csókjait, az érintéseit, tökéletesen vissza tudtam idézni mosolyát és szívverését. Ugyanolyan izgatott volt, mint én.
Pedig éreztem a csókjait, az érintéseit, tökéletesen vissza tudtam idézni mosolyát és szívverését. Ugyanolyan izgatott volt, mint én.
Fél szemmel vágtam
neki a világnak és elakadt a lélegzetem, ahogy tisztes távolságra
tőlem, ő nézett vissza rám. Éber volt, mintha nem is aludt
volna, csillogtak a szemei, ajkain mosoly játszott, mégsem tűnt
olyannak, mint, aki oda van a boldogságtól, hogy végre azzal
kelhetett, akit magának akart.
- Szia.
- Szia...? -
érkezett a halk válasz reggeli üdvözletemre, és álomvilágnak
hitt valóságom minden dimenzióban megdőlni látszott. Magamhoz
tértem, felmértem a helyzetet, de minden engem látszott igazolni.
Megtettem éjszaka, feljöttem hozzá, vele voltam, mégis olyannak
tűnt, mintha nem hitte volna el.
- Most ez így...
micsoda?
- Nincs kiakadás és
megfutamodás? Nincs felejtsük el Chanyeol, ami tegnap történt?
Nem jött közelebb,
még mindig tartotta a tisztes távolságot. Fejemet pár pillanatra
a takaróba rejtettem, míg próbáltam összeszedni a darabkákat,
hogy összeillesszem őket. Aztán a néma másodpercek alatt agyam
lassan életre kelt, és nem tudtam hirtelen megszólalni. Nem volt
megfutamodás bennem, se visszatáncolás. Ha csókkal keltett volna?
Talán kirázott volna a hideg és átjárt volna a bizonytalanság,
de őszintén viszonoztam volna neki, és önként dalolva simultam
volna gyengéd ölelésébe.
- Nincs... - nyögtem
végül halkan, és minden bátorságomat összeszedve megtettem az
első lépést felé. Közelebb csúsztam, míg ő minden
mozdulatomat árgus szemekkel figyelte. - Nem merlek megcsókolni...
- És kiakadsz ha én
megteszem?
- Nem...
Annyira
szerencsétlennek éreztem magam, idiótán nevetséges volt a
helyzet feszült és kiszámíthatatlan, nem is értettem magunkat.
Chanyeol miért most húzta be a kéziféket, miközben ezelőtt
képes volt padlógázzal menni? Pont, akkor, amikor már képes
voltam becsatolni az övem és kényelmesen hátradőltem, hogy vele
együtt élvezzem az utazást.
Ujjai végigfutottak
arcélemen minden rezdülésemet sasszemmel figyelte, és annyira
elhúzta a pillanatot, hogy már én éreztem túl lassúnak.
Aztán míg vártam
az utolsó lépésre, eszembe jutott, hogy milyen lehet neki. Neki,
aki eddig mindent bevetett, és ezer alkalomból ezeregyszer futott
zsákutcába. Ha a helyében lettem volna, én már ennyit sem tűrtem
volna. Igaza volt a lassúsággal és bizonytalansággal. Most nekem
kellett magyarázkodnom nem neki, én voltam a soros mindenben.
- Megbeszéljük? -
ültem fel végül mielőtt megérezhettem volna csókját, ő pedig
tehetetlenül fordult hátára, hogy a plafont nézze.
- Nem biztos, hogy
akarom. Az ami most van messze van attól, amire vágyom, de mégis
több, mint amit reméltem. Ha le akarsz lépni és elfelejteni tedd
csendben és elfogadom, de ha komolyan gondolod, vagy értelmes
magyarázatod van hallgatlak.
- Nem biztos, hogy
értelmes... - jegyeztem meg mire hajába túrt nyűgösen.
- Ne bizonytalankodj
folytonosan mert megőrjítesz és ebben egy csepp pozitívum sincs.
- Tudom. Mindjárt
összeszedem magam jó? Becsukod a szemed?
- Hogy ne nézzem
végig, ahogy lelépsz?
- Hogy ne nézd
végig a szenvedésemet. Nem megyek sehova, maximum a fürdőbe –
ígértem, mire rám nézett és elmosolyodott. Végre-valahára. Egy
hát jót mormogva lehunyta szemeit, én pedig gond nélkül
mérhettem végig kisimult bizonytalan vonásait.
Kissé gyorsabban
vette a levegőt, láttam rajta, hogy próbált uralkodni magán és
feszültem rezzent össze minden apró kis neszre, ahogy mozgolódtam.
Vettem pár mély lélegzetet, majd óvatosan hajoltam fölé és
nyomtam apró puszit a szájára.
- Rettenetesen furán
érzem magam. Mármint idáig folyton kikosaraztalak...
- Igen, megtörtént
néhányszor – értett egyet még mindig lehunyt szemekkel, de keze
felém araszolt, és lenyugodott, ahogy térdemet megtalálta.
- Na, hagyj
érvényesülni.
- Bocsánat.
- Szóval... -
kezdtem újra, és kezét figyeltem lábamon. - Fura nekem ez az
egész. Itt vagy te, aki gond nélkül rám másztál, és pokolian
idegesített, de utána belementem ebbe az egészbe de olyan idegen
volt...
- Hogy nem élvezted.
Undorodtál? - nézett rám, mire rögtön megráztam a fejem.
- Sosem undorodtam
tőled, csak úgy éreztem nincs szükségem arra, amit adni tudsz.
- És ez most
megváltozott?
- Konkrétan azt
mondani, hogy akarok mindent, amit adni tudsz jelen pillanatban
képtelen lennék. De élveztem a tegnap estét, tetszett, hogy
csókoltál és nem bánom, hogy féltékeny voltam, ahogy azt sem,
hogy...
- Féltékeny
voltál? - ült fel és fejünk hirtelen olyan közel került
egymáshoz, hogy pislogni is alig mertem. Pár kósza bólintást
kieszközöltem magamból és felváltva merengtem szemein és
ajkain. Istenem a fene se gondolta volna, hogy én valaha Chanyeol
ágyában leszek, még ha csak ülök is... de azt se hittem volna,
hogy akarni fogom a csókját valaha. - Nehéz veled az élet,
Baekhyun – simított arcomra, mire akaratlanul haraptam alsó
ajkamba.
- Tudom.
- De nem tudok tőled
hosszú távon távol maradni... és jelen állás szerint nem is
akarok.
Még mindig a pár
számmal nagyobb pólóban üldögéltem, csak épp már a kanapén.
Müzlit eszegettem magam mellett Chanyeollal, aki halkan
szitkozódott, ahogy a játékban újfent elvesztette egy életét.
Unottan döntöttem vállának a fejem, mire kinyitotta száját,
jelezve, hogy kér egy falatot. Hát idáig jutottunk egy fél óra
ágyban csókolózás után. Szám még mindig érzékeny volt, de
mosolyra húzódott ahányszor csak rápillantottam, mégis furcsa
volt az egész légkör. És Chanyeolon is látszott, hogy
hirtelenjében nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Olyan idegen volt
ez nekünk, mintha kamaszok lettünk volna, akik elsőnek estek
szerelembe. Csak épp mi már túl voltunk azóta pár éven és
megtapasztaláson.
- Mi van a
történeteddel? Még mindig a mi sztorin az alap? - kérdezte, de
fel sem pillantott játékából, ami miatt olyannak tűnt mint egy
gyerek. Egy nagy gyerek elálló fülekkel és kusza tincsekkel.
- Igen azt hiszem –
igazgattam meg haját, majd el is húzódtam. Ez normális volt?
- Mondd el min
gondolkodsz, mert nem vagyok képben veled kapcsolatban.
- Próbálok
rájönni, hogy hogyan tovább.
- Kedvelsz... vagy
valami hasonló nem igaz? - pillantott rám.
- Igen, olyasmi –
ismertem el megint bólogatva.
- Akkor, hogy
viselkedsz azzal, akit kedvelsz?
- Kedvesen? -
meredtem rá, mire kiröhögött.
- Csak add magad
Baekhyun. Ismerlek már egy ideje, kedvellek is egy ideje, kiszúrtál
már velem párszor. Felesleges köröket futni egyikünk sem akar,
nem igaz?
- Szóval csak
legyek önmagam?
- Kérlek... -
sóhajtott, mintha szenvedést okoznék neki.
- Akkor kérhetek a
müzlibe kakaót?
- Nem pont erre
gondoltam – vesztette el végleg a reményt.
'Merre vagy?'
'Chanyeolnál
voltam, már megyek haza Anyu~'
'Nem vagy vicces
Baekhyun, és vegyél kaját!!'
'Menjetek a
fenébe... nyomi éhenkórász társaság'
Kénytelen voltam
hát kitérőt tenni egy bevásárlásra, és mindenféle földi
jóval megpakolva értem haza délután. A társaság kinézete pedig
önelégült mosolyt csalt az arcomra. Sehun a kanapén feküdt,
fejét fogta és halkan morgott így megszántam és a bubuteák
egyikét a kezébe nyomtam, mire máris fellelkesült, Hyung
elvörösödve pillantott félre rólam, ahogy ránéztem, úgy tűnik
élénken megmaradt benne a tegnap esti belépésem, bár meg is
érdemelte a zavart, nekem sem volt kellemes látvány. Nem az Eunji
szép lány volt, csak épp sosem vágytam arra, hogy ilyen helyzetbe
lássam.
- Minseok? - néztem
körbe, mert míg Kyungsoo a konyhában ólálkodott a vásárlásomat
szemlélve, addig az említettnek nyoma sem volt.
- Nem tudom, nem
jött még haza.
- Aha...
- Na és most
mesélhetsz, és segíthetsz... te vagy az egyetlen használható
személy itthon. Mosogass el, közbe meg regéld el nekem mit
csináltál te Chanyeolnál.
- Ó... hát az
érdekes történet – néztem félre és inkább némán álltam a
mosogató elé.
- Tudok rólatok
mindent. Szóval nem kell kínosan érezned magad, még csak meg se
lepődtem, amikor megtudtam.
- Nem vagy kibukva,
hogy kikezdtem egy pasival?
- Nem igazán,
szerintem már mindenkinek volt egy ferde kapcsolata legalább
kipróbálás szinten.
- Neked is? -
pislogtam rá, mire gonoszul elmosolyodott és a mosogatóra bökött.
- Ó anyám – suttogtam ledöbbenve. - Mennyire?
- Csak egy részeg
csók volt.
- Ó anyám...
Túl izgága voltam
ahhoz, hogy lakatot tegyek a számra, így még csak nagyon
noszogatnia se kellett, hogy kibökjem mi volt. Szükségem volt
arra, hogy hangosan kimondjam a dolgokat, és kellett az is, hogy
végre valaki tudja az egész történetet, Kyungsoo pedig remek
hallgatóság volt és nem ítélkezett szerencsére. Kezdtem az
elején a történettel, meg a bulival, majd a felajánlással
folytattam, amit Chanyeol tett nekem és akkor sem állt be a szám,
mikor a tegnap este került szóba. Nem értettem magamat, szóval
nem ártott valaki, egy külső szemlélő, aki kimondja azt, amit én
nem tudok. De Kyungsoo csak végighallgatott bólogatott, majd
hajamba túrt és nem mondott semmit.
Mégse neki kellett
volna elmondanom mindezt.
Minseok csak
vasárnap délután támolygott haza, még mindig másnapos fejjel,
pedig volt egy egész napja kipihenni magát de úgy tűnt nem járt
sikerrel. Halkan mormolt egy köszönést majd egy órára eltűnt a
fürdőbe, hogy utána már csak az ágyába láthassam hangosan
szuszogva. Hyunggal tekintettel voltunk rá, kiköltöztünk a
nappaliba, én írtam, ő magolt valamit, míg Sehun Kyungsooval
játszott valami gyilkolós játékot.
Úgy tűnt helyre
álltam lelkileg mert egy teljesen új megközelítésből láttam
neki már ki tudja hanyadjára a történetnek, bár még mindig nem
éreztem a magaménak, de minden próbálkozásom közül ezt éreztem
idáig a legjobbnak. Egy fél napig csak püföltem a billentyűzetet
és szinte ragyogott a szemem, ahogy sikerült öt oldalt teleírnom.
Végül Chanyeol
zökkentett ki, ahogy rám írt Sns-en és felvetette, hogy
találkozhatnánk. Semmi kedvem nem volt kimozdulni, még arra is
lusta voltam, hogy normális ruhába bújjak és a lakásáig
átmenjek, ide pedig nem akartam felhívni, hisz mindenki otthon
volt. Végül lepötyögtem vele a keddet és csak miután
elköszöntem jöttem rá, hogy ott fogok aludni nála. Kicsit sem
éreztem magam elmebetegnek. Ha egy lány ezt írta volna nekem, azok
után, amin átmentünk ribancnak néztem volna. Hát fiúba úgy
tűnik én se lettem jobb.
Épp ezért voltam
kedden kissé frusztrált, ahogy felcsengettem neki, és alig pár
pillanat múlva már a liftre vártam. Tanárom megint nem elégedett
meg újra írt „remekművemmel” a laptop ott pihent a vállamon,
míg én fintorogva néztem végig magamon a lift tükrében. Nem
voltam épp csúcsformában, így hajamat igazgattam.
- Be akarsz vágódni?
- ismertem fel Chanyeol hangját, ahogy kinyílt az ajtó. Pár
pillanatra megdermedtem, csak meglepetten pislogtam, majd kihúztam
magam.
- Csak volt valami a
hajamban.
- Persze –
mosolygott, és ahogy kihúzott a liftből leheletnyi csókot nyomott
arcomra.
- Ez miért? -
pislogtam.
- Miért ne?
Ott volt a pont.
Lerúgtam a cipőmet
és máris a kanapé felé vettem az irányt. Fáradt voltam, éhes
és picit mérges, amiért megint nem sikerült tanáromnak
megfelelni. Chanyeol csak mellém ült, halvány mosollyal
üdvözöltem, majd felé fordultam és óvatos csókot
kezdeményeztem.
Igen. Még mindig
furán éreztem magam. De még mindig tetszett.
- Nem hoztam
magammal pizsit - jelentettem ki, amikor a pultnak dőlve
szemlélődtem. jól állt neki a csókoktól vörös és kissé
duzzadt száj.
- Oda se neki, majd
alszol meztelenül.
- Ne légy gonosz.
Kényelmes volt a múltkori póló.
- Jól van, jól
van, ne is aludj úgy, mert csak beindulok rád.
Végigmért én
pedig éreztem vörösödni fejem. Hozza vágtam a konyharuhát mire
kiröhögött. Nevetése kereszttüzében pedig elgondolkodtam mivel
is járt egy kapcsolat, főleg ezután a megjegyzése után.
- Már megint mivel
hergeled magad ellenem? - állt elém és állam alá nyúlva
kényszerített, hogy ránézzek.
- Eszemben sincs
ilyet tenni, csak... tudod a mi helyzetünkben elég furcsa
belegondolni dolgokba. Számomra kissé lehetetlen is - célozgattam,
de csak értetlenül pislogott kissé talán bosszúsan is hogy nem
voltam egyenes. - A szex - böktem.ki végül szemébe meredve, mire
egy pillanatra megakadt. - Nekem idegen terep.
- Ne viselkedj buta
tinilányként az ég áldjon meg. Először is a csók után nem a
szex jön, a mi kapcsolatunkban meg pláne nem. Ha most lefeküdnénk
egy életre megutálnád.
- Miért?
- Mert pokolian
fájna. Nem sietünk Baekhyun ezernyi más dolog van, amit még
megtapasztalhatsz. És megértem ha mondjuk az orál távol áll
tőled de az ujjaimmal mindenképp jóban kell lenned - mosolygott
perverzül, amiért végigfutott a hátamon a hideg, de mélyen belül
izgalmas borzongás futott végig bennem.
- Nehéz elképzelni
- Sóhajtottam szenvedősen mire magához rántott és keze hátsómra
tévedt. Erősen rámarkolt, majd besimított nadrágom alá, és
mutatóujja illetlen helyen bandukolt. Az egész testem befeszült,
vállát markoltam míg csókokkal borította be nyakam.
végigsimított párszor bejáratom környékén, majd visszavett
magából és nadrágon keresztül cirógatta fenekem.
- Látod? Messze van
még a szex ha ennyitől remegsz.
megzavarodva néztem
rá és ahogy kiestem a kábulatból éreztem, hogy tényleg mindenem
remegett.
- Pedig bízom
benned.
- Tudom, és ezért
hálás vagyok. De egy ennyire új helyzetbe érthető hogy így
reagálsz.
Szerintem meg nem
volt az. Ha kedveltem és bíztam benne, miért volt ez a helyzet
ennyire képtelen?
Kaja után valamivel
lazább lett a hangulatom, a forró teával hadakoztam mert már két
korty után érzéketlenné égett a nyelvem. Chanyeol a gépén
keresett valami filmet esti időtöltés végett, én meg csak
csendben figyeltem. Néha rám pillantott mosolyogva de valahogy még
mindig nem tűnt túl hihetőnek az ami köztünk volt. Pedig
megcsókoltam, akartam és igyekeztem, de mintha most nem velem lett
volna baj. Elmerengve elemeztem profilját és azon gondolkodtam mi
nem volt jó. Talán még benne volt a bizonytalanság, amin még
mindig nem kellett volna csodálkoznom, elvégre ő honnan tudhatta
volna igazán, hogy mi jár a fejemben?
- Mire gondoltál,
mikor azt mondtad, hogy nem rögtön a szex jön?
- Jesszus Baekhyun.
Ne csinálj ki, nagyon jól tudod mire gondoltam, vagy hallani
akarod?
- Elképzeléseim
vannak az tény, de jobb tisztába tenni a dolgokat még most.
- Mennyire akarsz
zavarba jönni? - hajolt közelebb, mire akaratlanul nyeltem egyet, ő
meg csak felnevetett. - Rosszabb vagy mint egy szűz, de tessék.
Elégítettél ki már pasit? Vagy elégített ki pasi? Járt már
benned valaki? - tévedt le megint keze, mire hirtelen csaptam rá,
és éreztem vörösödni magam. Tényleg rosszabb voltam, mint egy
szűz.
- Szóval játszani
fogunk?
- Igen, bevezetlek
az előjátékok világába, és ez addig lesz program, amíg rá nem
érzel, hogy hogyan tudsz fájdalom nélkül kielégülni és élvezni
mindent.
- Nagyon fáj? -
húztam el a szám, hisz megint ezzel jött.
- Egy ideig biztos.
- Leállsz majd ha
arra kérlek?
- Nem is csinálok
semmit ameddig meg nem kérsz rá.
- Uh, ha csaj lennék
most beléd zúgnék – vigyorogtam.
- Szerintem ez
pasiként is menni fog – simított arcomra és végre megint
megcsókolt. - Addig foglak kínozni, amíg könyörögni nem fogsz a
folytatásért – suttogta ajkaimra perverz ígéretét.
Hú-ha! Én most nagyon nem jutok szóhoz! Ez valami elképeztően, istenien jó lett! Egyre jobban imádom ezt a történetet! Nagyon jól fogalmazol és szépen leírsz minden gondolatot! Kicsit irigyellek érte! Nekem soha nem ment írásban a fogalmazás. Gyorsan folytasd és lepj meg minket! 😄
VálaszTörlésSzia :))
TörlésElmondhatatlanul örülök, hogy ennyire tetszett, szinte hihetetlen is ^^". Remélem nem fogok csalódást okozni később sem.
Jajj ugyan, ezer nálam tehetségesebb ember van, csak szerencsém van a szavak forgatásában, de köszönöm <3
Igyekezni fogok, nagyon kíváncdi vagyok a következő fejezet mennyire fog tetszeni... Köszönöm, hogy írtál ^^
Folytatást kérek,mert túl jó.c:
VálaszTörlésHamarosan érkezik már ígérem :))
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésVégre elérkeztem ide én is... Nagyon restellem, az előzőhöz nem sikerült írnom, de mire eljutottam odaáig, rábírtam magam a géphez kerülésre, már hoztad is - szerencsés balszerencsémre - a következő fejezetet. És még milyen jól tetted! 😻
Talán nem arról kellene áradoznom, mennyire imádom Minseokot - újfent, még mindig és megint -, hisz közben az imádott kis párocskánk hihetetlen lépésekkel húz egymás felé... De hát ki vagyok én, hogy ellenálljak magamnak? Minseoooooooooooook- csak ennyit mondhatok. Szánalmas létezésem egyetlen, kicsinyke értelme 😁 És még meleg is! Bár... Persze hogy az. Mi más is lenne? Ennyire édes pofával csak az lehet az ember... Nagyon kíváncsi vagyok, mi kerekedik ki belőle. Jaj, és, hát olyan imádnivaló volt a bulin! Persze ő mikor nem az??
Az előbb még azon gondolkoztam, nem is tudhatom, mi üthetett Baekhyunba, mi lehetett az az istencsapás, amely így ráontotta Chanyeolra, aztán hirtelen fejbe vágott a felismerés, mennyire szörnyeteg egy dolog is a féltêkenység. Én, bevallom, mindenkire fêltékeny vagyok, mindig, bármiről, bárkiről is legyen szó, képes csak azért megtetszeni egy srác, mert rájövök, attól még, hogy utánam vágyódik, lehet, más is elcsavarja még a fejét - egyszóval megint kibukik, milyen rémes ember is vagyok 😊 De hisz nem ilyen mindünk? Én biztos. Egészen biztosan. Bántó egy tulajdonság, de az embernek mintha a vérébe lenne ez olvadva, ugrik, ha akár egy ilyen inger, rezdülés is akad.
Mindenesetre örülök, hogy Chanyeol volt olyan bolond, képes lett Baekhyunt féltékennyé tenni - hát még! -, és... És hogy ennyire egymásra akadtak... Az elején nem hittem volna, azt gondoltam, Baekhyun meghátrál - én azt szoktam 😂 -, elszalad, és megint a nulla alá süllyedünk vissza, és mégse! Nem is tudom, mi a csodát mondhatnék. Hihetetlen.
Sehun és Kyungsoo kis kapcsát olyan nagyon szeretem, a fiatalabbik valahogy annyira jól passzol a hyungjához, ahogy ebben a történetben is 😻 Édeske ez a két srác, de úgy igazán. És hàt persze Minseok... Kíváncsi lennék, hol kószált - remélem, a következőkben fényt derítesz rá! 😉
Már előre izgulok Baekhyunért, gondolom ő is, nagyon, mi lesz szegény fejével... Furcsa lehet egy ilyen kapcsolat. De persze Chanyeolt nem kell félteni, bàr most mintha kicsit egészen harciasan állt volna 😁 Jól megmondta Baeknek, hogy akkor mi is lesz.
Jaj, nagyon várom már a következőt, remélem, mielőbb kész leszel vele! Köszönöm, hogy olvashatlak!
Khis
Sziaa :))
TörlésUgyan már tudom, hogy te mindig itt vagy, akkor meg épp olyan gyorsan folytattam, hogy csak na :D
Csak nyugodtan, tudom, hogy mennyire szereted, esküszöm már rám is kezd átragadni a szereteted szóval már meg is értem. Olyan kis bolond vagy, de ígérem ezek után már tényleg kiderül lassan milyen szerepet is szántam neki, ha már ennyire szereted őt :D Persze, hogy meleg, mint ahogy mondtad mi más lehetne~ ;)
Néha megdöbbenek rajtad, hogy miket is írsz, bár igen a féltékenység gonosz kis szörnyeteg, bár itt jó irányba is fordította őket. Pedig nem szép dolog féltékenynek lenni, ennyire meg pláne nem szóval szégyelld magad. De nem baj én így is szeretlek <3 Bevallom nem tudom Baekhyun fejében mi járhatott csak úgy jöttek a dolgok, talán így volt ahogy gondolod, én nem gondoltam végig a dolgokat >< Talán az volt bennem, hogy már tetszett neki és megijedt, hogy elveszti az aki az övé volt. Szóval végülis az, amit te mondasz, csak lightosabb verzióban. Nem is tudom.
Ó Chanyeol szegénynek elárulom fogalma sem volt a dolgokról, csak felejteni akart, de örülhet a szerencséjének, hogy az éjszakai kalandja Baekhyun előtt keletkezett különben nem kapta volna meg őt :D
Azt hiszem már ideje volt, hogy itt kössenek ki, talán nem sikerült érzékeltetni de már Baekhyun is akarja ezt valamennyire, innentől kezdve butaság lett volna elfutni. Nem lesz ez a kapcsoalt már a nulla közelében ezt elárulom, az már unalmas lenne ^^
Istenem, imádlak, hogy ennyire képes vagy észrevenni apróságokat, amik még mondjuk nekem sem tűnnek fel, de egyáltalán senkinek. Néha azon gondolkodom minek a baekyeolon kívül bármi, de ilyenkor ráébredek, hogy a részletek nem csak engem érdekelnek. Most, hogy elvesztek a fejezeteim, amik meg voltak írva, már tényleg kitérek Minseokra! Komolyan megpróbálkozom vele~
Ó Baekhyun fog még alkotni, szerintem ki fog idegelni néhány embert, van egy olyan sejtésem, hogy már a szexet várja a java része aki olvassa, pedig ha tudnák addig milyen hosszú az út ><. Ugye, hogy furcsa?! Hát igen Chanyeol most már nem hagyja magát, azt hiszem elég szabad teret és időt hagyott Baeknek a szenvedésre.
Köszönöm igyekszem már hamar visszatérni, bár nem ígérek semmit jelen állapotok között. Köszönöm, hogy írtál <3
Már kétszer olvastam elölről és már úgy várom a kövi részt :)
VálaszTörlésÓ örülök neki *.* Igyekszem vele ígérem ^^
Törlés