Elgondolkodva
hallgattam Minseok szabályos légzését, ki tudja mióta lehetett
ébren. Tegnap hálásan fogadta a lehetőséget, próbált
mindenkivel jól kijönni, mégis valahogy csak velem találta meg az
első pillanatban a közös hangot. Nem mintha sokat beszéltünk
volna...
Kiszenvedtük az apró gardróbból a pótágyat, felhúztuk neki az ágyneműt majd mindenki elvonult a dolgára. Érezhető volt a légkörben, hogy nem volt ez feltétlen jó ötlet, de tudtam, hogy Minseok jelenléte már csak hab volt a nem létező tortán. Talán még segített is. Attól féltem, hogy Sehunnal egymás torkának esünk ha kettesben maradunk, de rajtunk kívül még három fővel, ennek az esélye igen csekély volt.
Kiszenvedtük az apró gardróbból a pótágyat, felhúztuk neki az ágyneműt majd mindenki elvonult a dolgára. Érezhető volt a légkörben, hogy nem volt ez feltétlen jó ötlet, de tudtam, hogy Minseok jelenléte már csak hab volt a nem létező tortán. Talán még segített is. Attól féltem, hogy Sehunnal egymás torkának esünk ha kettesben maradunk, de rajtunk kívül még három fővel, ennek az esélye igen csekély volt.
Kezdett elegem lenni
saját magamból. Tudtam, hogy vannak azok a pillanatok, amikor az
ember életében minden összejön, nekem legalábbis most sikerült
ezt összehoznom, de azt is tudtam, hogy ezeken a dolgokon túl kell
tudni lendülni. Fejemben kész kis lista volt a bajok forrásáról,
ám kár lett volna tagadni, hogy minden szál hozzám futott. Az én
életem volt, az én döntéseim és tetteim, hát nem siránkozhattam
a végletekig.
Én vállaltam be a
kurzust, én csöppentem bele Chanyeol világába, hisz nemet is
mondhattam volna. És ha megtettem volna, most nem lett volna ő, se
Luhan és Sehunnal is minden rendben lett volna, talán még a nem
messze tőlem fekvő fiú sem került volna képbe. A saját életem
központjában én álltam, és aki ennyi hibát halmozott fel az én
voltam. Így hát ideje volt végre a kezembe venni az irányítást
és nem holmi idióta kistiniként szenvedni az elbaszott dolgaim
közt.
Az első és
legfontosabb most Sehun volt. A legjobb barátomról volt szó, isten
se tudja számon tartani hányszor támaszkodhattam rá, egy idióta
külső alak miatt nem voltam hajlandó összeveszni vele. Aztán
jött a feladat. Muszáj voltam megoldani, meg akartam oldani, a
legjobbat akartam kihozni magamból.
De ebben a
pillanatban Minseok felé fordultam, mert még magamnál is
szerencsétlenebbnek éreztem.
- Nyugodtam
felkelhetsz, nem kell a többiekre várnod – szóltam hozzá, mire
felém fordult.
- Fogalmam sincs,
hogyan működik a kis rendszeretek.
- Mire gondolsz? -
támaszkodtam alkaromra, majd eszembe jutott a tegnap esti hajcihő.
- Ne vedd magadra, alapjáraton mindenki sokkal jobb fej.
- Már dolgozom az
ügyön, hogy legyen hol laknom, de az ösztöndíj a tandíjra elég,
dolgozni meg heti pár óránál többet nem tudok az óráim miatt.
Egy csoporttársam mondta, hogy költözzek hozzá, de basszus a
rezsire nem futná nemhogy magára a bérleti díjra.
- Menő srác? -
mosolyodtam el.
- Ja. Az apjának
magánklinikája van Gangnamba.
- Oh... hát akkor
megértelek. Na, ha akarsz kelni gyere, pár dolgot meg tudok mutatni
meg magyarázni.
Lelkesen pattant fel
– talán kissé túlságosan is – és rendezte mellém
mozdulatait.
Egész délelőtt
Minseokkal kalandoztunk, a lakás után a kolit is megmutattam neki,
majd a környék felfedezésébe is segítségére voltam. Kellett
egy kis idő valaki olyan társaságában, akivel jól éreztem magam
és ez a srác minden megmozdulásával egy picit szimpatikusabb
lett.
A lakásban szinte
örömtáncot lejtett, amikor észrevette a kávéfőzőt, azt mondta
hihetetlen kávé fan, és utálja, amikor valami pocsék szart kell
innia. Aztán lelkesedett a környezetért, hogy bár messzebb van a
suli, de gyönyörű a hely. Ezzel nem tudtam ellenkezni. Kintebbi
kerületben laktunk de jó környéken, pár száz méterre már
igazán nyüzsgött az élet, de itt park volt, meg macskaköves
utak, igaz mindenhol magas épületekkel, de hát ez nem lehetett
meglepő.
Kora délután
caplattunk fel a lakásba, vettem a fáradtságot, hogy hiszti nélkül
lerendezzem a bevásárlást és, ahogy beléptünk három szempár
meredt ránk.
- Hali – mindenki
moderálta magát, majd bedobtam azt amivel tudtam, hogy Minseok egy
életre bevágódik. - Ma Minseok főz – vigyorogtam.
Sehunnal némán
ültünk szorosan egymás mellett a kanapén, a másik oldalamon
Junmyeon foglalt helyet lelkesen beszélgetve a többiekkel, csak mi
hallgattunk. Az asztalon hevertek a telefonjaink, mindkettőnké
villogott, engem valószínűleg Chanyeol talált meg nála pedig
Luhan nevét véltem felvillanni. Azon gondolkodtam, mit kellene
mondanom, hogyan kellene lerendeznem ezt az egészet.
- Bocs, hogy
elhallgattam – szólalt meg végül inkább ő. Egy pillanatra
mindenki elhalkult, de Kyungsoo hamar vette a lapot és kirángatta
őket a konyhába. Ez volt a legnyerőbb, ráadásul, ahogy ismertem
Kyungsoot szemmel akart minket tartani azért...
- Azt hiszem
megértem. Barátok vagytok. Csak besokalltam. Tegnap kicsit
idegbeteg voltam.
- Csak úgy mint az
utóbbi időben – szúrt belém, de el kellett ismernem, hogy igaza
van.
- Ja. De összeszedem
magam. És sajnálom. Belegondolva nem tudom én mit tettem volna.
- Figyi csak.
Kérdezhetek pár dolgot?
- Persze.
- Mi a fene volt ez
a nagyfülűvel?
- Aish... Tudod van
a spec kurzusos órám, az írós – pillantottam rá, ő pedig
csendben bólintott várva a folyatást. - És van a feladatom. Egy
meleg kapcsolat.
- Kipróbáltad?
- Hát ennél kicsit
azért árnyaltabb de lényegében igen.
- Csakhogy
Chanyeolnak tetszel.
- Tetszettem.
- Hát nem tudom.
Luhan kétségbeesése és húzása nekem mást sugall. Gondolj bele
Baek. Hányszor voltunk velük bulizni, és amikor először
találkoztunk Chanyeol nem fogta vissza magát... de utána csak
veled foglalkozott.
- Tudom –
sóhajtottam. - Azt is tudtam, hogy tetszem neki, de nem vettem
komolyan. Hogyan is lehetne ezt?
- És te? Neked
tetszik?
- Mi van? - kaptam
fel a fejem és majdnem nyakon vágtam.
- Amióta
szakítottatok úgy viselkedsz, mint egy sértett tini, szóval jogos
a kérdés.
- Nem éreztem
iránta vonzalmat.
- Nem ezt kérdeztem,
hanem azt, hogy tetszik-e.
- Nem tudom Sehun,
ez olyan fura – bukott hátra a fejem és minden eddigi elzárt
érzésemet próbáltam szabadjára engedni. - Amikor megcsókolt nem
éreztem semmit. Ha tetszene ő, tetszett volna a csókja is, de
olyan talán csak egyszer vagy kétszer fordult elő, de nem is
utáltam. Nem undorodtam tőle, hogy meleg és attól sem, hogy
megcsókolt. Nem hiányzott de nem is bántam. De Chanyeol maga, az a
srác, aki akkor volt az pokolian hiányzik.
- Több mint egy
barát nem igaz?
- Nem vagyok buzi.
Nem...
- Baekhyun, nyugi.
Mi lenne ha elgondolkodnál azon, hogy pontosan mi is volt neked
akkor ő?
- Tökéletesen
tudom mi volt. Egy srác, aki felajánlotta a segítségét az órai
feladatomhoz.
- Szerintem meg egy
srác volt, akit nem löktél el magadtól attól függetlenül, hogy
heteró vagy.
Nyitottam volna
szóra a számat, de csak tátogtam, mint egy idióta hal. Nem löktem
el magamtól igazán sosem. Persze, amikor közöltem vele a
dolgokat, az más volt, de előtte...
- Most már mindegy
nem? - néztem félre.
- Nem hinném.
Valahol mélyen tetszik neked. Senki másra nem fordítottál annyi
időt, mint rá. Közös program Chanyeollal, dumálok Chanyeollal,
bulizok Chanyeollal, ebédelek Chanyeollal... amíg nem kaptatok
össze minden Chanyeollal kapcsolatos volt, utána meg durca, hogy
nincs Chanyeol.
- Ne hajtogasd már
folyton a nevét! - vesztettem el a türelmem. - Anélkül is
felfogtam.
Elgondolkodva
meredtem a telefonomra, miközben a többiek a nappaliban ültek és
veszekedtek, hogy ki következik a játékba. Minseok két nap alatt
beilleszkedett, reggel már közösen kávézgatott Kyungsooval és
Sehunnal együtt lopakodott ki az apró erkélyre elszívni egy szál
cigit Hyung tudta nélkül. Igazából Minseok is idősebb volt
nálam, ami miatt először kiröhögtem bakker olyan gyerek feje
van, hogy csak na, aztán meg még nekem kellett elnézést kérnem...
- Szia... Baekhyun?
- Szia – hunytam
le a szemem és még egyszer végiggondoltam mit akarok mondani.
- Minden uhm
rendben? - kérdezett bizonytalanul, amikor még percek teltek el
szótlanul.
- Ma az órám után
ráérsz? - tettem fel végül a kérdést nagy nehezen.
- Persze! Miért? -
vágta rá kissé lelkesen, ami megmosolyogtatott. Néha annyira
egyszerű alaknak tűnt.
- Azt hiszem az
lenne a legegyszerűbb ha megbeszélnénk a dolgokat, nem?
- A szakítás utáni
dolgoktól eltekintve én tisztán játszottam, te vagy az, akin nem
tudok kiigazodni.
- Jézusom, tudom!
Ha ilyen vagy akkor hagyjuk inkább sz...
- Nem, várj, bocs!
- vágott szavamba. - Beszéljünk. Látni szeretnélek már... mint
barátot? - tette hozzá kis szünet után bizonytalanul.
- Ja, asszem.
- Szóval mikor
végzel?
- Nyolc után pár
perccel az egyetem előtt?
- Rendben.
- Köszi.
- Hé Baek...
- Hm?
- Luhan elmondta,
hogy ott hagyott a bulin. Sajnálom.
- Semmi gond –
mosolyodtam el őszintén, és valahogy elpárolgott az ez iránti
haragom irányába. - akkor este találkozunk. Szia.
Görccsel a
gyomromban nézegettem az ajtót, mikor hátulról hirtelen valaki
nyakon vágott.
- Nos Mr Byun,
összekapta magát?
- Dolgozom az ügyön
– mosolyodtam el.
- Parancsoljon, itt
vannak a papírjai. Az ötlet még mindig jó, csak koncentráljon.
Nincs olyan, hogy valaki nem érez semmit.
- Tudom... de mégis
így jön.
- Nem lehet, hogy a
karaktere csak fél érezni? Nem véletlen választottam ezt a témát,
ám sosem gondoltam volna, hogy maga ilyen szemszögből közelíti
meg. Mégis honnan vette ezt az ötletet? - elgondolkodtam mert a
tanáromnak mégsem vallhattam be, hogy átálltam egy kicsit
félmelegnek.
- Csak úgy jött –
vontam vállat.
- Akkor órára is
jöjjön be végre és kapja össze magát. Nem láttam még ilyen
szétesettnek... - Na hát ha már a tanárom ilyennek gondolt és a
szemembe mondta, tudtam, hogy baj van.
Felfrissülve léptem
ki az épületből pár pillanatra el is felejtettem Chanyeolt aztán
fejbe csapott a felismerés, ahogy egyenesen neki sétáltam. Annyira
lenyugtatott az óra, hogy ki is ment a fejemből mi vár rám
azután. Kótyagosan szívtam magamba az illatát, ahogy
automatikusan átölelt és magához szorított pár kínos
másodpercre. Bizonytalanul öleltem vissza, fejem a mellkasának
döntöttem, karjaim hosszú nyakába fonódtak és kellemetlen volt
elismerni de hiányzott. Hiányzott az illata, az a furcsa kis
légkör, ami vele valahogy mindig jelen volt, megnyugtatott ujjai
monoton mozgása a hátamon. Majdnem lábujjhegyre álltam, hogy egy
puszit nyomjak ajkaira de időben leálltam és helyette felvettem
egy minimálisan nagyobb távolságot, ami azért még mindig túl
közeli volt.
- Szia – köszönt
rám végül, ami kissé nevetségesen hatott azok után, hogy egy
csomó ideig öleltük egymást.
- Bocsánat
mindenért.
- Én is sajnálom –
simított végig arcomon, mire lehunytam a szemem. - Nem vagyok túl
jó barát.
- Nem voltunk túl
jó hatással egymásra az utóbbi időben – ismerem el, mire
felnevetett.
- Sajnálom, ami a
buliban történt csak már elegem volt, hogy nem vagyok elég jó
neked. Hiába is próbálkoztam. Tudom nem vagy meleg, de kellett egy
kis idő, hogy elfogadjam és túllépjek rajta, hogy ki lettem
kosarazva.
Ajkaimra fagytak a
szavak, fogalmam sem volt róla mit kellett volna mondanom. Persze
tudom, tetszettem neki, de annyi emberrel volt körülvéve, hogy
tényleg nem vettem igazán komolyan sosem. Chanyeol olyan volt, mint
egy playboy, aki mindenkié volt de közben mégsem szerezhette meg
igazán senki. Legalábbis eddig ebben a hitben voltam. Annyira
nyitott volt, annyira szertelen és komolytalan, kalandot kalandra
halmozott, hogy tényleg nem hittem abban, hogy én több lennék
holmi kis fellángolásnál nála. De úgy tűnt, hogy ha halálosan
nem is szeretett belém, azért valamennyire mégis sikerült neki.
És ez egyszerre volt jó és rossz érzés.
Rossz volt mert
tudtam milyen, amikor olyat akarunk, aki nem lehet a miénk, főleg,
hogy most én kerültem a kikosarazó szerepébe, de mégis jól
esett, hogy egy olyan srácnak, mint Chanyeol én kellettem.
- Ne érezz furcsa
dolgokat, túl vagyok rajta és most már nem leszek gyökér –
próbálta oldani a kialakult hangulatot, de tőlem csak egy
bólintásra futotta.
- Én meg próbálok
normális lenni? - tettem neki a kérdő ígéretet.
- Igen, az sokat
javítana a helyzeten.
- Majom...
Minseok Junmyeonnal
kuksolt a kanapén, amikor hazamentem és úgy rebbentek szét
hirtelen az ajtó hangjára, mintha rosszban sántikáltak volna.
Mondjuk aztán éjfél előtt nem sokkal ez a kis társulás nem
enyhén volt megdöbbentő.
- Hát ti? - dobtam
le a cipőm és a táskám hanyagul, majd a konyhából csórtam egy
üveg vizet.
- Inkább te, merre
jártál? - kérdezett rögtön Hyung mire megcsóváltam a fejem.
- Bocsi, anyu, de
dolgom volt. Beszéltem Chanyeollal.
- Szóval pasiztál,
szegény anyádnak fáj a szíve – dramatizált Hyung ellenben én
félrenyeltem, Minseok pedig döbbenten meredt maga elé.
- Micsoda? - Nekem
csak a fuldoklás jutott, könnybe lábadt szemekkel, így a kérdést
újdonsült lakótársunk tette fel.
- Remélem nem vagy
meleg ellenes. Tudod Baeknek volt pár ferdén elsült kapcsolata, de
az utóbbi időben egész jól kijön, csak épp nem egy lány lett
nála a nyerő, hanem egy srác.
- Te mégis mi a
rákról beszélsz? - emeltem fel a hangom, cseppet sem foglalkozva a
másik szoba lakóival. - Szó sincs semmi ilyesmiről, Chanyeol csak
egy barát!
- Egy baráttal nem
csókolózol!
- Csók? - kotyogott
közbe megint a döbbent hallgató.
- Hyung! Te miről
beszélsz?!
- Láttalak titeket,
pár alkalommal. Ha még csak egy véletlen esetről lett volna szó
beveszem a barát dumát, meg a kíváncsiságot de...
- Pedig nincs
köztünk semmi, csak barátság – hadakoztam. - A feladat miatt
volt.
- Ne áltass
Baekhyun, ahogy ránéztél, az nem holmi feladat miatt volt.
- Micsoda?
Egész éjszaka csak
forgolódtam, Hyung pedig három körül ezt megunva fülön ragadott
és kiköltözött velem a nappaliba. Megesett már, hogy beszélgetős
éjszakát tartottunk, amikor úgy hozta az élet, ilyenkor egymás
felé fordultunk az ágyban és halkan suttogva dumáltunk órák
hosszat, ám most figyelemmel voltunk Minseokra így a nappalit
céloztuk be. Érett felnőtt révén egy bögre kakaóval bújtam a
plédem alá, és kezdtem mesélni mindenféléről, ami eszembe
jutott. Amikor épp kifogytak szavaim Hyung vette át a fonalat,
kérdezgetett, feltételezett, egyszerű történeteket mesélt el.
Szerettem, amikor ilyen volt, lenyugtatott és észre sem vettem
mikor nyomott el az álom. Végre.
Visszaállt minden
ki tudja hanyadjára, lógtam Chanyeol nyakán ki tudja mennyiszer és
sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. Minden úgy volt jó,
ahogy volt, legalábbis nagyjából, de elégedett voltam a
helyzettel. Persze még messze nem volt minden tökéletes. Ott volt
Luhan, akit kerültem mint a leprát, mert semmi kedvem nem volt
hozzá és ott volt Minseok, aki napról napra közelebb került
hozzám. Igazából már cseppet sem bántam, hogy hozzánk került,
bár kissé furcsán viselkedett mióta kiderült állítólagos
melegségem. Mondjuk inkább úgy kilengésem. Egy csomószor éreztem
magamon tekintetét, de nem mertem felhozni a témát, mert csak
felesleges mentegetőzésnek tűnt volna az egész, és amiről nem
beszéltünk, azzal tehettünk úgy, mintha meg sem történt volna.
Én legalábbis ezzel nyugtattam magam.
Pénteken Jiyeon
elkapott és agyonölelgetett, majd valami buliról beszélt,
ünnepelvén a semmittevés édes időszakát az egyetemen. Igazából
csak egy indok volt, hogy mindenki leihassa magát, ám nekem nem
volt sok kedvem hozzá. Alig vártam, hogy hazaessek és végre
kialudjam magam, egész hétvégén semmit nem akartam csinálni csak
fürdőzni a lustaság tengerében, így hamar leráztam őt a
témával kapcsolatban és helyette beültem még a könyvtárba
tanulni egy kicsit, hogy tényleg ne legyen semmi dolgom. Ennyit
arról, hogy nincs semmi feladat.
Kilenc után
csámborogtam haza, fura volt az egész koli kihaltnak tűnt, a
folyosó csendes volt, alig láttam egy-két alakot. Mondjuk
ilyentájt szerettek hazalógni az emberek, néha leléptek egy-egy
péntekről, hogy hosszabb legyen a hétvége, és megérje
hazautazni akárhova, de ez nekem csak jó volt. Béke csend és
nyugalom... és egy alul öltözött csokiba tocsogó Eunji a
konyhapulton.
- Mi a franc? -
szökött ki ajkaim közül meggondolatlanul a szó, ahogy
végigmértem a lányt vagy kétszer. Rémülten sikkantott fel és
próbálta eltakarni testét, mire Hyung kikukkantott a szobából.
- Baekhyun az isten
basszon meg, mi a faszt keresel te itt?
- Itt lakom? -
álltam neki veszekedni, aztán pár másodperc alatt leesett a
szitu, ugyanis Hyung se volt épp felöltözve. - A francba már a
perverzségetekkel gyerekek! - csattantam fel.
- Húzz el, aludj,
ahol akarsz, Sehun azt mondta mára mindenki lelép.
- A francba
Sehunnal! - csattantam fel morcosan, mire felém repült az egyik
párna a kanapéról. - A francba veled is, én csak ki akartam
pihenni magam – dobbantottam dühösen és leakasztottam kabátom,
majd zsebébe gyűrtem a tárcám és a telefonom. - Itt se vagyok,
perverzkék – morogtam sötéten és duzzogó kisgyerekként
csaptam be magam mögött az ajtót.
Hol is volt az a
nyamvadt buli?
Szia!
VálaszTörlésHú, hát nem is tudom mit írjak most így hirtelen... Nagyon-nagyon megörültem, mikor felléptem a blogra, és az fogadott, hogy feltöltötted a fejezetet, hisz hiányzott már nekem egy jó ideje :) Igazán vártam már, olvashassam, főleg azok után a sejtelmes válaszok után, amelyeket az előzőleg feltett kérdéseimre kaptam. Miattam lett Minseok??
Most gyorsan újra átfutottam az elejét... Én akkor is szeretem Minseokot, mikor csak úgy van - itt is olyan édes, istenem, pedig tényleg szinte meg sem szólal -, úgyhogy igazán semmi ötletem, mit tervezel, hogy még jobban megkedveltesd velem... Túlságosan szeretem :D Én valahogy sosem így képzelem el, nálam ő valamiért mindig olyan kis ártatlan gyerek, mégis nagyon tetszett, ahogy Sehunnal eltűnve kiszökött rágyújtani. Meg persze minden - egy kicsit megijesztett ugyan az, hogyan fog Baekhyun kvázi-másságára reagalni.
Örülök, hogy Baekhyun végre kibékült mindenkivel, Chanyeollal is, mondjuk nem tudom, mi fog tórténni most velük... Biztos lesz valami csavar a bulin - és remélem Minseok is felbukkan valamikor -, gondolom közöttük is újra történik valami, meg persze, hogy lesz most Lu Hannal, hogy így összevesztek Baekhyunn... Remélem, hamar kiderül! Jaj, várom már :D
Köszönöm, hogy olvashattam! 😘 Hozd gyorsan a folytatást - most sem bírom már!!
Szia :)))
TörlésElőre is sajnálom a kusza választ, teljesen szét vagyok csúszva nem merem ígérni, hogy bármi értelmes gondolatot sikerül kicsikarni magamból, még egy válaszra sem ^^"
Rettenetesen örülök, hogy te mindig itt vagy és meglepsz a kommentjeiddel, és észreveszel magadtól, nem kell neked csoport vagy értesítés csak úgy megjelensz itt, mint egy kis - nem is olyan kicsi - ajándék nekem <3. Igyekeztem, igyekeztem, örülök, hogy hagyott benned kérdéseket az előző válaszom. Ígérem most már valamivel nagyobb figyelmet fordítok ezen a téren a reakciókra, meg mindenhol... Hát persze, hogy miattad lett Minseok. Teljesen a hatása alá vont az a sunyi kis alak hála neked, már akkor tudtam, hogy meg fog jelenni, amikor a történetnek még egy szava sem volt lepötyögve. Hidd el rengeteg téren hatással vagy az emberekre, még ilyen apróságokkal is.
Szegény tényleg nem kap nagy szerepet, és még csak megígérni sem tudom, hogy ez a későbbiekben változni fog, de mégiscsak remélem, hogy ennek ellenére is szeretni fogod. Nem csodálom, hogy szereted, az a srác... istenem, annyira édes. Hát néha kell a változatosság, hiába a cukormáz ajta, azért vannak tekintetei, amikor az ember nagyon is tudja, hogy tudja magáról milyen jó pasi és ahh. Szóval valahogy nem esett nehezemre így látni őt. Hát, Baekhyun még ha meglepetést okozott is neki, hogy is mondjam... talán nem bánta Minseok ezt az egészen aprócska kis ferdülési információt ^^
Igen szerencsére, kezd megjönni az esze és rendbe szedni a dolgait, a kérdés már csak az, hogy ezt sikerül-e tartania, vagy megint káoszt fabrikál csekély kis eszével. Muhahhaa majd meglátod mi lesz velük :D mondjuk úgy, hogy én elvoltam a következő fejezettel, meg a többivel is. Igyekszem mindenféle irányba kitekinteni bár nem tudom ez megrögzöttségemmel mennyire sikerül - most belegondolva valószínű sehogy - és kíváncsi leszek mennyi meglepetést tudok okozni ><.
Én köszönöm, hogy írtál nekem :)) Hát mondanám, hogy gyorsan folytatom, de belegondolni is rémes milyen rég volt már friss. Na de majd most. Pár nap és megpróbálkozom a lehetetlennel ígérem ^^
Hű, nagyon tetszett :3 Nagyon örülök az új résznek, szeretem ezt a ficet (meg úgy igazából általában a ficjeidet) Már tegnap elolvastam, csak nem volt erőm írni v.v Minseok nekem gyanús. Nem akarok most elméleteket gyártani, de nekem ő most gyanús. Luhannal nem tudok mit kezdeni, elvégre nem gonosz, csak szerelmes. Éééés visszatér Chanyeol aminek nagyon örülök :3 Viszont nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy mi lesz a buliba, szóval én már konkrétan agyban tovább is szőttem a dolgokat (igen, ezzel álmodtam :"D)
VálaszTörlésNem mondom, hogy siess, de nagyon-nagyon olvasnám már a folytatást :3 ^^
Sziaa Nida
TörlésElmondhatatlanul sajnálom, hogy ennyi ideig nem válaszoltam :( Ellenben nagyon jó érzés ezt olvasni, az ilyen kis megnyilvánulások rángatnak mindig vissz arra, hogy írni szeretnék. ( Tudom ez az elmult honapban nem igazán látszodott, de tényleg. Szóval köszönöm. )
Mondhatni jó meglátásaid vannak vele kapcsolatban, bár szerencsétlen szerepe valamelyest eltörpül az eredeti tervhez képest.
Luhan nehéz kérdés így van ez... kívancsi vagyok később mit fogsz gondolni róla és bizony Chanyeol is visszatér állandosult szerepbe. Ha nem lennék biztos benne, hogy már nem emlékszel az álmodra, most biztosan könyörögnék, hogy mondd el, de hát olyan rég volt rész, és olyan rég írtál, hogy már lehet a történet sem rémlik, nem hogy az álmod ><
Hát a sietés messze áll tőlem, de most már igyekszem nagyon hamar visszatérni és felrakni a fejezeteket, de legalább a következőt biztosan ^^
Köszönöm, hogy írtál <3
Úr Isten! Ez valami eszméletlenül jó lett! Nagyon örültem, mikor észrevettem az új részt, rögtön el is olvastam. Tűkön ülve várom a folytatást!
VálaszTörlésSzia :)))
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett és mélységesen sajnálom, hogy eddig halogattam, mind a választ, azt, hogy valamiféle élerjelet adjak magamról. Bocsánat.
Ígérem hamarosan érkezik a folytatás, ami nagyon nagyon remélem, hogy tetszeni fog.
Köszönöm, hogy írtál, és, hogy mindig itt vagy :)
Liti ^^
Sziaa
VálaszTörlésMost olvastam el az összes részt, és nehéz így 2:57-kor vmi értelmeset írni xd de a lényeg az, hogy ez valami eszméletlen!!! Remélem fojtatod, mert ha nem abba belehalok de komolyan!! Szval siess a folytatással lészgyiii!! :D
Sziaa
TörlésBocsáss meg nekem a késői válaszért, nem vagyok mindig ilyen szemét esküszöm. Nagyon örülök, hogy rátaláltál a történetre és wáo, egyben elolvasni ennyi részt, még ha azok nem is hosszúak, örülök, hogy sikerült lekötni téged ^^
Tényleg nem szoktam ilyen szerencsétlen lenni és eddig húzni a dolgokat, mentségemre szóljon, hogy úgy repült el felettem az október, hogy észbe kapni sem volt időm. Reménykedem benne, hogy azért még van bennem valami halvány reményed és néha visszanézel, nagyon hamarosan ígérem érkezik a folytatás.
Köszönöm, hogy írtál <3
Liti ^^
Mindig figyelem, hogy van e új rész! <3 ^^
TörlésÓ Istenem, el sem hiszed mennyire örülök neki <3 Ígérem hamarosan már tényleg jön a folytatás ^^
TörlésSzia Liti!
VálaszTörlésJó rég volt már, hogy írtam volna komit ide, ezért elnézést kérek.
Szerencsére Baekhyun és Sehun tisztázták a problémát, ami kialakult köztük. Reménykedtem is ebben, mert teljesen értelmetlen volt az az állapot.
Minseok *.* igazán nem csinált eddig még semmi érdekeset csak úgy ott van, de nekem nagyon kellemes a jelenléte. Hozzám is beköltözhetne egy pótágyra. ^^
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz azon a bulin, ahova Baek kénytelen elmenni. Vajon Chanyeol is ott lesz és ismét együtt buliznak majd így az újrakezdett barátságuk óta? Meglátjuk. Várom a folytatást. :-)
Ditta <3
Szia Ditta :))
TörlésEl sem hiszem milyen rég írtál már nekem én pedig bunkó módon meddig húztam a választ, ne haragudj.
Igen Sehunék között helyre állt a béke, egy barárságot azért nem ilyen könnyű tönkretenni szerencsére.
Hát szerencsétlen Minseok eltévedt a szerepével, jól elbaltáztam szegényt de örülök, hogy semleges szerepben is kedveled őt, bevallom nem is tudom már mit kéne keudenem vele ^^"
Ígérem hamarosan kiderül, jelenleg rengeteg mindenf tudnék elcsacsogni, mert sikerült talán túllendülni magamon, de mondjuk rá, hogy ez még abjövő zenéje, remélem tetszeni fog a történet alakulása ^^
Köszönöm, hogy írtál <3