Csak Te és...Ő - 1. fejezet

A tökéletes és a tökéletlen

Kócos hajjal félig szakadt pólóban bóklászott ki a nappaliba még félálomban, amiért már nyelvem hegyén volt a beszólás, de csak leintett és egy ajtócsapódás kíséretében már el is tűnt a fürdő mögött. Bírtam a másnapos, vagy épp fáradt Baekhyunt, vicces volt, ahogy mindig elfelejtett valamit, ami miatt még nagyobb katyvaszba keveredett. Egyszer nem vitte el a pénztárcáját, máskor a telefonját felejtette a buszon, de olyan is volt, hogy az utcáról fordult vissza egy átbulizott vagy tanult éjszaka után... zokniban.

- Jó volt az éjszaka? - vigyorogtam, ahogy már valamivel frissebben lépett be a nappaliba.

- Az kávé? - pillantott a kezemben pihenő bögrére, mire bólintottam. Megszerezte kérdés nélkül, és máris nagyot kortyolt belőle. - Baszod, hogy nem raksz bele cukrot – fintorgott.

- Ott van a mikróba neked is egy, csak melegítsd meg.

- Köszöntem.

Némán telepedett mellém, szeme vörös volt a kialvatlanságtól, és arca is kissé fel volt puffadva. Hát igen... nehezen bírta az éjszakázást, igazából Baekhyun maga elég nehéz személyiség volt. Folyton kellett neki valami elektronikus eszköz a közelébe, vagy a telefonja vagy a laptopja, de az iskola jegyzetelésre beszerzett egy apró kis notebookot is. Na ezek közül minimum az egyik fél méteres távolságban volt tőle, hogy mindig elérhető legyen. Baekhyun függő volt. Míg másnak a cigi kellett – na jó arra is rá volt állva, főleg vizsgaidőszakban, meg a zh heteknél – addig neki telefon. Tavaly a születésnapjára vettem neki külső aksit, karácsonyra pedig a laptopjához kapott egy plusz akkumulátort. Legalább mindig tudtam mire kellett neki költeni.

Most se kellett neki öt perc és már a telefonját bújta, miközben kávéját szürcsölgette.

- Tudtad, hogy a felettünk járó ürge, Jaejoong szakított a barátnőjével? - kérdezte fel sem nézve, miközben fél kézzel pötyögött.

- Inkább az a kérdés te honnan tudsz erről? Szakadj már le kicsit a telefonodról!

- Most írják a tegnap délutáni zh kérdéseit! - csittegett le, és tovább bámulta a képernyőt.

- Bezzeg Jaejoong vagy ki belefér...

- Féltékeny vagy? - pillantott végre fel, halvány mosollyal ajkain, amiről tudtam, hogy nem hagyta ennyiben a témát. - Nem kell ilyennek lenned... tudod, hogy te vagy az első – mutatott fél kézzel szívecskét, mire bemutattam neki. - Szopd le Chanyeol! – pattant fel sértetten és a szobája felé támolygott.

- Csak arra várok, hogy egyszer...

- Barom – vágta rám a szoba ajtaját majd pár puffanást hallottam bentről.

Vigyorogva pattantam fel, mert már nyolc óra volt nekem pedig fél tíztől órán kellett lennem. Csak arra vártam, hogy a kis srác kimásszon a fürdőbe, mert képes lett volna rám nyitni a reggeli készülésnél, hogy húzzak a picsába mert nem bírja kivárni a sorát.

Igazából ha Baekhyun nem a legjobb barátom lett volna, tuti, hogy utáltam volna. Hisztis volt, egy igazi kis díva, sminkelte magát, képes volt órák hosszat boltokba caplatni, ha felszaladt rá két kiló nyavalygott és diétázott, de emellett falta a sütiket tonnaszámra és utált mozogni. Kétszer jött le velem az edzőterembe, abból az egyik alkalommal felbaszta magát, amikor lebuzizták, utána pedig inkább elment egy csajjal randizni. Vagy mi a fene.

Ha nem a legjobb barátom lett volna, minimum biszexnek, de inkább full melegnek tippeltem volna, már rég is, mostanság meg pláne. Bár be kellett vallanom, hogy az a sok figyelem, amit magára fordított megérte, hisz, amikor kilépett a lakásból nem volt alkalom, hogy ne akarták volna felszedni. Egy olyan jelenség volt, aki után férfiak és nők egyaránt megfordultak és rengetegen, de tényleg rengetegen próbálkoztak be nála. Néha egészen rosszul éreztem magam mellette, pedig minden önfényezés nélkül kurva jól néztem ki. Csak a füleim rontottak az összképen, meg Baek szerint túl nagyok voltak a szemeim, meg úgy egy az egyben én. De ő meg törpe volt. Mégsem lehet mindenki olyan apró kis bolha, mint ő. Lényeg a lényeg, örült a fejem, hogy Baekhyunt a barátomnak mondhattam. Minden hisztije és rigolyája ellenére mindig mellettem volt és számíthattam rá.

Ezer meg egy alkalommal bizonyította, hogy nála jobb embert nem is találhattam volna erre a nemes, sok embernél egyáltalán nem létező posztra. Néha talán úgy tűnt az évek során, hogy túlságosan ragaszkodom hozzá, de aztán erre mindig rácáfolt. A középiskola első napján egymásba botlottunk és azóta egy pillanatra sem váltak el útjaink egymástól.

Együtt szenvedtük végig az elmúlt lassan tíz évet, a középiskolától kezdve az egyetem második évéig. Mindenki túlzónak érezte barátságunkat, én pedig eltántorítható voltam, elhittem, hogy túlzottan akaszkodom, de, amikor egy esős délutánon megkérdezte, hogy nem laknánk-e együtt egy ostoba kiskutyának éreztem magam, aki folyton a gazdi seggébe akart lenni. Igazából, amióta tudtam, hogy Szöul két bejárható távolságon beüli egyetemét céloztuk be, azóta erre vártam. Kényelmes volt vele lakni, most is annak tartottam, csak nem mertem rákérdezni. Neki bezzeg ilyenekkel sosem volt problémája. Nedves hajjal felnézett rám morcosan, amiért nekem sem jutott eszembe az esernyő és szarrá áztunk, majd annyit morgott, hogy bár tudja, mekkora szívás lesz a közös élet, azért mégiscsak jó lenne együtt élni. Nem igazán kezelte lehetőségként, inkább már eldöntött tényként tartotta számon, de nekem mindegy is volt.

Baekhyun mindig is jó hatással volt rám, akármennyire is voltunk ellentétek. Én voltam a tökéletlen, ő a tökéletes. Jól teljesített a suliban, kedvelték a diákok, jól nézett ki és mindemellett benne volt a legvadabb bulikban is. Nyaranta egy társasággal a világot járta, már rengeteg helyen megfordult, de mégse feledkezett meg sosem a barátairól. Rólam legalábbis sosem. A tizenhetedik születésnapomon szobafogságban voltam, amiért az angol dolgozatom elégtelen lett. Pedig bulit szerveztem, akkor akartam népszerűvé válni, helyette a teljes megaláztatás várt rám, hisz szobafogság tizenhét évesen... Aztán délután megjelent nálunk Baekhyun, és majd egy órán át egyezkedett Anyuval, aki a végén nem, hogy megengedte, hogy itt legyen – mert ha szobafogság volt, se ki se be elv működött –, de még a buliba is elengedett... Ez volt Baekhyun varázsa.

Én csak tehetetlenül ültem az ágyamon, mikor ő angyali mosollyal ajkaim belépett és közölte, hogy szedjem össze magam, mert lassan elkésünk. Akkor szinte földön túli örömmel öleltem magamhoz, hisz nem csak a népszerűségemet mentette meg, hanem esélyt adott arra, hogy végre magam mellé édesgessem álmaim lányát. Az a buli nem csak az első igazi kemény bulim volt, hanem az éjszaka is, ahol elvesztettem a szüzességem.

Pittyegett kettőt a telefonom, az a randis alkalmazás volt, ahova hónapokkal ezelőtt egy részeg éjszakán az aktuális pasim felregisztrált, ám én hosszú ideig nem foglalkoztam vele. Aztán ért a sorozatos pofára esés én pedig minden mindegy alapon elkezdtem embereket keresni rajta. A legtöbbje pár napos unalmas beszélgetés volt, bár be kellett vallanom, egy-két kaland is becsúszott, bár ott mindketten arra hajtottunk.

Aztán pár héttel ezelőtt kidobott egy alakot, aki érdekelhetett és passzolhattunk egymásnak, én pedig napokig figyeltem profilját. Aktív volt, szinte minden másnap posztolt valamit, rengetegen odavoltak érte, egy hónap alatt több rajongót szedett össze, mint én a lassan egy évem alatt. Tetszettek a posztjai, a kiírásai a rejtélyes képei, mégis idő kellett mire merszem lett ráírni.

Két napig nem válaszolt, aztán küldött egy mosolygós fejet és csak annyit kérdezett, hogy megdugni akarom csak vagy érdekel is. Innentől kezdve persze, hogy érdekelt.

Az elején döcögősek voltunk, úgy tűnt ő nem tudja mit akar, de lassan a hetek múltán egészen a részemmé vált a srác.

Azóta pedig Baekhyunra is másként néztem.

Egyre távolabb került tőlem, ahogy az idegen lassan elcsente a szívem.

Már felöltözve és elkészülve ültem le a kanapéra, mert volt még egy negyed órám indulásig, és semmi kedvem nem volt nekivágni a napnak, meg fogat is akartam még mosni, csak Mr. hiszti befoglalta a fürdőt, így esélyem sem volt.

"Nagyon fáradt vagyok. Mondj valami vidámat vagy lefejelem a kádat és annak senki nem fog örülni."
"Hm... mit szólnál ha találkoznánk és felvidítanálak? Beülhetnénk moziba, aztán elmehetnénk kajálni."
"Ne siesd el a dolgokat~"

Baekhyun még mindig halálra ítélt ábrázattal mászott ki a nappaliba és duzzogva huppant mellém a kanapéra.
- Ne vizezd össze a...
- Jaj fogd már be, épp próbálok felébredni - intett le dühösen és azzal a mozdulattal ölembe pakolta lábait.
- Nem baj, hogy suliba kellene mennem?
- Nekem nem. Neked igen.
- Na pakold le innen magad, miattad öltözhetek át - lökdöstem le patáit, és már én is némileg rosszabb kedvvel indultam neki a napnak. Néha olyan idegesítő tudott lenni...