2017. május 28., vasárnap

Legjobb barát


- Már megint? Nem akarom... - Sóhajtott Baekhyun fáradtan a telefonba, miközben csendesen kiosont a szobából. Az ágy halkan nyikordult, ő pedig egy pillanatra megállt, de elhalt a zaj és csak a tipikus éjszakai hangok maradtak.
- Kérlek, meg kell mentened! Te vagy a legjobb barátom.
Fájdalmas fintor, nehéz sóhaj és elhaló gondolatok. Legjobb barát. Baekhyun számára a valaha volt legkiábrándítóbb behatárolás volt ez. Mégis mennyiszer hallotta már.
- És ezt miért az éjszaka közepén közlöd velem?
- Mert anyám holnap délutánra szervezte le, te pedig délelőtt dolgozol és nem tudsz beszélni velem. Kérlek! Szükségem van rád!
Baekhyun ezt is utálta. Chanyeol mindig meggyőzte őt, és ezt ő is tudta, ezért nem félt minden alkalommal elé állni - vagy adott esetben éjszaka telefonálni -, mindenféle ostoba gondolattal.
- Rendben. Mikor van a jelenésem?
- Délután három. A munkahelyem melletti kávézó.
- Már megint? Az alkalmazottak mindig furán néznek ránk...
- Mert már annyiszor csináltuk ezt, hogy azt hiszik tényleg melegek vagyunk.
- Csak tudod ez így is van...
- Jól van na! Érted a lényeget.
- Értem - zárta rövidre és bármilyen bunkó is volt a részéről a dolog, köszönés nélkül nyomta ki a telefont.
Fintorral ajkain nézett körbe a lakáson, nehézkes érzésekkel túrt hajába és megtörve ült a kanapéra. Chanyeol nem tudta. Nem tudta és sosem tudhatta meg. Ez egyedül az ő sötét kis titka volt, amiről senki nem tudhatott. Sose derülhetett ki, mert akkor gondosan felépített élete a kukában landolt volna. Nem csak saját magáról volt szó, amióta Kyungsoo is képbe került, már végképp nem. Hogyan is tehette volna a sajátján kívül még két ember életét tönkre...

Reggel korábban kelt, nem a megszokott öltözetét kutatta elő félálomban a szekrényből, ahogy szokta, hanem éberen kutatott ruhái között. Valami hatásos kellett, jól akart kinézni. Ha Chanyeol mellett jelent meg mindig ezerszer többet adott a saját kinézetére akárhova mentek. Ha mással volt találkozója, gyakran csak felkapta az első keze ügyébe kerülő darabot, haját áttúrta és késznek nyilvánította magát, de legjobb barátja mellett mindig tökéletesen akart festeni. Mehettek moziba, vagy csak kocsmába, még akkor is egy óra hosszat bíbelődött kinézetével, mikor az állatkertbe beszéltek meg egy kiruccanást. Akkor passzolnia kellett mindennek. Azt akarta, hogy a másik végigmérje, majd elégedetten elmosolyodjon, hogy megint sikerült a legtöbbet kihoznia magából. Szerette magán Chanyeol tekintetét, a figyelmes mustrálást, a mindig érdeklődő csillogást, a dicsérő szavakat, és az elvétett érintéseket. Egy időben direkt hagyott magán apró szépség bakikat, amik a másik figyelmét sosem kerülték el. Egy kosza tincs az amúgy tökéletesen belőtt hajában, egy elcsúszott gallér, egy aprócska szösz amúgy makulátlan ruháján. Chanyeol mindenre figyelt, és ilyenkor minden alkalommal gyengéd érintésekkel ajándékozta meg őt, miközben tökéletessé varázsolta. Úgy érezte mellette ragyogott. Tökéletes volt.

Baekhyun a maga külsőleg nyugodtnak tűnő módján sétált be az elegáns kávézóba, majd, amikor észrevette az egyik pincért laza mosolyt villantott neki, tudatva az előadás ma sem maradhat el. A srác arcán végigfutott a fintor, nem rejtette véka alá undorát, ám mint sok minden más is, hidegen hagyta őt. Mégis megtorpant, ahogy észrevette a magas alakot az egyik asztalnál ülni, ajkain a tipikus kedves mosolya ült, neki pedig ezerszer készült a szíve megszakadni. Amíg nem volt Kyungsoo, addig ezek a pillanatok éltették. Minden alkalom más volt, de igyekezett megragadni a lehetőségeket. Egy ölelés, egy simítás, egy puszi, és a csók... csak így tudhatta magáénak pár kósza pillanatra Chanyeol bódító ajkait. Akárhányszor sikerült mutatványába csókot csennie, mindig többet akart. Sosem volt elég, mindig jó volt, egyre jobb és jobb, ő pedig szüntelenül többet akart. Megesett, hogy Chanyeol cinkossá vált vele, olyankor pulzusa felszökött, pupillája kitágult és az egész világ a feje tetejére állt. Ám hiába az imádat és a vágyódás, a valóságban minden ilyen pillanat egy hamis kis mozzanat volt, minek hála szüntelen sóvárgása egyre csak nőtt a végtelenbe.
Baekhyun néha eljátszott a gondolattal egy álmatlan éjszakán, hogy Chanyeol mellette feküdt, hosszú ujjai derekán pihentek nyugtató szuszogása a fülébe szökött és ott abban a pillanatban megállt a világ. De hiába az ábránd, mindig kénytelen volt kinyitni a szemét, vagy levegőt venni, és akkor a képzelgések tengere elhalványult, ahogy Chanyeol illata elillant tudatából. Túl sokat jelentett neki a magas, mindig vidám alak, aki évek óta volt élete része. Túlságosan is szüksége volt rá, ezért volt képtelen nemet mondani, vagy épp őszintének lenni.
Hamis mosolyát ajkaira festette, szívét hagyta utoljára bánatosan dobbanni, majd feléjük vette az irányt. A lány hangja kellemes volt, lágy, nem olyan fülsértő mint a kettővel ezelőttié, kezei ápoltak voltak ölében pihentek, meg sem próbált Chanyeol közelébe férkőzni. Ez volt az egyetlen szerencséje. Amilyen lelki állapotban volt, még meg találta volna tépni, mint egy ténylegesen féltékeny kis barátnő.
- Chanyeol, szia - mosolygott a magasra, aki kivételes tekintettel ajándékozta meg. Amikor így nézett rá, egy pillanatra mindig elhitte, hogy ez a valóság.
- Baekhyun - állt fel és ajkai nyakára vándoroltak egy rövid ám annál látványosabb csókra. - Már vártalak.
A lány némán nézte őket, arcán nem látszott semmiféle meglepettség vagy undor, egyszerűen érzéketlenül fogadta a tényt. Ez pedig Baekhyun számára megdöbbentő volt. Máskor megesett a hiszti, toporzékolás, műsorának hála nem egyszer sikerült nyakig ragacsosan távozni egy pohár alkoholnak hála, de a könnyek sem lepték meg. Egy lány el is átkozta, egy másik öngyilkossággal fenyegetőzött, a sokadik pedig mosolyogva közölte, hogy benne lenne egy édes hármasban, de a nyugalom, a néma elfogadás egyiknél sem szerepelt.
- Nem unjátok még ezt a színjátékot? Nem jöttem ide nagy igényekkel, anyád már mondta, ám nem hittem volna, hogy ennyire hihetően adjátok elő magatokat.
- Félreérted...
- Én tényleg szerelmes vagyok Baekhyunba.
Egyetlen egy mondat kellett és az említett szíve fájdalmasan dobbant, kitágult szemekkel meredt a másikra és várta a folytatást, az ostoba érveket, bizonygatásokat, ám azok nem jöttek.
- Nem hiszem el. Mondd azt, hogy nem akarsz megházasodni, azt elhiszem, tudom is, de Chanyeol, te nem szeretheted őt! Sosem volt köztetek semmi, csak ez az ostoba színjáték. Mellettem van a helyed, ahogy a szüleink akarják.
- Tényleg nem érted - sóhajtott fel a magas alak, és halvány mosollyal az ajkain folytatta monológját. - Én szeretem ezt a srácot. A mosolyát, a szemeit, azt, ahogy reggel mindig három ébresztő kell neki, hogy ebédre mindig muszáj szereznie a kedvenc csokijából, hogy hiába lakik egy apró lakásban, nem bírta ki, hogy ne legyen vele a zongorája. Még azt is szeretem, ahogy ostoba hangon lelkesedik valami idióta plüss borzadályért, pedig abban aztán semmi férfias nincs. Szeretem őt. És nem azért van itt mert nem akarok megházasodni, hanem mert csak őt akarom elvenni.
Baekhyun csak nézett maga elé, emésztette a szavakat, és mindent bevetett, hogy felfedezze Chanyeol hangjában a hazugságra utaló nyomokat. Ismerte már, tudta, mikor hazudott a másik, ám most olyan nyugodt volt a hangja, mint általában beszéd közben. Nem változott meg a hangszíne, nem beszélt gyorsabban és tekintete sem volt bizonytalan. Pedig Chanyeol nehezen tudott hazudni. Ebben mindig is béna volt.
A lány némán távozott, szinte észrevétlenül, mintha ott sem lett volna, csendet hagyva maga után, amit egyikük sem tudott hirtelenjében megtörni. Baekhyun képtelen volt megszólalni, letaglózta a színtiszta hazugság, ami ennyire egyszerűen szökött ki a másik ajkain, Chanyeol meg... őszintén Baekhyun elképzelni sem tudta miért hallgatott, pedig máskor be nem állt a szája.
- Nincs kedved beülni valahova? - mosolygott a magas megtörve a lassan kínossá váló némaságot, mire Baekhyun elhúzta a száját.
- Ma nem jó, este vacsorázni megyünk Kyungsooval, ma van az évfordulónk.
- Ó...
- Majd máskor, jó? - ajánlotta fel, majd felállt és egy köszönés után távozott, vissza sem nézve.
És ez volt Chanyeol szerencséje. Mert így Baekhyun nem láthatta a fájdalmat, amit nem tudott már elrejteni. Aznap, mikor Baekhyun egy évvel ezelőtt Kyungsooval az oldalán besétált a megbeszélt találkozójukra akart bevallani valami nagyon fontosat Baekhyunnak, de elkésett. Pedig akkor talán nem egy másik férfihoz ment volna haza, nem mást ölelt volna, hanem őt. Nem más lett volna a szerelme, hanem ő. De elkésett. És már csak a legjobb barát maradhatott Baekhyun szemében. Örökre.

5 megjegyzés:

  1. Szia^^
    Úristen, a lélegzetem is elállt!:O Olyan kár, hogy mostanában nem írsz gyakrabban, mert ilyenkor mindig ráébredek, hogy mennyire hiányzol…:/ Olyan az írásod számomra, mint egy korty víz a sivatagban (na jó, nem akarok túl költői lenni, de valami ehhez hasonlót érzek, komolyan). Vannak írók és írások, akiket / amiket szeretek, de te továbbra is kiemelt helyen szerepelsz:-)
    Én nem igazán szeretem az ilyen rövid cuccokat, de csak azért, mert tovább szeretném olvasni, de ez pont így volt jó, a folytatás csak rontott volna a szépségén… Sem a címből, sem az elejéből nem tudtam, mire gondoljak, mi lesz itt, még akkor sem, amikor Chan felhívta Baeket… De ami az étteremben játszódott le… Arra nem találok szavakat! Baekhyun gondolatai is szívbe markolóak voltak, de arra a bizonyos i-re mindenképp Chanyeol „vallomása” tette fel a pontot. Fájdalmasan gyönyörű lett a vége, de pont ezért érintett meg annyira. Köszönöm, hogy megírtad!
    A lényeg, hogy telnek a hónapok, de te még mindig fantasztikus vagy! Remélem, még sok hasonló történetet olvashatunk tőled*_*
    Legyenek csodás napjaid!
    Szandi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :))
      Sajnálom, a múltkor már telefonról munka közben elkezdtem neked válaszolni, de hát ez a párosítás nem volt nyerő így el is veszett :/
      Hű, nem is tudom hirtelen mit mondhatnék/írhatnék. Először is köszönöm. Másodszor pedig olyan nehéz elhinni a szavaid, mégis ha csak a fele is igaz, elmondhatatlanul hálás vagyok. Köszönöm, hogy ennyire előkelő helyre emeltél a rangsorodban,
      személy szerint nekem sem a kedvenceim ezek a rövid kis valamik, de ha ennyire futja akkor ennyire futja sajnos. Én is szeretnék már valami hosszabb igazán jó baekyeolt olvasni, mostanában úgy eltűntek a drágák meg az igazán jó ficik... :(
      Örülök, hogy sikerült átverősre írni és nem volt rögtön minden tiszta. Ráadásul, hogy sikerült érzéseket vinni bele... ezzel mindig nehéz dolga van szerintem az íróknak. Én köszönöm, hogy elolvastad és megírtad mit éreztél és gondoltál róla :))
      Ó *.* elmondhatatlanul hálás vagyok tényleg, hogy ilyen szépeket írtál nekem, ígérem megpróbálok gyakrabban megjelenni, bár sok esélyt nem látod rá. Mindenesetre bocsáss meg a késői válaszért, bár fejben már ezerszer megköszöntem neked a véleményedet <3

      Törlés
  2. Szia!

    Kíváncsian fogadtam, mit írtál erre a kihívásra! :)
    Amint megnyitottam a blogodat, örömmel láttam, hogy nagyon szépen, igényesen tálalod az írásaidat. Ez szerintem egy nagyon fontos dolog. :) Ez az igényesség nemcsak az oldalad kinézetén, de a szövegképen is visszatetszik, hisz’ szépen rendezett, sorkizárt sorokba szedted mondataidat. Egyedüli hiányosság - ami a formaiságot illeti - az, hogy a szöveg tagolása kicsit félkészre sikeredett.
    A bekezdések hosszára általában 2-7 sort szoktak javasolni, mert az a vélemény, hogy az ennél hosszabb bekezdések már nehezen olvashatóak. Így ebbe a történetbe még minimum két bekezdést javasolnék, az egyiket a „Mehettek moziba, vagy…” kezdetű mondat elé, a másikat a „Amíg nem volt Kyungsoo” elé. Így a szöveg könnyebben olvashatóvá válik, nem vész el az olvasó szeme a sorok között. Szintén ezt a célt szolgálja a bekezdések behúzása is, ami sajnos teljesen hiányzott a szövegből. Persze ez nem egy kötelező forma, de segíti az olvasást, ha az első sorok behúzással szerepelnek.

    A legjobb barát című írás Chanyeol és Baekhyun titkos szerelmi története, melyben a két barát egymáshoz fűződő érzelmeiket titokban tartják. Bepillantást nyerhettünk a fiúk „szokásosnak” mondható kis jelenetébe, mellyel Chanyeol a szakításait intézi. Megmondom őszintén, nekem nagyon tetszett ez az ötlet, s az még inkább, hogy elég sokáig nem is lehetett kitalálni, miről is van pontosan szó. Nagyon leleményes ötlet volt, vicces elképzelni az egész jelenetet. :) De mégis, minden poénosság ellenére, volt az egész történetnek egy nagyon melankolikus színezete is, ami először Baekhyun háttérben megbúvó érzelmei miatt járt át olvasás közben, majd a történet végére már Chanyeol érzései és az egész szívfacsaró helyzet miatt. Nagyon szépen átadtad a fiúk érzelmeit, nem volt szájbarágós, nem volt műanyag, nem estél túlzásokba sem. Nekem nagyon tetszett! Gratulálok! :)

    A történet egésze jó ütemben lett levezetve, nem időztél túl sokat sem a leíró, sem a párbeszédes részeknél, szerintem jól eltaláltad a dinamikáját, de ennek ellenére picit hiányoltam a karakterek megjelenését, ami részleteiben talán csak a lány külsejét érintően szerepelt. Ez igazán akkor lesz fontos, ha nem két, mindenki által ismert emberről írsz, hanem a saját történetedet, a saját karaktereidet alkotod majd meg. Ilyen esetben javasolni tudom neked, hogy picit részletgazdagabban igyekezz leírni a szereplőid külső megjelenését is. De hangsúlyozom, itt ez nem vált zavaróvá. :)

    VálaszTörlés
  3. Stílusodra jellemző a szép, gördülékeny fogalmazásmód. Könnyen olvasható, kellően választékos és fiatalos. Logikai bakikat nem tartalmazott a szöveg. Egy dolgot azért itt is tanácsolnék, ha szeretnél még választékosabb hatást kelteni, ügyelj arra, hogy mondataidat ne mindig az agyonhasznált kötőszavakkal fűzd össze (és, de, hogy), hidd el, egy ilyen apró trükk is sokban hozzájárul a választékos hatáshoz. Ugyanitt jegyezném meg, hogy néhol felbukkantak szóismétlések is, de ez csak két helyen vált számomra zavaróvá. Az egyik ez a mondat volt: „Reggel korábban kelt, nem a megszokott öltözetét kutatta elő félálomban a szekrényből, ahogy szokta, hanem éberen kutatott ruhái között.” Ez pedig a másik ilyen mondat: „Mégis megtorpant, ahogy észrevette a magas alakot az egyik asztalnál ülni, ajkain a tipikus kedves mosolya ült, neki pedig ezerszer készült a szíve megszakadni.” Ezeken kívül csak a „volt” szó ismétlődésére hívnám fel a figyeled a történet közepe felé. Ezeket csak a teljesség igényével soroltam fel, de ezekkel együtt is nagyon igényes, választékos stílusban alkottál. Ügyes vagy! Csak így tovább!:)

    Nyelvhelyességileg nem voltak benne komoly hibák, látszik, hogy igyekszel minőségi munkát kiadni a kezeid közül, de azért a vesszőhasználatban elég sok helyen visszatérő hibáid voltak, ennek esetleg érdemes lehet utána olvasni kicsit.

    Összefoglalva, a történet nagyon egyedi ötletet dolgozott fel, s mindezt igényesen, választékosan tette. A szöveg egésze szépen közvetíti a fiúkban rejtőző érzéseket, ami nagyon nehéz dolog, így külön dicséret jár érte. Nagyon eltalált történetvezetéssel, frappánsan, figyelmet megtartva vezetted végig a történéseket. Egyedüli negatívumként a karakterek megfoghatatlanságát mondanám, de ezzel együtt is ez egy ügyesen megírt történet volt. Gratulálok!
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Xiumaru^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Először is bocsánat, hogy ilyen soká válaszolok, másodszor pedig köszönöm a hosszas véleményt sok mindent tanultam belőle, amit próbálok később kamatoztatni.
      Örülök, hogy a blog kinézete elnyerte a tetszésed, bár szegény mostanában kicsit el van hanyagolva, de igyekszem majd bepótolni.
      Személy szerint én nem szeretem amikor minden bekezdés behúzással kezdődik, engem valamiért idegesít és kicsit kizökkent az olvasásból, így nem is szoktam élni ezzel a lehetőséggel. A bekezdések hosszáról sem tudtam ezt a véleményt, ezzel sem tudok teljesen egyet érteni, bár lehet ez az én hibám és rossz szemszögből nézem a dolgokat, mindenesetre bizonyos esetekben használni fogom, mert tény, hogy sok olvasó azért ugrál a történetben, mert hosszúnak tart egy-egy bekezdést.

      Örülök, hogy tetszett az ötlet, ahogy annak is, hogy egy ideig nem lehetett tudni mire számíthat az olvasó. Az pedig, hogy az érzések is elég szépen megjelentek, pláne.

      Bevallom, tényleg nem fektettem a leírásba sok időt, mert, ahogy írtad is Baekhyunt és Chanyeolt szinte minden kpopot ismerő ember ismeri, így nem éreztem szükségesnek. Más esetben igyekszem majd nagyobb hangsúlyt adni ennek, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem :)

      Már utána is olvastam a kötőszavaknak (ami így leírva butának hangzik, de nem baj ) és rájöttem, hogy egy csomót használok a beszédben de írásban annál kevésbé, szóval figyelni fogok rá. A szóismétlésekben is teljesen igazad van, néha nekem is feltűnnek, de nem mindig, így erre is figyelni fogok. Köszönöm szépen, mindazt, hogy felhívtad rájuk a figyelmem, valamint, hogy annyit nem vett el a történetből.
      Igen a vesszők sajnos a gyengéim, hiába estem már neki párszor, valahogy a berögződések ne javulnak, amit sajnálok is.

      Köszönöm, hogy írtál, valamint a tanácsokat is, ha nem is mindennel értek egyet, örülök, hogy ennyi mindenre felhívtad a figyelmem és ilyen összeszedetten reagáltál egy rövid történetre is :)

      Liti ^^

      Törlés