2017. január 9., hétfő

Észveszejtő - 18. fejezet



Taemin vigyorogva ölelt meg a buliba, majd egy pillanat alatt karon ragadott, es hiába kapott utánam Chanyeol már esélye sem volt.
- Na mizu kicsi Byun? - kérdezte már fent távol mindenkitől miközben egy szál cigit nyújtott felém.
- Ugye még mindig tudod, hogy te vagy a fiatalabb?

- Az csak részletkérdés, csiripelj kismadár, ahogy méregetett tuti volt valami.
- Hogy méregetett? - vontam fel a szemöldököm mert nekem Chanyeol ugyanolyan volt, mint eddig.
- Te nem látod mert neked az a természetes de tagadni sem tudja, hogy elvetted az eszét. Szóval, mondd már mi volt!
- Dehogy mondom! Az ami esetleg - emeltem ki az esetleg szót - köztünk történik csak ránk tartozik.
- Aha persze... - vont vállat érdektelenül majd hirtelen magához rántott és seggembe markolt.
- Normális vagy?
- Nem hagytad magad megdugni ügyes fiú - paskolta meg fejem, én pedig gyilkos tekintettel léptem tőle hátrébb.
- Idióta...
- Csak elvonási tüneteim vannak... Minho folyton dolgozik, és ugye beteg voltam... - elszörnyedt fejjel méregettem mire most én kaptam egy nyakast.- Nem úgy te szűzperverz... a pasim hiányzik, nem az ágyasom!
- Ó...
- Ó bizony, most is itt kéne lennie, de sehol sincs. Semmi kedvem egyedül táncolni, meg inni - sóhajtott lekonyult fülekkel.
- Üsse kavics ivócimbik lehetünk - nyújtottam kezem egy pacsira, mire máris sokkal lelkesebb lett.
Enyhe féltékenykedéssel figyeltem Luhant, ahogy Chanyeol körül sündörgött, szépen óvatosan megérintve, csak egy picivel közelebb lépve mint ahogy kellett volna. Mocsok kis dög volt, hiába próbáltam nem utálni, nem tartottam korrektnek a húzásait. Kurvára nem. De azt se tartottam annak, hogy neki esek és felesleges kabarét csinálok. Igazából bíztam Chanyeolban, és ennyi elég volt, hogy szó nélkül tűrjem őket. Talán nekik ebben már semmi nem volt, hisz én is lógtam Sehun nyakán vagy tettem félreérthető dolgokat.
Hátraarcot vágtam, mire két kéz fonódott a derekamra és célirányosan vezetgetett az emberek között.
- Legalább rám mosolyogtál volna mielőtt eltűnsz.
- Féltékeny voltál? - fordultam hátra a tömegben, és oldalába kapaszkodtam, hogy ne essek pofára.
- Nem, csak úgy mondom. Jobban éreztem volna magam. Nem csípem Taemint.
- Az jó, mert ő se téged.
- Ez nem meglepő - húzta el a szájat. - Nem történt köztünk semmi...
- Valami csak volt ha...
- Nem volt, nem csináltam vele semmi olyat - magyarázott már erősebben, nekem pedig leesett, hogy kicsit másba gondolkodtunk. Megfeszültem mert kezdett olyan irányba menni ez a beszélgetés, amire nem számítottam.
- Majd elmondom jó? Egy kicsit nyugodtabb körülmények között.
- Nem vagy lelkesítő - engedtem el, de ő szorosabban húzott magához.
- Én basztam el a dolgokat, de nem akartam és...
- Majd megbeszéljük jó? - öleltem meg egy pillanatra, mert bár idegesített kicsit a dolog, nem úgy akartam ilyenekről beszélni, hogy ittunk. Semmi kedvem nem volt egy buli közepén lelkizni.
- Nem vagy kiakadva?
 - Egy kicsit idegesít - vontam vállat. - De azért vagyok veled mert bízom benned. Oké valószínű felbaszna ha kikezdtél volna vele de...
- De? - meredt rám, én pedig majdnem rávágtam, hogy legjobb barátja jobban idegesít.
- Semmi. Majd beszélünk erről, csak nem itt.
- Most nem tudom eldönteni mennyire vagy ideges...
- Annyira, hogy otthon alszom - vigyorogtam, ő pedig kiskutya szemekkel pislogott rám. - Ne nézz így, holnap tanulnom kell és otthon vannak a cuccaim.
- Felmegyünk érte.
- Nem hiszem, hogy hagynál tanulni - ráztam a fejem.
- Hagyni foglak, ígérem.
- De ha nem, hazamegyek.
- Jó, lépjünk is?
- Nem kell, még csak éjfél múlt, ilyenkor jönnek a jó zenék - indultam vissza a tömegbe.
- Várj, akkor most ki vagy akadva? - rántott vissza.
- Adtál rá okot?
- Most nem. Régebben...
- Akkor nem - nyomtam egy puszit szájára.
Meg szerettem volna csókolni, de a tömeg közepén, ahol mindenki látott nem mertem.

Chanyeol eltűnt amíg én Taemintől köszöntem el, és csak a kijáratnál találtam rá, de nem kérdeztem. Összébb húztam a kabátom, közelebb léptem hozzá és rámosolyogtam, amikor átölelte vállam. Láttam rajta, hogy kérdezni akart, de ő is visszafogta magát.
- Már nagyon meg akarlak csókolni - bökte ki pár perc némaság után, mire felnevettem.
- És mi az akadály?
- Semmi?
- Hát szerintem se...
- Pokolba veled - hátráltatott a mellettünk lévő falhoz és gyorsan mart ajkaimra. Szorosan öleltem nyakát, jó volt ennyire közel lenni hozzá végre. Derekamnál fogva húzott magához közelebb és egyre hevesebben tapadt rám. - Erre már nagyon szükségem volt - húzta le kabátom cipzárját és nyakamra hajolt. Felsóhajtottam foga karistolására és valahogy sejtettem, hogy nem fogok én sokat tanulni másnap, ha egyáltalán hazajutunk. Pár perc múlva már csak szorosan ölelt magához, mellkasába temettem a fejem és kezeimet zsebeibe száműztem, hogy ne fagyjanak el ujjaim.
- Haszonleső - ciccegett rám.
- Hideg van.
Chanyeol kidőlt a buszon úgy tűnt lefárasztotta a buli, kezét ő is zsebébe rejtette nekem pedig már hírből sem rémlett a hideg. Ő szinte folyton meleg volt, elég volt picit hozzábújnom, hogy felmelegedjek. Óvatosan cirógattam tenyerét, aztán az egyik kanyarban rám dőlt mintha csak véletlen lett volna, pedig csak sunyi kis dögként játszott. Nem mintha bármikor zavart volna közelsége.
Egy puszi után közöltem vele a szomorú tényt, hogy ideje leszállni, mire meglepően éberen pattant fel, maga után rángatva.
- Tényleg már kérdezni akartam, hogy állsz a történettel? - Faggatózott, ahogy már a koli felé ballagtunk, én pedig elhúztam a szám.
- Borzalmasan, pedig alig van már időm. A tanárnak nem tetszik, nekem se, igazából semmi értelme küzdenem vele.
- Megmutatod majd?
- Muszáj? - fintorogtam a gondolatra, hogy ő is olvasná elbaszott szavaim.
- Ha ennyire kész vagy tőle akkor nem. Majd kitalálunk valamit, jó?
- Jó - egyeztem bele, bár fogalmam sem volt mivel tudott volna ő segíteni nekem, ennek ellenére jól esett, hogy vette a fáradtságot és lelkesített.
Halkan nyitottam be a lakásba ahol sötétség uralkodott, Chanyeolt a konyhába irányítottam mert szomjas volt és valami nasit akart, én pedig a szobámba osontam. Minseok halkan szuszogott ágyamba, ami máskor nem lett volna probléma, csak épp a feje feletti polcon volt az összes cuccom. Nem akartam felkelteni, leütni meg még annyira sem szóval lábujjhegyen állva próbáltam megszerezni jegyzeteimet, ami jó öt perc után sikerült is. Laptopomat kibányásztam ágyam alól, betuszkoltam tartójába és teli kézzel csuktam vissza ajtóm. Fülesem már az ebédlőasztalnál tömte a fejét, és ahogy mellé értem nekem is nyújtott egy falatot.
- Még keresek holnapra ruhát, meg a fogkefémet és mehetünk.
- Nem jó az, amit nálam hagytál? Fogkeféd meg már van a múltkorról.
- Te megtartottad?
- Meg hát, tudtam, hogy gyakori vendég leszel.
- Cuki vagy - csíptem össze pofiját. - De ruha kell, nincs kedvem egész nap farmerban lenni.
- Nekem mindegy, én elvagyok itt - célzott kajájára.
- Mindjárt megyünk már.
Pár cuccot még bedobtam egy táskába, majd útra késznek nyilvánítottam magam. Reméltem, hogy nem kelt ránk fel senki, és a szerencse mellém állt. Nem akartam letagadni őt, bár felvállalni sem lettem volna most még képes, ilyen téren elég szar volt a helyzet. Oké, hogy most vele voltam de hosszú távon ez a dolog... akármilyen távon... nem akartam ilyeneken gondolkodni. Mindig előre terveztem és szerveztem és hova jutottam? Sehova. Chanyeol viszont csak jött és van, és jól éreztem magam vele.  Nem most kellett volna agyfaszt kapnom, amikor már rég átléptem a határt.
- Nem ülünk be kajálni még valahova?- vette át laptoptáskám, én meg csak lemondón végigmértem, majd vállat vontam.
- De mehetünk, ramen?
- Hm, akár, de a metró mellett van egy jó gyors kajálda. Ott szerettem meg a gyrost.
- Van hamburgerük? - lelkesedtem fel.

Hajnali fél öt volt, mire Chanyeol lakására keveredtünk, alig vártam, hogy lezuhanyozzam és ágyba kerüljek, ám szembe kellett néznem egy aprócska problémával, amire nem voltam felkészülve és Fülesemet is le tudtam volna lőni érte.
- Nem - kötöttem ki határozottan, Chanyeol pedig csak értetlenül nézett.
- Oké, hagyjuk a tényt, hogy kivertem neked és...
- Chanyeol! - kiabáltam rá kínomban.
- De hát ember, te sose voltál fürdőbe? Mi bajod a testemmel?
- Az, hogy a tiéd! Leszarom ki, hogy néz ki de te, te vagy! 
- Nem csinálok semmit...
- Alapból sem hiszem ezt el, és nem...menj akkor először, én kibírom.
- Mindjárt elalszol.
- Akkor majd alszom a kanapén...
- Mik nem járnak a fejedben. Gyere már - meredt rám kérlelőn - jó lesz, nem csinálok semmit.
- Utállak - kaptam fel pizsimet és bemasíroztam a fürdőbe. Hülye dög.
- Én oda meg vissza vagyok érted - csókolt nyakamba, ahogy bejött.
- Nincs puszi, csók, tapi, semmi.
- Semmi - bólintott mosolyogva. - De te nyugodtan ismerkedhetsz a testemmel...
Életen egyik legnehezebb negyed órája volt, amíg kész lettünk a fürdéssel, alig vártam, hogy végre Chanyeol pólójába bújva menekülhessek a paplan alá. Tényleg nem tapizott és nem ért hozzám, még epés megjegyzéseit is minimálisra szorította cserébe csak nézett. Nem is. Ez enyhe kifejezés volt arra, amit csinált. Bámult. Alaposan minden kis részemet. Az első pár percbe azt hittem meghalok  aztán inkább vissza akartam vágni, de ő élvezte magán tekintetem.
- Figyelj csak - bújt be a paplan alá, míg én telefonomon állítottam ébresztőt.
- Hm?
- Most le foglak sokkolni de muszáj beszélnünk ilyesmiről.
Na itt már letettem a telefont és előre sejtettem, hogy kínos pillanatokban lesz részem.
- Nem azért kérdezem mert nem birok várni és sietni akarok, oké? - bólintottam mire maga mellé mutatott. Kissé félve helyezkedtem mellé, nem tudtam teljesen mire számítsak. - Nem voltál még pasival, ugye?
- Nem.
- És csajjal sem, akivel fordítottat játszottatok...
- Mi? Nem, dehogy... - elfintorodtam elég betegnek hatott a kép a szemem előtt, mire ő kelletlenül húzta el a száját. - Nem úgy...
- Semmi gond Baek - hallgattatott el, én pedig szerencsétlenre sikeredett mosolyából tudtam, hogy sikerült belé gázolnom. Gratulálhattam magamnak a teljesítményemért. Némán figyeltem, bocsánatot akartam kérni, mert nem akartam megbántani csak úgy jött. Bele sem gondoltam.a helyzetbe, annyira egyértelműnek tűnt a reakcióm, pedig messze nem volt már az.
- Chanyeol - simultam hozzá közelebb és olyasmivel próbálkoztam, ami messze állt tőlem. Óvatosan simítottam hasára, majd enyhén remegő kézzel araszoltam lentebb de már az első pillanatban elhúzta magáról kezem.
- Ne így... - kulcsolta össze inkább ujjainkat, én pedig lerombolva éreztem magam.
- Ne haragudj.
Furcsa hangulatban feküdtem mellette, szarul esett a helyzet elvégre próbálkozásomat hárította, de jobban zavart az, hogy megbántottam. Ő már rég szuszogott mellettem, mikor én még mindig álmatlanul pislogtam arcába, aztán lerombolt a félelem, ahogy ujjai kiszabadultak enyéim közül és hátat fordított nekem.
Ennyire egyszerű lenne elbaszni valamit?

- Mi a jó eget csinálsz te marha? - lépett ki kora reggel a szobából és kifejezve sértettséget, majdnem ujjaimra baszta laptopom tetejét.
- Nem tudtam aludni és gondoltam, akkor már ennyivel előrébb leszek.
- Mi ez? - ült mellém.
- Beadandó jövőhét végére.
- És ezt ennyire előre megírod?
- Nem - ráztam meg picit a fejem. - Csak mire megírom és átnézem addigra épp, hogy nem csúszok ki a határidőből.
Értetlenül pislogott rám, mire felnyitottam gépemet és bepillantást mutattam neki a filozófia esszémbe. Kevesebb, mint egy oldal volt, tele elírásokkal pedig ez még csak a sablon, gondolatok nélküli bevezetés volt.
- Nem is mondtad, hogy diszgráfias vagy - nézett rám meglepetten.
- Mert nem vagyok az.
- Dehogynem - mondta teljes meggyőződéssel, ám lassan elbizonytalanodott. - Nem vagy az?
- Már hogy lennék?
- Nekem inkább az a kérdésem, hogy ezt, hogy nem vették észre nálad...
- Ez hülyeség.
- Ez nem hülyeség szimplán egy betegség. Egy tök sima ám kellemesen kibaszós betegség.
- Ne mondj már ilyeneket, ez tök gáz - csaptam le inkább laptopom tetejét. Ugyan már, hogy kora reggel ilyenekkel fáraszt.
- Baek? Mi bajod van?
- Egész kicseszett életemben az írásommal basztattak, és akkor te is...
- Én nem basztatlak, higgadj már le - emelte meg kicsit a hangját mire elhallgattam. - Először is faszom se tudta, hogy ennyire érzékeny vagy, másodszor meg... - elhallgatott és inkább hajába túrt. - Te komolyan nem gondolkodtál sosem ezen?
- Nem. Szimplán bénának tartottam magam, mint mindenki más.
- Gyere inkább aludni, hülyeségek helyett, a beadandóba meg segítek - simított végig arcomon.

Lenyugodva bújtam tenyerébe, és engedtem magam felhúzni a kanapéról, minden ostobaságot hátra hagyva, ám az ágy előtt megtorpantam.
- Chanyeol... nagyon megbántott a tegnapi? Mert nem akartam csak...
- Semmi gond, jó? Felejtsük el.
- Túl egyszerűen lezárod.
- Csak nem akarok felesleges apróságokkal falakat húzni közénk.
- Beléd tapostam ez minden csak nem apróság!
- Mit szeretnél akadjak ki?
- Légy őszinte.
- Fájt és szarul esett, pedig tudom, hogy nem úgy gondoltad. Csak míg neked ez lehet egy próba, és nem tudod mit érzel, addig én tökéletesen tisztában vagyok mindennel, de ezt nem rovom fel neked. Igazából jogom sincs hozzá, csak kicsit nehéz úgy szeretni téged, hogy nem tudom mikor adod ki az utam mondván, bocs nem vagyok buzi.
- Én nem... vagyis tudom, hogy de... de...
- Ezért nem akartam elmondani.
- Amikor a buliba elloptalak a másik sráctól én őszintén akartam ezt. Akarom ezt, nem érzed? - kérdeztem, hisz számomra annyira egyértelmű volt. Talán csak ahogy én nem láttam őt, úgy ő sem látott engem. - Nem csak egy hirtelen felindulás vagy. Tudom nem csinálok mindent jól, de igyekszem, és élvezek veled lenni, csak lehet a te tempód gyors nekem. Ezer é...
- Ne pörögj rá - csitított. - Nem vagyok mérges és tökéletesen tudom, hogy ez neked valószínű ezerszer nehezebb szóval ne nehezítsünk rajta, jó?
- Nem szeretnék, én csak bocsánatot akartam kérni, és tudni mit gondolsz...
- Oké, nincs titok, így rendben van? És harag sincs. De muszáj volt megkérdeznem.
- Igazából néztem már meleg pornót szóval tudom mi hol merre mennyi, csak még idegen... - Vállára csaptam, ahogy felröhögött. - Ne nevess cseszd meg, tudod milyen kínos volt?
- És tetszett? Felizgatott?
- Rám csak te vagy hatással -vontam vállat elvörösödve, mire leállt és csak gyengéd mosolyával ajándékozott meg.
- Béna vagy, amikor édesnek kell lenned, de amikor csak úgy jön... akkor addig csókolnálak míg belém szédülsz.
- Tetszetős gondolat - öleltem át a nyakát.

Egész nap semmi érdemlegeset nem csináltunk, de nem tudtam kiakadni miatta. Filmet néztünk, ami közben kissé elkalandoztam testén, de ez mindkettőnknek tetszett. Még bennem élt tegnapi elutasítása, így komolyabban nem mertem próbálkozni, de kezeim és néha szám már egyre bátrabban barangolt testén. Aprócska lépések sorozatára volt szükségem, ő pedig nem félt megmutatni mi mennyire tetszik neki. Így aztán nem volt nehéz dolgom, de bátor sem voltam  hogy elég messzire menjek, mégsem követelőzött. Amikor már sok voltam neki halvány mosollyal hagyott egyedül és míg én vörös képpel meredtem magam elé, ő vett egy zuhanyt. Nem tudtam  hogy csak azért, hogy lehűljön és úgy nyugodjon le, vagy mert saját maga fejezte be, amire én még képtelen voltam.

10 megjegyzés:

  1. Imádom. Alig várom hogy a következő szintre lépjenek. Kérlek siess a folytival

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :))
      Örülök, hogy tetszik a történet*.* . Igyekszem a folyatással és megpróbálok már majd haladni a kapcsolatukban is ígérem ^^ Köszönöm, hogy írtál.
      Liti ^^

      Törlés
  2. Szia :)

    Nagyon sajnálom, hogy csak most sikerült eljutnom odáig, visszatérjek ide véleményt írni, de ezúttal kivételesen hiteles kifogásom van, mivel a félév miatt minden tanár felad vagy ezer oldalt a legkülönbözőbb tesztekre. Meg persze sajnos mást is kellett olvasnom közben :D

    Olyan fura, hogy Baekhyun így belement a kapcsolatuk testiségig való mélyítésébe, én nem gondoltam volna róla, hogy sikerülni fog leküzdenie a félelmeit, és így megbízni Chanyeolban. Azért ehhez nem kevés bátorság kell, de gondolom akkor már megvan köztük az a mértékű vonzalom... Legalábbis remélem, meg persze úgy is tűnik nekem :D Jaj, de rég volt már bármi közöm is ehhez a kettő sráchoz XD
    Chanyeolról egyébként még mindig nem tudom, mit is gondoljak igazán. Annyira... a, nem megy ez nekem. Fogalmam sincs, mi van ezzel a sráccal. Vannak fejezetek, ahol szeretem őt, van, amelyikben nem, és mégis... Semmiféle konkrét ötletem sincs arra, mit is érezzek a karaktere iránt. Baekhyunt egyre jobban kedvelem, most is, ahogy reflektált, mikor megbántotta Chanyeolt, sütött róla, tényleg zavarja, érzékeny pontra tapintott. Bár őszintén szólva... Én is hasonlóképp reagáltam volna XD Jó, talán meglehet, hogy nem, de valószínűleg nem sikerült volna elfojtanom az érzéseimet a témával kapcsolatban.
    Taemint és Minhot is kezdem megszokni, pedig én tényleg nem szeretem az ő párosukat, nekem valahogy egyáltalán nem illenek össze - mondjuk mondom én, aki meg a legfurább párosításokat isteníti :) De hát ez van XD Én az alap párokat valahogy sosem szerettem különösebben. Taemin karakterét egyébként különösen szeretem itt, annyira igazi, olyan belevaló :)

    Egyébként rájöttem, úgy örülök, hogy te nem írsz semmi csöpögős romantikát a történetbe - mostanában kezdtem megvilágosulni, mennyire is távol áll tőlem ez :D A való életben meg még inkább. Nem bírom elviselni a romantikát. Szörnyű vagyok XD

    (Nem akarok nyavalyogni, hogy Minseok hiányom van, de egyébként nagyon is az van :(( Remélem mielőbb viszontláthatom - remélhetőleg valamiféle fincsi pasi oldalán... de nem akarok én itt célozgatni xD)

    Ó, és még azt akartam, szívesen olvasnék többet Baekhyun munkatársairól is *-*

    Bocsánat, hogy ilyen kuszán jöttem, és ilyen későn, imádlak :* És emélem, hamar tudod hozni a folytatást <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia te Drága <3
      Én is sajnálom, hogy csak most válaszolok, borzalmas vagyok tudom, de egyszerűen az élet a gépen közelébe se akar engedni, nem hogy hosszan írni hagyni, na de majd most válaszolok mert már ideje.
      Nem kellenek kifogások, el tudom képzelni mennyi dolgod van a középsuli szívás, szívással fűszerezve, a tanárok meg imádnak kínozni. Tuti szadista az összes.

      Bevallom haladni szerettem volna és ehhez drasztikus lépésekre volt szükség ha fogalmazhatunk így. Aztán meg azt is elárulom, hogy eredetileg ez a történet merőben más vonalon indult volna el, próbáltam picit visszatérni arrafelé, de már esélytelen volt, viszont a szívem már nagyon is vágyott a baekyeolra és hiába, hogy mostanság vannak jók, baekyeolból sosem elég :D Na de vissza >< Igen kellett a bátorság de néha muszáj nagyot lépnie az embernek, hogy jót tapasztaljon meg, és bizony ám megvan de még mennyire~ Szégyelld is magad emiatt, már néha sírva várom, hogy hátha egyszer talán esetleg lesz egy Khiska féle baekyeol. Annál jobb a világon nincs.
      Hehe örülök, hogy ilyen kétes alak neked, pedig számomra Baekhyun inkább a behatárolhatatlan a fejemben Chanyeol egy elég tiszta jellem, bár amit én látok az másnak nem látható, de mindettől függetlenül örülök tényleg, hogy nem behatárolható karakter. De legalább Baekhyunt kedveled <3 Ugye? Szerencsétlen kölyök azt se tudja mibe csöppent és akkor kap egy ilyet, bár Chanyeol legalább érdeklődött, de tényleg sokkoló lehet ez a valóságban ><. Szerintem nekem sem sikerült volna másképp reagálnom a dologra.
      Hát mert te fura vagy és kész, nincs ezzel semmi gond. Amúgy nekem tök idegenek, fogalmam sincs milyenek a valóságban, szóval csak élnek a fejemben egy képpel és boldogság van :D Ó Örülök neki <3

      Nem vagy szörnyű, dehogy vagy, én már attól rosszul vagyok ha a közelemben csókolóznak, mert undorító hangja van és kész xD A világból ki tudnék futni, a romantika meg... maradjon csak távol tőlem, szóval megértelek :D

      Tudom, tudom és sajnálom, ígérem egyszer lesz Minseok, már gondolkodom, hogyan csavarhatnám vissza igazán a történetbe de Baekék mindig elcsavarják a fejem >< Gonoszak. Akár célozgatsz akár nem, lesz fincsi pasi... egyszer ;)
      Haha ígérem megpróbálok rájuk is kitérni ( szólj rá a főszereplőkre, hogy hagyjanak másokat is érvényesülni :D)

      Ugyan én is sajnálom, hogy ennyi idő volt válaszolni,ráadásul ez sem lett túl értelmes szerintem, de már megszokhattad tőlem :D Hát ő... én is reménykedem egy hamarosan bekövetkező folytatásban...
      Köszönöm, hogy írtál <3 <3 <3

      Törlés
  3. Uh imádom. Kerlek folytasd minél hamarabb!!!!

    VálaszTörlés
  4. Hu. Múltkor ugy megijedtem amikor eltűnt az oldalról a múlt képei jelen rémeivel együtt. Fu de Örülök hogy visszakerült:). Mikor várható az új fejezet? Tűkön ülök már ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, kicsit mélyponton voltam, ilyenkor pedig mindent eltüntetek, amivel nem vagyok elégedett, de egyszer mindig visszatérnek, szóval nincs félnivaló. A folytatással tényleg próbálok igyekezni de az idő és inkább az ihlethiány megnehezítik a dolgaimat ^^" De most kaptam egy kis lelkesítést szóval próbálkozni fogok ^^

      Törlés
  5. Atyaég. Folytatást kérek. Most. Rögtön. De legalább azonnal. Imádlak!!!!!! Egy igazi mester vagy ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia ^^
      Folytatás lesz egyszer ígérem, remélem hamarosan, bár azonnal még sajnos nem tudok szolgálni, de igyekezni fogok. Köszönöm szépen <3 <3

      Törlés