Észveszejtő - 13. fejezet

Hamar rájöttem, hogy Chanyeol mellett lenni párként és barátként teljesen mást jelent. Apróságok különböztek csak – a tényleges érintkezéseinken kívül – de hamar szembetűntek, hisz hozzá voltam szokva figyelméhez.

Amikor a pasija vagy mije voltam, nem volt olyan, hogy ne reagált volna egy üzenetemre, mostanság megesett, hogy egy napig nem írt, és később sem reagált rá csak témát váltva beszélt valami teljesen másról. Ezidáig nem lettem lekoptatva vagy elhanyagolva, ellenben a felajánlott találkozásink kilencven százaléka azzal végződött, hogy nem ért rá, ő pedig szinte nem is kínált lehetőséget.

Épp ezért rettentő furcsán éreztem magam, amikor kedden a lazulós biliárdozásunk egy teljesen más formát mutatott ölteni. Mégpedig tök ismeretlen haverjaival. Egyedül Luhant ismertem de ő meg olyan földön túli mámorban csimpaszkodott az első fél órában Chanyeolon, hogy észre sem vett. Aztán, ahogy elkezdődött a játék már az én jelenlétem is feltűnt nekik – vették a fáradtságot, hogy bemutassanak a többieknek – és csapatba osztottak minket. Legszívesebben fejbe basztam volna, hogy szeva, de addigra váltott és mellém állt, velem dumált és én voltam központjában figyelmének. Akkor jól éreztem magam, elbeszélgettünk mindenféléről, jókedvűen nevettem a többieknek tett megjegyzéseim, teljesen más volt, mint előtte mondjuk fél órával.

De úgy tűnt Chanyeol fejében szakaszok vannak. Egy ilyen, egy olyan...

A játék után én le akartam lépni, mondván holnap iskola, de hirtelenjében mindenki marasztalni kezdett, és a csendes iszogatás átcsapott egy buliba egy számomra teljesen ismeretlen helyen. És itt kezdődött ám az igazi tortúra...

A fülledt meleg az arcomba csapott, nem éreztem magam a buli részének, igazából egy az egyben szarul éreztem magam. Nem voltam kislány, hogy egyedül ne találjam fel magam, de sose vágtam bele felkészületlenül az éjszakába. Ellenben most nem éreztem magam jól a bőrömben, másképp öltöztem volna ha erről tudok, és megfordult volna a fejemben, hogy elhívom Jongint. Hozzá illett ez az egész, biztosan ismerte ha másképp nem, névről a helyet. De nem volt itt Jongin, nem voltam bulihoz öltözve, és a fal mellett álldogáltam egy üveg sörrel... tök egyedül. És ez baszta igazán a csőrömet.

Chanyeol fűt és fát megígért, csak azért, hogy eljöjjek, ám ő volt az első, aki – nem viccelek – öt perc alatt felszívódott. Én pedig kezdtem baromi ideges lenni, így hajnali kettő tájékán. A telefonom lemerült, aksi nem volt nálam, hol is lett volna? Még pénzem is alig volt, a kártyámat meg otthon hagytam, mert egy billiárdhoz minek? Szóval nem tudtam hol vagyok, hány óra van pontosan, és hogyan jutok haza. Na meg miből... Pár sörre, meg rövidre még volt nálam won, de egy nagyobb taxiútra nem futotta volna már, szóval csak meredtem előre és reméltem valakit megtalálok. Végül Luhan lett a szerencsés.

Leszartam, hogy épp egy pasi szájában volt, erővel húztam magam után egy kicsit csendesebb helyre, mert máshol nem értettem egy szavát sem.

- Hol van Chanyeol?- estem neki rögtön, de már ekkor sejtettem, hogy nem fogok vele sokra jutni. Ködös tekintettel meredt rám, végig számat fixírozta, amit kifejezetten nem jó jelnek tartottam.

- Nem'tom. Egy húsz perce a másik teremben volt.

- Másik terem? - vontam fel a szemöldököm, mert én keresztül kasul bejártam, mindent de itt csak egy kibaszott nagy tér volt.

- Ja. Ott van az igazi buli, ez lagymatag, de a srác ilyen zenére akart táncolni.

- Nincs másik terem – ráztam a fejem.

- Istenem de egy fasz vagy te Byun... - sóhajtott lemondóan, merőben más volt, mint pár perccel ezelőtt. - A faszom se érti mit eszik Chanyeol egy ilyen nyomiban, mint te... - morogta még orra alatt de tökéletesen hallottam, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem akarta véka alá rejteni szavait.

- Problémád van? - néztem rá idegesen, mert már elegem volt mindenből.

- Ugyan dehogy, mi bajom lehetne egy olyan cuki sráccal, mint te? - paskolta meg az arcom. Igazából döbbenetes volt ez az alak. Mármint mindig is sejtettem, hogy nem olyan ártatlan őzike tekintetű az igazi Luhan, mint amilyen néha, de ez... na ilyen szemét alakra azért nem számítottam. - Gyere, megmutatom a másik termet – nyúlt kezem után, de elrántottam csuklóm.

Szó nélkül hagytam minden megjegyzését és csak némán követtem és legnagyobb döbbenetemre tényleg volt egy másik terem is. Bár a faszom gondolta, hogy a mosdó folyosóján túl a vigyázz veszély feliratú ajtót, csak úgy random kinyithatja bárki... Utáltam ezt a helyet.

A terembe sokkal jobban szólt a zene, az egész helység vibrált, szinte egy emberként vonaglott a tömeg, ami egy pillanatra engem is elkábított. Varázslatos volt, olyan mintha a sok apróság egy nagy dolgot tett volna ki, a sok ember egy nagy egészet alkotott volna.

Luhan ügyesen verekedte át magát a tömegen, mintha tudta volna mindenkiről, hogy mikor merre mozdul, bezzeg én nem jártam ilyen jól. Tucatnyi ütés ért, valaki az arcomba könyökölt és legalább három benga állat taposta le a lábam. Nagyjából itt untam meg és váltottam taktikát, vagyis löktem mindenkit, aki csak az aurám közelébe került. Sokkal kényelmesebb volt az utolsó pár méter így.

- Na mizu? - ölelte át a vállam Chanyeol a semmiből feltűnve és próbált bevonni a tömegbe de én makacsul ellent álltam.

- Hol a picsába voltál?

- Itt, szerinted hol máshol? - röhögött képen.

- Hol van a közelbe buszmegálló? Vagy bármi? - Na itt megtorpant egy pillanatra, láttam rajta, hogy gondolkozott, és rakosgatta a kirakós darabokat a fejében, majd megrázta kobakját.

- Menni akarsz?

- Jönni se akartam cseszd meg! - mordultam fel, de megint csak egy kiröhögést kaptam.

- Maradj egy picit aztán hazakísérlek, negyed óra jó? Még beszélnem kell valakivel.

Nem tetszett az ötlet, marhára nem, de úgy voltam vele, hogy inkább negyed óra itt biztos támponttal, hogy hogyan jutok haza, mint lelépés most a bizonytalanságba. Fintorral bólintottam ajánlatára, és a következő pillanatban már csak a tömeg volt körülöttem. Még Luhan is eltűnt...

Egy lány állt nekem háttal és lelkesen vonaglott a zenére, míg én vállára rakva a fejem kémleltem a tömeget. Akkor elegyedtem vele szóba, haha jó vicc, megkérdeztem az időt csak, amikor Chanyeol lelépett, ő pedig ezt egyenesen felszedése kísérletnek vette, szóval jobb híján hagytam, hogy kitáncolja velem magát. Csak épp lassan háromnegyed órája voltam vele.

- Hé Baek, mi lépünk! - kapott el Luhan, mire értetlenül néztem rá. - Jó szórakoz...

- Hol van Chanyeol?

- Kábé húsz perce lelépett egy sráccal... ja azt üzeni, hogy bocs, de ez most nem jött össze.

- Mi van?

- Lelépett egy sráccal és üzeni, hogy...

- Értettem elsőre is – vesztettem el a türelmemet.

- Szóval mi is lépünk, jó legyél – hagyott ott én meg szótlanul bámultam, ahogy szépen kiszambáztak a tömegből.

Ennyit róluk.

- Nincs kedved feljönni hozzám? - kapott karom után a lány, de csak pár laza mozdulattal leráztam magamról.

Péntekig eszébe se jutottam Chanyeolnak. Szerdán ugyan írt egy üzenetet, de nem érdekelt, nem tetszett a viselkedése, nem akartam vele lenni, vagy beszélni, így igazán meglepett, amikor kilépve az egyetemről, hirtelen megragadta a karom és maga után rángatott.

- Baszódj meg Baek, azt hittem valami bajod lett a bulin – esett nekem kissé dühösen, míg én csak felvont szemöldökkel meredtem rá. Nem akartam válaszra méltatni, egyetlenegy levegővételt sem szándékoztam rá pazarolni, ám akármerre próbáltam kikerülni nem engedett el. Pár perc néma tusa után keményen lökött a falhoz és tipikus elbaszott helyzetbe kényszerítve szorított maga elé. - Mi lenne ha válaszolnál? Aggódtam!

- Ebben biztos vagyok... Elvégre olyan nagyon jó barátok vagyunk – gúnyolódtam.

- Mi bajod van?

- Ha azt jelenti a barátodnak lenni, amit az akármink után produkáltál inkább beszélni sem akarok veled.

- Neked semmi sem jó, nem igaz Baekhyun? Ha meg akarlak szerezni behúzod a kéziféket, ha visszalépek csimpaszkodsz, azt se tudod, mit akarsz de arra baromira rá vagy állva, rosszabb vagy, mint egy csaj komolyan!

Szavaiból csöpögött a gúny, hirtelenjében megfagyott köztünk a levegő. Nem tudtam megérteni mi a fene volt ez, igazán már nem is akartam. Ez a kis idő vele ezerszer szarabb volt, mint amikor igazából együtt voltunk.

- Baszódj meg Chanyeol... - sóhajtottam lemondóan, és ellöktem magamtól.

- Basszus Baek, várj!

Hát naná, hogy nem vártam.

Kedden este közöltem tanárommal óra előtt, hogy vagy ad másik feladatot vagy meghúz, mert nincs az az isten, hogy én erre képes legyek. Végigsimított kétszer a fejemen, elmormogott egy ne add fel Byunt majd kicsukott a teremből.

Így lógtam el az első választott órámat. A tanár nem volt hajlandó beengedni a terembe. Ácsorogtam előtte pár percet majd elengedtem a dolgot és Sehun munkahelye felé vettem az irányt. A buszon írtam neki egy üzenetet, megejtve azt az apró infót, hogy megyek és várjon meg, majd végig üvöltő zenével a fülemben utaztam.

Volt bennem némi rossz érzés, valami zsigerből szólt bennem, hogy én nem akarok oda menni, de nem hallgattam magamra, minek is tettem volna? Annyiszor csalt már félre a megérzésem, hogy már értelme sem lett volna számot tenni róla.

Derült volt az ég, már halványan ragyogó csillagokkal, ritka tiszta éjszaka elé néztünk, hisz a fényárban Szöul közepén sosem lehetett ennyi kis gyöngyszemet látni. Most mégis tucatnyi gyémántként ragyogtak a végtelen feketébe, én pedig olyan aprónak és elveszettnek éreztem magam, mint még sosem. Elhallgattattam a kedvenc számomat, zsebre vágtam a telefonomat és a város zajaiba feledkezve fordultam balra egy omladozó téglafal mellett. Aztán megtorpantam.

Luhan...

Gyűlöltem az ármánykodást és osonást, a másik háta mögött cselekvést, ám Sehun komoly tekintete és kissé meggyötört profilja olyan dolgokra késztettek, amiket megvetek. Halkan osontam közelebb, lépésről, lépésre, a szívem torkomban dobogott, aztán elért hozzám Luhan hangja.

- Nem így akartam...

- Mit csináltál pontosan Lu... mostanában olyan fura vagy.

- Én csak szeretem őt, és Baekhyun nem érdemli meg. Chanyeol pedig nem veszi észre, hogy velem sokkal jobban járna! Miért nem engem szeret?

- Mit csináltál tulajdonképpen?

- Semmi rosszat, de bűntudatom van... a buliba én direkt hagytam el Baekhyunt és... én mondtam Chanyeolnak, hogy majd elkísérjük de otthagytam őt, mert mérges voltam. Minek nyomul egy csajjal, ha ott van Chanyeol? Nem tudom megérteni ezt Sehun! De ezt ne mondd el nekik!

Sehun hallgatott kicsit, míg én már csak arra sem vettem a fáradtságot, hogy elrejtőzzek, majd párat bólintott.

- Köszönöm. Ha te nem lennél én már megőrültem volna – ölelte meg egy pillanatra.

- Nem mondom el Baekhyunnak de...

- Hogy a jó kurva élet baszná meg az eget, hogy ilyen jó fej emberekkel vagyok körülvéve. Kösz Sehun neked is... örülök, hogy te vagy a legjobb barátom.

- Baekhyun...

Sehun hangjából a figyelmeztető élt hallottam ki, hogy gondolkodjam mielőtt cselekszem, de Luhan ellenben félve nézett rám.

- Annyira örülök, hogy keresztbe tenni mindenki tud, még a nevemet is mindenki olyan hanglejtéssel tudja kiejteni mintha minden szarság csak az én hibám lenne. Hát basszátok meg!

- Luhan majd beszélünk – lökte el Sehun az őzikét, aki pár bamba pislogás után vette a lapot és elment. - Mi bajod van?

- Mióta tudod, hogy szerelmes Chanyeolba?

- Az eleje óta.

- És esetleg nem mondtad volna el?

- Te se mondtad el, hogy mi volt vele. Miért teregettem volna ki valaki titkát, aki megbízott bennem?

- Talán mert a legjobb barátomnak mondod magad?

- Ne hisztizz feleslegesen Baekhyun, úgy viselkedsz, mint egy gyerek. Amúgy is miért nem vagy órán?

- Mert a tanár kirakott. Üzenem Hyunéknak, hogy ma nem alszom otthon.

- Baekhyun!

Ki tudja hanyadszorra vettem már fel a nyúlcipőt, hogy megússzak egy beszélgetést, amihez semmi kedvem nem volt.

Mikor hazamentem állt a bál otthon, Sehun ordibált – Sehun, aki baszik rá mindenre! - Kyungsoo a nappaliba meredt előre sötét tekintettel és egy tök idegen srác állt a falnál egy hatalmas táskával.

- Kérlek Jun! Kirakták őt a koliból, mert valami nem volt rendben és nem jutott más eszembe, én nem hittem volna, hogy...

Sehun vágott Eunji szavába, és igazából fel sem tűnt senkinek a jelenlétem egy ideig.

- Baekhyun! Na végre! Szavazás. Ő itt Kim Minseok, orvostanhallgató a Központba jár, és épp ma baszták ki a másik koliból, ami sajnálatos, és részemről egy-két éjszakát maradhat, de Hyung azt akarja Eunjival... - csak az nem érezte ki Sehun hangjából a célzást, aki süket volt –, hogy ide költözhessen és maradhasson is év végéig!

- Mi van? - zavarodtam össze.

- Ugye? Ennek semmi értelme!

Nem válaszoltam mert én valahol egész máshol voltam leragadva. Mégpedig a srác nevénél. Valahonnan annyira ismerős volt... tuti hallottam már, de mikor? És kitől? És miért?

- Késő este van – sóhajtottam. - Szemét lennél ha mára kibasznád, ott a kanapé, holnap nincs iskola, még csak zavarni se zavarna – vetettem ellent Sehunnak puszta dacból, hisz még mindig mérges voltam rá. Más esetben szinte biztosan Minseok ellen szavaztam volna, de most... Oké pár éjszakára persze maradhatott volna, de a hosszú táv ellen biztosan ellenkeztem volna. Bár ahogy végig néztem rajta már nem voltam olyan magabiztos ebben. Szimpatikusnak tűnt. - Gondolom Hyung téged nem zavar.

- Dehogy.

- Akkor mi lenne ha a mi szobánkba betolnánk azt a kényelmes kis pótágyat és probléma megoldva. Csinálok helyet a szekrényembe, amúgy sincs olyan sok cuccom, és legalább a rezsi is kevesebb lenne. Szavazás? - vetettem fel, mire már mindenki elgondolkodott.

- Most ezt csak a tegnap miatt csinálod, ugye?

- Nem vagyok annyira gerinctelen, hogy egy idegen srácot használjak fel támadásként. Felbaszott ja, Eunji se csinálta jól igaz, de nézz már rá. Ha te szarba lennél, hogy éreznéd magad, egy olyan alakkal szemben, mint amilyen te vagy ebben a pillanatban?

-Jó. Bocs Minseok, csak épp egy kissé balhés pillanatban érkeztél – fordult a narancs hajú alak felé, aki eddig szótlanul meredt rám. - Nem veled van bajom, pár nap semmi gondot nem okoz és ha kijövünk engem nem zavar a dolog.

- Kyungsoo? - pillantott rá Hyung, mire vállat vont.

- Ha a mi szobánk a mi szobánk és beszéltek a kolifelelőssel nekem se gond.

- Remek – sóhajtottam és végre ledobtam cipőimet. - Byun Baekhyun, ideiglenes vagy új szobatárs – hajoltam meg a srác előtt, majd tovább is vonultam a szobába.

Még mindig nem rémlett honnan ismerős a srác nevem, de első ránézésre szimpatikus volt.