2018. március 14., szerda

Észveszejtő - 25. fejezet (vége)




Hangosan kiabáltam, ahogy a csúszda végénél a vízbe csobbantam, majd fuldokolva szenvedtem magam a felszínre. Hajam kisöpörtem a szememből és Chanyeolt kerestem, aki öregeket megszégyenítő nyugalommal lazult a forró vizes medencében.
Imádtam a fekete tincseit, meg azt a fene nagy egoista kisugárzását is, amit azzal az idióta napszemüveggel kölcsönzött magának.
- Mássz már ki innen! - álltam meg felette csípőre tett kezekkel, de csak egy lenéző felnézést kaptam.
- Hagyjál lazulok. Ezért jöttünk.
- Ha nagyikkal akarsz beszélgetni hát hajrá - prüszköltem fel, mire az egyik néni csúnyán pillantott rám.
- Na de ezek a mai fiatalok...
- Ugye, én is mindig ezt mondom neki - kontrázott rá Chanyeol, majd tényleg nekiállt társalogni az öreg hölggyel.
- Töketlen - hagytam ott morogva és a rég kinézett hatalmas zöld csúszda felé vettem az irányt. Ennél jobb hétvégi programot nem is tudtam volna elképzelni.
És az egész szombat a romantikus hétvégénkből így telt. Igazából nem voltunk a toppon Chanyeollal. Pénteken késő délután értünk le, szereztünk kaját kipróbáltuk a jakuzzis kádat, majd szinte beájultunk az ágyba. Ma reggel majdnem lekéstük a svédasztalos reggelit, majd kocsiba ülve a szomszéd nagyobb város vízi parkját vettük célba. Ő meg beült öregedni. Szerintem három réteg bőrt leáztatott magáról. Persze annyira ellazult, hogy délután nekem kellett a volán mögé ülnöm, amit meg is szenvedett mert a néhol kátyús utakon a Baekhyun-féle vezetési stílus nem volt kifizetődő, így utána fél órát feküdt az ágyba, hogy kiémelyegje magát. Tényleg puhány volt.
- Menjünk el abba az erdei kalandparkba!
- Hagyjál...
- Akkor lovagolni!
- Félek tőlük.
- Quadozni?
- Honnan a jó égből van neked ennyi erőd? - kiabálta el magát szenvedve. - Túl rég szexeltél, sok a feles energiád.
- Akkor neked is pörögnöd kéne, elvégre egy ideje már együtt vagyunk, legalább négy hónapja nem csinálhattad.
- Honnan veszed? - pislogott rám fél szemmel, még mindig lustán döglődve a napozóágyba.
- Paraszt. Akkor legalább nézzünk körbe! Holnap megyünk haza és nem csináltunk semmit.
- Menjünk el piknikezni - vetette fel.
- Komolyan? - meredtem rá lenézőn.
- Én a csendért jöttem ide, kikapcsolni, lazulni, aludni, feltöltődni, veled lenni.
- Jó, piknikezzünk.

Valahogy a nyár esti, tiszta csillagos ég elfeledtette velem, hogy mennyi programot hagytunk ki a nem is olyan rég idiótaságnak hitt piknikért, és csak álmodozva figyeltem az ezernyi szikrázó kis fénypontot az égen. Talán ez volt az eddigi legromantikusabb élményem. Olyan furán tökéletes volt, hogy a hideg kirázott, így vékony pulcsim cipzárját összehúztam és Chanyeol kinyújtott karjára döntöttem a fejem. Valahogy sosem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni, azt pedig pláne nem, hogy egy fiú mellett érzem úgy, hogy megtaláltam a helyem. De Chanyeol csak jött és felforgatott mindent, egy teljesen új világot mutatva nekem.
- Ki ne nyisd a szád, tudom, hogy valami irreális baromságot akarsz mondani - szólt le még azelőtt, hogy esélyem lett volna megszólalni.
- Biztató, hogy ennyit nézel ki belőlem.
- Kicsim, te nem bírod elviselni a romantikus pillanatokat, mindig közbevágsz valami gyökérséget.
- Én is szeretlek - maradtam inkább csendbe és elnyomtam egy ásítást. - Sajnálom, hogy még nem vittelek haza bemutatni.
- Ráér a dolog. Lehet elsőnek elég lenne nekik annyit tudni, hogy egy pasival jársz. Nem hiszem, hogy ott kéne lennem. Persze ha szeretnéd és kell a támogatásom akkor megyek.
- Nem akarom, hogy beszóljanak majd neked szóval majd elmondom. Valamikor.
- Amíg velem vagy az se érdekel ha évekig titkolsz. A te életed, a te döntéseid, nem irányíthatnak mások.
Vajon mikor lettünk mi ilyen tökéletes pár? Chanyeol mindig ilyen volt?

A hétvégi kiruccanásom ára az volt, hogy az egész keddet Jongin mellett kellett vinnem, de végül arra jutottam, hogy ha eddig tudtunk együtt dolgozni most sem lesz probléma. Mivel tudtam, hogy reggel szeret az emberek közt lenni, ellenkezés nélkül álltam a kasszába és maradtam ott egészen délig, amikor felajánlottam egy cserét. Fél egytől szokott jönni az őrület szóval ő kiugrott negyed órára, én meg egy szál cigire utána és lazán levittem az őrületet. Szerettem, hogy sokan voltak, mégis fellélegeztem, ahogy háromkor lecsökkent a létszám, helyette megláttam Chanyeolt. Mosolyogva nézett be, majd Jongintól kért egy kávét, aki leplezetlen undorral méregette, én pedig arra jutottam kiveszem most a szünetem, így két sütivel felszerelkezve ültem ki a teraszra.
- Mi baja van a tagnak? Majdnem rosszul éreztem magam - pillantott Jongin felé, én pedig csak ajkamba harapva rántottam meg a vállam.
- Azóta nem beszél velem, hogy kiderült együtt vagyunk. Azt hittem homofób, de jóban van Taeminékkel, ő vitt le hozzájuk, szóval nem tudom.
- Én viszont így már értem... - Sóhajtott fel. - Félt téged.
- Kitől?
- Tőlem - Értetlenül néztem rá, mire hajába túrt. - Gondolom rémlik, hogy Taeminék nem csípnek -bólintottam. - Nem véletlenül. Ők tökéletesek együtt, egyszer szakítottak, az is miattam volt.
- Miattad?
- Taemin helyes srác volt, én meg szerettem a kihívásokat, gondoltam felszedem, de ő kitartott Minho mellett, szóval gondoltam leitatom és ágyba viszem úgy. De még részegen se hajlott a dologra. Úgy voltam vele, ha velem nem fekszik le, akkor bassza meg, és lekaptam Minho előtt. Ismertem őt, tudtam, hogy ha valakivel összejön, akkor milyen hűséges, így azt is tudtam, hogy a kapcsolatuknak annyi ezzel az akciómmal, még akkor is ha Taemin nem viszonozta a csókot. Akkor páran kiakadtak rám, és Taemin is kapta az ívet, de végül kibékültek, meg elfelejtődött az ügy. Mondjuk miután újra összejöttek Minho behúzott egy akkorát, hogy a fal adta a másikat.
- Megérdemelted... - nyögtem döbbenten. - De miért akartad annyira Taemint, és miért akartad szétszedni őket?
- Mert előtte Minho ugyanolyan őrült volt, mint én és együtt buliztunk. Árulásnak éreztem, hogy belevágott egy komoly kapcsolatba, de amikor megláttalak kezdtem megérteni, de nem akartam elfogadni. Téged is fel akartalak szedni, megfektetni és utána rájönni, hogy nincs is szükségem rád. De jöttél és felkavartad az egész életem. Olyan lettem, mint Minho. És rohadtul élvezem.
- Most nyakon basználak és utána kiakadnék rád, hogy később azt mondhassam ez volt a legelcseszettebb szerelmi vallomás, amit kaptam. Komolyan csak meg akartál dugni? - háborodtam fel.
- Hát... az elején igen. Mármint egy kicsit más voltál, mint a többiek, de nem gondoltam, hogy ekkora hatással leszel rám.
- Ő köszi? - vontam fel a szemöldököm, de aztán visszavettem magamból. Nem voltunk mi egy egyszerű páros, és ha belegondoltam én sem voltam jobb. Felhasználtam a történetemhez és csak annyit akartam, hogy végre sikerüljön egyszer jót írnom. - Na jó lépjünk túl ezen - sóhajtottam, és ittam egy kortyot a kávéjából.
- Baek?
- Én se vagyok szent, hogy prédikálhassak neked. Oké persze szarul esik, de biztos te se voltál odáig érte, hogy az elején te többet éreztél, mint én.
- Ugyan te nem is éreztél semmit. Esküszöm némelyik csókunk olyan volt, mintha egy fával smaciztam volna. Attól féltem, hogy ha belém esel sem változik a helyzet és bukta lesz a kapcsolatunk.
- Honnan vetted, hogy beléd esek?
- Park Chanyeol vagyok, nézz már rám, ember! - mutatott végig magán, mire feladtam.
- Megyek dolgozni, ember - szúrtam oda még a végére szem forgatva majd felálltam. - Szabad vagy ma, nem? Nem jössz elém és megyünk el moziba?
- Remélem valami romantikus filmet akarsz nézni.
- Mindenképp. Hétkor végzem - mosolyogtam rá.
- Tudom, itt leszek. Valami kívánság?
- Majd egy hamburger, elment rád az ebédszünetem.

Egészen élvezetesek voltak a mindennapjaim, munka és Chanyeol, vagy épp fordítva de mivel mindkettőt szerettem nem volt okom panaszra. Ahogy Chan munkája kezdett helyreállni, mi is egyre jobban kijöttünk, gyakran csak úgy a semmiből megjelent mikor végeztem és mindenfelé elrángatott, mikor épp mihez volt kedvünk. Néha kiállításra, máskor egy vacsira, vagy csak inni ha látta rajtam, hogy kivagyok. Cserébe, ha reggel mentem, kávé várta és szendvics és bevetettem magam a házimunkába is, tényleg jó párost alkottunk. Szinte csak ő járt a fejemben, ellepte agyamat a rózsaszín köd.
Talán ezért is meredtem értetlenül a telefonomra, amikor Minseok hyung nevét írta ki. Utoljára akkor láttam, amikor a történetemet mentünk ünnepelni, de nem is rémlik, hogy beszéltem volna vele. Kicsit meg is feledkeztem róla mert bár kedveltem, szó nélkül tűnt el egy pillanat alatt. Amikor a koliból kiköltöztünk, akkor még egy utolsó családias kis iszogatásra összeültünk a többiekkel, csak mi lakók, de Minseok arra sem jött el, pedig jövőre állítólag ott akart lakni, annyira jól beilleszkedett.
- Szia - köszöntem bele kissé bizonytalanul, mert ötletem sem volt miért szeretne beszélni velem.
- Baekhyun szia, rég beszéltünk. Figyelj csak, nem lenne kedved valamikor összefutni, szeretném lerendezni veled ezt a kusza dolgot, ami kettőnk között volt.
- Ó, hát, ő... - pislogtam bambán.
- Semmi kényes téma, mármint de, de semmi kényes kimenetel. Csak egy kávé valami csendesebb helyen, nem nagy cucc.
- Hát jó.
- Neked mikor jó?
- Holnap délután? Kettőkor?
- Király, küldök neked majd címet, de most rohannom kell, mert leszedi a főorvos a fejem. Köszönöm.

Majdnem elkéstem, ahogy a találkozóra igyekeztem, de végül egy perccel kettő előtt megálltam a téren, ahova a gps irányított. Körbenéztem Minseokot keresve, de nem leltem így az egyik árnyékot vető fa alá húzódtam. Nagyon meleg volt, a nap hét ágra sütött és úgy éreztem pár perc a fénye alatt elég ahhoz, hogy rám égjen az amúgy fehér póló. Alig vártam már a hétvégét, hogy Chanyeollal menjünk és Sehunék nyaralójába töltsük az elkövetkező másfél hetet. Amúgy is kíváncsi voltam, hogyan fognak kijönni, meg bejött az a kiruccanás nem is olyan régen, így reméltem, hogy ez is hasonló élmény lesz.
- Baekhyun? - hallottam meg a nevem.
- Chanyeol, te mit csinálsz itt? - döbbentem le és kétszer is végigmértem, hogy tényleg ő állt-e velem szemben.
- Luhan mondta, hogy beszélni akar velem, ma kettőkor. Upsz...
- Mi az?
- Nem vagy ideges? - kérdőn pillantottam rá, ő pedig kissé bizonytalanul vont vállat. - Hát, hogy találkozom vele.
- Nem fekteted meg, valószínű nyilvános pettinget se fogtok rendezni sőt... szerintem egy kávét isztok vagy valami alkoholt, esetleg esztek egy fagyit. Talán a fagyi evésre lennék féltékeny, mert arra most én is nagyon vágyom. Amúgy engem Minseok hívott ide, csak, hogy én se titkolózzak.
- Minek? -váltott kissé féltékennyé, mire legszívesebben megcsókoltam volna.
- Nem tudom. Le akarta tisztázni a dolgokat velem.
- Lehet nem mondtam még, de én féltékeny személyiség vagyok.
- Lehet nem mondtam még, de én meg hűséges, szóval ne viselkedj gyerekesen - forgattam meg a szemem.
- Ti tényleg összeilletek - hallottam meg egy hangot a hátam mögül és ahogy hátranéztem a két emlegetett madár nézett vissza ránk. - Csak le akartuk zárni mindketten a dolgokat, hogy mi tiszta lappal indíthassunk - mondta Luhan mire leesett az állam. - Vége a gyerekes féltékenykedésemnek és kisajátításomnak, hogy az enyém vagy és velem kell foglalkoznod - mondta Chanyeolnak. - Sajnálom, hogy néha szánalmasan viselkedtem és nektek is keresztbe akartam tenni, kellett egy kis idő, hogy elfogadjam sosem leszel belém szerelmes, és végre tovább tudok lépni. Szóval sajnálom és köszönöm, hogy a barátod lehetek. 
- Összejöttetek? - kérdezett rá barátom az egyértelműre, mert én szóhoz sem jutottam. 
- Hát úgy tűnik. Jól érezzük magunkat együtt és Minseok az első ember, aki mellett biztonságban érzem magam. Jó vele lenni. 

Elmosolyodtam, ahogy megéreztem a meleg napsugarakat arcomon és Chanyeol felé néztem, aki még mindig aludt. Szerettem nézni, bár mindig megérezte és nem sokkal később persze felébredt rá. Örültem, hogy az őrült folyton változó hétköznapokat egy kicsit magunk mögött hagyhattuk és a vidék békéje és lágysága kiszakított minket a rutinból. 
- Sose unod meg, hogy engem nézz? 
- Szeretlek nézni, megnyugtat. Örülök, hogy mellettem vagy - csúsztam közelebb hozzá és egy gyengéd csókba invitáltam. Tudtam, hogy Sehunék már a nem messze levő tó partján süttették a hasukat, így csak mi voltunk az apró nyaralóban, és nem kellett félnem, hogy ránk nyitnak. Épp ezért mertem a csókba mosolyogva pólója alá simítani kezem és gyengéden végigkarcolni hasán. 
- Baek... - Hajolt el tőlem.
- Hm? 
- Reggel van még a játékaidhoz.
- Pedig miénk a ház.
- Az más - ismerte el és máris lazábban kezelte a helyzetet. Ismét ajkaimra hajolt én pedig felsőjénél fogva húztam magamra. 
A dolgok pedig csak követték egymást mindenféle félelem nélkül. Én pedig egy cseppet sem bántam, mert Chanyeol egy új világot mutatott nekem. Egy sokkal jobbat, amiben vele lehettem. 

4 megjegyzés:

  1. Szia~
    Kicsit késve ugyan, de megérkeztem a végéhez, ami, bár fáj, de örülök, hogy nem maradt lezáratlan.

    Nálam ez a fici örök kedvenc, mióta megismertem, és ez így is fog maradni. Általad lettem EXO-L, meg BaekYeol shipper, ugyanis, mikor elkezdtem, három neven kívül egyet sem ismertem. Fel sem fogtam igazán, miről szól, túl sok volt az ember, ráadásul az egyetemi élet túl bonyolult számomra.
    Azóta természetesen minden szereplőt alaposan megismertem, meg egyszer újra is kezdtem, hogy tényleg felfogjam a történetet.
    Ribanc Lulu kicsit fájt, mert imádom őt, azonban ennél jobb lezárás nem is lehetett volna vele. A két kedvenc párosom, egy ficiben :D
    Chan személyiségével eleinte voltak gondjaim, mert kifejezetten utálom az ilyen tapló, érzéketlen, görény pasikat, akik csak a szexre mennek, ám tökéletesen bemutattad a változását, Baekével együtt.
    Baekhyun személyisége már az elejétől megfogott, nagyon át tudtam érezni.

    A fogalmazásodat meg elmondhatatlanul imádom. Bármit írsz, az csak jó lehet, olyan szinten át tudod adni az egészet. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam, és nagyon hálás vagyok azért, hogy megírtad ezt a csodálatos történetet.
    Remélem, hamarosan jön tőled újabb remekmű ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia^^
      Ne haragudj, hogy ilyen soká válaszolok, olyan nehezen visz rá a lélek, elvégre ezzel már így tényleg vége a történetnek és fáj a pici szívem.

      El sem tudod képzelni milyen jó érzés ezt olvasni, szinte hihetetlen is. Ugyan ha belecsöppennél hidd el nem lenne vészes az egyetem, ez pedig még csak nem is teljes realitással íródott ^^.
      Azta, még újra is olvastad? De cuki vagy *.*
      Ribanc Lulu kellett, ennél rosszabbnak is akartam ábrázolni, de hát na, szeretem, nem ment. Mondjuk a Xiuhan szál majdnem elmaradt, kissé összecsapott is lett a végére, de le akartam minden kis részletet zárni és azt hiszem az ő történetüket mindenképp sikerült.
      Ahh én imádtam Chanyeol karakterét. Számomra nem volt az a tipikus faszfej, ahogy jellemzed inkább egy életrevaló fiatal, aki nem veti meg az útjába eső kalandokat. Mindemellett Baekhyun sem volt szent sosem ^^. Meg aztán ha azt nézzük még ha Chan egy seggfej is volt, sokkal mélyebb érzésekre volt képes, mint Baekhyun ><.
      Örülök, hogy Baek viszont szimpatikus volt, engem néha idegesített, de gyakran én is ilyen szétszórt, túlgondoló idióta vagyok, szóval nem volt nehéz a bőrébe bújni.

      Köszönöm szépen, olyan jól esik ezt olvasni, bár rengeteg hiba keveredett sajnos ebbe a történetbe is, mindenesetre örülök, hogy elnyerte a tetszésedet (annak meg pláne, hogy a végére csak sikerült befejezni és nem maradt félbe).
      A hamarosant nem ígérem, nagyon keresem a lehetőséget a következő történetre, de ő még nem akar engem és ez így eléggé elkeserít. De igyekszem!
      Köszönöm szépen, hogy olvastad, és írtál is hozzá <3 <3 <3 Remélem a későbbiekben is tudok majd olyat írni, ami tetszeni fog neked *.*

      Törlés
  2. Szia!
    Huh, nagyon régen írtam már Neked, fura is most itt komizni, ezen a blogon. ^^ Bár már egy ideje befejezted, de én csak most olvastam el az utolsó 4 részt egy kis ünnepi extraként. :-D
    Annyira boldog voltam, amikor először visszatértél egy új résszel annyi idő után. Ès aztán jött a többi...aztán vége lett. Hm, örültem is, hogy vége lett, de ugyanakkor egy kicsit szomorú is, mert az ilyen jó történeteket, mint ez a fic is volt, nehezen akarja az ember elengedni. :-)
    De ez vele jár.
    Egy kerek, szuper történetet kaptunk, nem lett összecsapva a vége és ugyanolyan kedvenccé vált, mint az előző BaekYeol ficid.
    Igazán élveztem minden sorát, köszönöm, hogy olvashattam.
    Pusz
    Ditta<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia ^^
      Elnézést kérek a késői válaszért, olyan nehezen vitt rá a lélek, hogy arra szavaim sincsenek :(
      Bevallom hiába írok mindig megkésve a kommentekre, azért elmondhatatlanul hálás vagyok értük és sajnálom, hogy már nem vagy annyira baekyeol fan - vagy nem is tudom pontosan miért tűntél el ennyire, erre tudok gondolni.
      Hát igen, sajnos nem volt egy könnyű dolog megírni ezt a történetet, magam sem tudom miért, de végül csak sikerült. Furcsa mód, ahogy a vége közeledett egyre lelkesebb lettem és egyre többet szerettem volna még írni hozzá. Mindenesetre ennek a történetnek ennyi jutott és azt hiszem jól is van ez így.
      Nagyon örülök, hogy minden hibája ellenére tetszett és jónak érezted, a végét még én is szerettem :D
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad és nem hagytad abba félúton valamint azt is, hogy írtál nekem <3 <3

      Liti ^^

      Törlés