2018. február 12., hétfő

Észveszejtő - 23. fejezet



Hiába próbáltam nyugodtan ülni, egyszerűen az egész asztal remegett lábam természetellenes mozgásától. Mindenki hulla fáradt volt, a félév végét jártuk, kezdődtek a vizsgák, ellenben én elevenebb voltam, mint valaha.
Egyszerűen jól éreztem magam és boldog voltam. Persze az izgalom átjárt, hisz az, hogy a nyakamon voltak a vizsgák egy másik dolog végét is jelentette. Mégpedig a feladatét, ami már két hete tanáromnál pihent, és hiába bombáztam e-mailekkel nem volt hajlandó válaszolni rájuk. Pedig nagyon tudni akartam, mi a véleménye.

- Látom Mr. Byun, mindjárt kiugrik a bőréből, így kezdjük önnel. Azt hiszem sokat tanult miközben írta ezt a történetet, ugye?
- Hát pár dologra ráébredtem - ismertem el.
- Ahogyan én is. Sajnálom, hogy nem vettem észre hamarabb a problémáját, mindenesetre ez a történet... Teljesen más lett, mint amire számítottam.
- Miért? - kérdezett közbe Cl, mire tanárom a kezébe nyomta az összefoglalót, nekem meg máris vörösödött a fejem. Nem tudtam, mit gondoljak erről az egészről. Olyan volt, mintha magamat adtam volna ki, bár erről senki nem tudott. Mégis furcsán érintett. - Ez érdekes - adta tovább kérdezés nélkül a lapot, mire már végképp zavarba jöttem. Mi van ha valaki rájön?
- Szóval érdekes megközelítés volt, nem számítottam semmi ilyesmire, ettől függetlenül érdeklődve olvastam.
- Miért nem volt meleg a karaktered? - kotyogott közbe Jimin is.
- Hát... - vontam vállat. - Nem tudom. Csak ez jutott eszembe. Nem lett volna túl sablonos ha melegek egymásra találnak és ennyi? Ebben sokkal több lehetőség volt - hadováltam elgondolkodva. Mégse mondhattam, hogy én se voltam meleg csak Chanyeol elcsavarta a fejem.
- Ilyen tuti nincs a valóságban. Nem túl reális - vetette fel Cl. Ennyit arról, hogy gyanúsítanának, hogy meleg lettem. Máris jobb.
- Ez egy történet - fordultam felé mosolyogva. - miért baj az ha nem egy teljesen alap sztorihoz nyúlok?
- Nem baj, csak fura... Olyan légből kapott, mintha csak összefirkáltál volna valamit, mindenféle utánajárás nélkül.
- Na ezzel azért nem értek egyet. Bár az alap lehet kissé kusza, de a történetben minden passzol, illetve a főszereplő karakterfejlődése meglepően jó - állt ki mellettem tanárom mire kihúztam magam. Végre megérdemeltem életemben először a dicséretet egy történetemre. Bár a bemutató tényleg összecsapott lett abból talán én se vártam volna sokat, de maga a történet rendben volt. Végre jók voltak a szavaim.
Ám valamire ráébredtem. Életemben először nem a kudarc vezetett arra, hogy az írói nem az én világom, hanem az úgynevezett siker.

Vidám mosollyal léptem ki a teremből és máris felhívtam anyát, akivel majd fél órát beszélgettem teljesen megfeledkezve a világról. Jól estek a szavai és az elismerése, éreztem tényleg büszke volt rám. Ez az egész annyira hihetetlen volt, annyira új, hogy hirtelenjében nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel.

" Ünnepeljünk, jó jegyet kaptam!!!" - küldtem Chanyeolnak az üzenetet, majd kapásból írtam Taeminnek és Sehunnak is. És ennek a háromnak egy rugóra járt az agya, mert mindenki azt a fura bulihelyet javasolta és közölte tovább adja a jó hírt. 
Mondjuk Chanyeol kinek?
Aztán hamarosan megtudtam a választ, ahogy egy gyors átöltözés után - hihetetlen, hogy már senki nem volt a koliban - észrevettem a döbbenetesen népes társaságot a bejáratnál. Upsz. Ebbe bele sem gondoltam. Ott volt Chanyeol és Taeminék, Luhan és Minseok, még Eunji is. Ez azért lehet kicsit sok volt.
Tanácstalanul meredtem kis ideig Chanyeolra, mire a legváratlanabb helyről jött a támogatás, ugyanis Minho kicsit meglökte felém.
- Ne fogjátok vissza magatokat, már mindenki tud rólatok.
- Eh? - rémültem meg, de tényleg senki nem tűnt meglepettnek. Aztán kénytelen voltam tekintetem visszakapni Chanyeolra, aki gyengéd mosollyal sétált felém.
- Ügyes vagy - húzott magához egy ölelésre, és hátamra simítva próbált kissé lenyugtatni. - Nagyon zavar? - suttogta fülembe, én pedig elmosolyodva temettem arcom vállába.
- Csak fura - válaszoltam ugyanolyan halkan. - Persze végiggondolva mindenki tudott rólunk, de így egybe meglepő. De örülök, hogy ilyen barátaim vannak és vagy te - szorítottam magamhoz, majd, ahogy elengedett egy gyengéd puszit nyomott arcomra, aztán hagyta, hogy mindenki gratuláljon és vállon veregessen miközben levakarhatatlan vigyorral örültem saját sikeremnek.
- Na húzzunk lefele, nem úszod meg alkohol nélkül - ragadta meg vállam Sehun.
- Nem is akarom - nevettem el magam majd meg is torpantam. - Mindenki, egy kicsit kínos de bemutatom a pasimat, Chanyeol, ők itt mindenki - mutattam körbe.
- Már összeismerkedtünk, szóval haladj - rángatott tovább legjobb barátom, mintha nem most ismertem.volna be ország világ előtt, hogy bebuzultam.

A hely szinte semmit nem változott, ugyanaz a légkör volt, mint pár hónappal ezelőtt, mégis ismeretlennek tűnt. Taeminék felé máris két srác ment, és Chanyeolt is elragadták mellőlem, amit egy bocsánatkérő mosollyal kompenzálni, ám engem cseppet sem zavart.
Chanyeolnak sok ismerőse volt. Nagyon sok. Én pedig a pasija voltam, nem a felügyelője, és bíztam benne. Innentől kezdve tudtam, hogy majd visszatér hozzám és ez elég is volt. Luhan is eltűnt valamerre, így a kolis csapattal maradtam.
Sehun kapásból két-két felessel örült nekem, amit vigyorogva nyomtam le, majd persze az egész társaság adta a piát, én pedig meglepően hamar elvesztettem a fonalat és a táncolók közé vetettem magam épp Eunjit magammal húzva. Sehunnak se kellett több, egy ismerős szőkét magával húzott és hamarosan Jongin került a szemem elé, természetesen alkohollal a kezében, ami hamar hozzám vándorolt. Milyen jó már, hogy a barátaim ismerik egymást, ezek után elég lesz egy valakinek elkottyintani az infókat magamról és mindenki tudni fog róla.

- Jongdae... - tántorogtam haverom mellé, és félrelépve kapaszkodtam vállába, mire felnevetett és átölelt.
- Mizu Baek?
- Nagyon részeg vagyok.
- Látom. Kimenjünk egy cigire?
Válaszra se futotta tőlem csak egy félresikerült bólintásra és szinte vakon hagytam vezetni magam. Az utolsó feles talán már nem kellett volna, felfordult a gyomrom és jobb esetben is már minimum kettőt láttam a világból, nem még, hogy magamról tudjak. Haverom egy kis időre még lestoppolt a pultnál de túl homályos volt a kép, hogy mit vett, így inkább nem is foglalkoztam vele. Egy részem arra várt, hogy az esti irreális alkoholmennyiség távozzon a szervezetemből és kihányjam magam, egy másik csillagokat akart nézni, a harmadik meg visszamenni a tánctérre és letámadni Chanyeolt. Még mindig nem a féltékenység vezetett, szimplán túl keveset volt a közelemben, bár volt egy tippem, hogy miért is pártolt hirtelen ennyire haverjaihoz. Vagy ha nem épp azért, akkor azért, hogy felszedjen valakit. Valamiért mindenképp csinálta, ennyi volt a lényeg.
- Nesze ülj le - nyomott le Dae a padra és egy szál cigit nyújtott felém. - Hoztam ropit egyél közbe, meg vizet is ha kiakadnál.
- Nagyon forog a világ - nyögtem szenvedősen és a gyújtó helyett a ropira vetettem rá magam. - Van otthon uborka és cukor?
- Fogalmam sincs haver, nem velem laksz - röhögött ki.
- És nálad van? - pislogtam rá. Vagyis inkább az irányába.
- Van.
- Akkor nálad alszom - közöltem a tényt.
- Dehogy alszol. Nincs az az isten, hogy én másnaposan istápoljalak. Összevakarlak itt, aztán mehetsz Isten hírével.
- Olyan gonosz vagy...
- Nem is mondtad, hogy meleg vagy - váltott hirtelen témát, mire máris inkább a cigi lett a fontos, a ropi helyett. Teljesen kiment a fejemből, hogy ő és Jongin ezt nem tudták. Talán ezért volt mindenki egy kicsit feszélyezett?
- Nem tudom, hogy az vagyok-e. Csak Chanyeol érdekel. Vele minden jó - morogtam lehunyt szemekkel, és mélyet szippantottam a cigiből.
- Engem nem zavar. Jongin egy kicsit kibukott de majd megnyugszik.
- Undorodik?
- Nem hinném. Tudod ő mutatott be Taeminéknek. Szerintem csak nem szimpi neki a pasid.
- Miért? Chanyeol tök cuki. Olyan, mint egy elefánt. Tudod az a kicsi, akinek nagy a füle. Valami mese. Dömper?
- Dömper?
- Vagy Dömping? Duma? Timon és Pumba! Csak annyit jelent, szép az élet... - kezdtem bele az éneklésbe, Dae pedig az első pár pillanatban értetlenül szemezett velem, majd becsatlakozott.
- Azt hiszem ideje lesz hazavinnem...

Az út meglepően hosszú volt, szegény Chanyeol, - mert ki más vállalkozott volna a hazavitelemre - pedig egyre nehezebben tudta kordában tartani magát. Hát igen, ő még nem látott igazán részegen, így nem meglepő, hogy nem tudott velem mit kezdeni.
- Chanyeol... hánynom kell - közöltem a szomorú tényt és félkómásan néztem rá.
- Egy buszon ülünk. Nem fogsz hányni.
- Te is tudod, hogy ez nem így működik. Sétáljunk.
- Majd egy órára lakom innen! - ellenkezett, de a gyomrom már úgy kavargott, hogy felőlem hat napnyira is lakhatott, nekem itt és most le kellett végre szállnom erről az istenverte buszról.
- Akkor megyek egyedül.
Kijelentésem után bátran ragadtam meg a kapaszkodót és vonszoltam magam az ajtóhoz, amiért nagyon is büszke voltam magamra, egészen addig, amíg meg nem éreztem derekamon a kezét.
- Kikészítesz... - morogta halkan, fülemhez közel és megnyomta a gombot, minek hála, két perc múltán már a friss levegőt szívhattam.
Öt perccel, és két hányással később pedig már jobban is éreztem magam. Szerencsére Dae induláskor a kezembe nyomta a vizet, aminek most nagy hasznát vettem, mert rettenetesen utáltam hányni. Ennél rosszabb a világon nem volt. Fintorogva köptem ki a vizet és lehunyt szemmel élveztem, ahogy Chanyeol kissé izzadt tincseim közé túrva simogatta nyugtatón tarkóm.
- Jobban vagy? - húzott magához, ahogy felegyenesedtem, és összehúzta pulcsim cipzárját, hogy ne fázzak annyira.
- Sokkal. Sajnálom. Nem szeretek ennyit inni, és nagyon utálok hányni.
- Jól van nincs semmi gond. Két megállóval arrébb van egy busz, ami közelebb tesz le a lakáshoz, megpróbálunk azzal menni, hátha a levegő addig segít.
- Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan, és imádatom tovább nőtt, amikor egy rágót nyomott kezembe. Némán baktattunk egymás mellett, hagyta, hogy a saját lábaimon botladozzak, nekem pedig sikerült annyira összeszedni magam, hogy legalább vállalható forma legyek, de hiányzott a közelsége. Kiskutya szemekkel pislogva rá, nyújtottam felé kezem, némán könyörögve, hogy legalább azt fogja. Legszívesebben leragadtam volna annál a szép halványsárga falnál és a végtelenségig csókoltam volna, de hányós emberrel csókolózni undorító volt, az undor pedig az utolsó volt, amit akartam, hogy érezzen velem kapcsolatban.

Az út további részéből csak annyi maradt meg, hogy Chanyeol kezét szorongattam, kétszer le kellett szállnunk a buszról, és valamikor tuti hánytam még. A házba a lift nem működött - Chanyeol valami olyanról magyarázott, hogy este tizenegy és hajnali öt között lekapcsolják, mert úgy takarékosabb - a lépcsőn pedig tuti pofára estem. És azt hiszem valahol itt adhattam fel a dolgot és aludtam el.

Ahhoz képest, hogy a tegnap este milyen rosszul végződött, a reggel valahogy sokkal jobb volt, mint, amire számítottam. Chanyeoltól bocsánatot kell majd kérnem, biztos a képszakadás után voltak még velem problémák. Remélem nem hánytam le a falat vagy őt... Legköze...
Megakadtam a gondolatba, ahogy lassan kezdett összeállni a reggeli kép. A kinevezett törölközőm a földön hevert, egészen pontosan Chanyeol farmerja alatt, amitől nem messze ott hevert felsője is. Mondhattam volna, hogy kupis volt, de sose hagyta szét a cuccait. Érdeklődve pillantottam magam mellé, ahol békés mosollyal aludt forró keze pedig csupasz bőrömön pihent. És rajta sem láttam nagyon ruhát...
- Mi van? - suttogtam rémülten, ő pedig félálomban húzott közelebb magához. Keze fenekemre siklott és kissé bele is markolt, mire végképp elszakadt a cérna. 
Mindenféle gyengédséget.mellőzve rántottam fel a paplant és mind a ketten rohadtul de nagyon meztelenek voltunk!
- Baek, aludj már! - nyavalygott, ám gyengére sikerült hisztijével esélytelen volt, hogy leszereljen.
- Miért nincs rajtam ruha? 
- Mert a törölköződbe feküdtél be.
- És rajtad? - folytattam tovább a faggatózást, egyre idegesebben. 
- Mi bajod van? - nézett rám fél szemmel és álmosan túrt tincseibe.
- Meztelen vagyok, és te is! Szerinted mi bajom?!
- Nem értem a hisztidet, ezért kérdezem. 
- Ugye nem feküdtünk le? 
- Mi van? - ült fel most már éberen. - Mi az, hogy ugye nem feküdtünk le? Mi bajod van? És ha lefeküdtünk akkor mi van? 
- Az nem lehet - suttogtam megtörve és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Nem lehet.
- Miért undorít a dolog? Vége a történetnek és nem kellek?
- Az ég szerelmére Chanyeol, nem emlékszem! - kiabáltam rá. - Nem akartam úgy lefeküdni veled, hogy részeg vagyok, mert minden pillanatára emlékezni akartam. 
- Ó... hé - simított arcomra. - Nincs semmi baj, sajnálom.
- Nem bízol még mindig bennem.
- De igen. Ne haragudj - ölelt át. - De az, amit most lerendeztél nagyon félreérthető volt - dőlt hátra velem, azután fölém ügyeskedte magát. - Érdekel mi történt az éjszaka? Mert nekem minden pillanata megvan és nagyon élveztem. És te is. 
- Ne kímélj - haraptam alsó ajkamba várakozva, mire rögtön hozzám hajolt egy csókra.

Elmosolyodtam, ahogy tincseim közé túrva mélyítette el rögtön csókunkat és helyezkedett fölém. Mint mindig most is óvatos és vigyázó volt, de éreztem minden mozdulatában az elfojtott vágyat. Én viszont próbáltam minél jobban a tudtára adni, hogy erre semmi szükség. Hajába téptem, lábaimat csípője köré fontam és felnyögtem.
- Részegen is ennyire kis céltudatos voltál - nyögte ajkaimra. - De föléd kerekedtem - kapta el kezeimet és fejem felett összefogta. Morcos tekintetem láttán felnevetett de nem engedett.
- Ez biztos nem tetszett...
- De nagyon is - ereszkedett teljesen rám, és alkarján támaszkodott. - Azt akartad, hogy kössem be a szemed. Nagyon akartad.
- Biztos, hogy nem.
- Szerinted miért van a fejed mellett az a sál? - biccentett oldalra, mire odakaptam a fejem.
- Te kikötöztél? - akadtam ki, de nem engedett szabadulni.
- Nem kötöttelek ki, rám másztál mielőtt lett volna esélyed.
- Ez máris jobban hangzik - vigyorogtam, és ezzel szabadnak hittem magam, de ismét tévedtem. - Na Chanyeol!
- Élvezni fogod.
Duzzogva engedtem el magam és akkor sem ellenkeztem, amikor a vékony sál a szemem elé került. Még az utolsó pillanatban láttam, ahogy elmosolyodott, majd csak a sötétség maradt. És egyszerre volt elképzelhetetlenül jó és izgalmas. Akaratlanul sóhajtottam fel, ahogy megéreztem az első gyengéd puszit és megremegtem, amikor ajkai felfedező útra indult testemen. Ajkaival végigjárta mellkasom, néhány apró csókot nyomott kezemre, majd oldalam mellé szorította őket, ahogy egyre lentebb haladt, én pedig nehezen fojtottam el a hangom. Ahogy alhasamra nyomott egy nyálas csókot felnyomtam csípőm és hangosan felnyögtem.
- És itt szakadt el nálad a cérna és kerekedtél felül rajtam.
- Azt hiszem egy ideig még visszatudom fogni magam. Folytasd csak.
- Kielégületlen maradtál? - vette le a kendőt és visszahajolt egy csókra.
- Nagyon - öleltem át nyakát és magamhoz szorítva simultam hozzá. - Mit csináltál még?
- Hát... - simult lábam közé keze. Voltak ötleteim az éjszaka további részére. Meg a reggel folytatására is. És az összes végkimenetel tetszett. 

4 megjegyzés:

  1. Legjobb. Imádom. Alig várom a folytit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, folytatás nemsokára már lesz is ( most tényleg :D)

      Törlés
  2. Aish, itt abahagyni, húzod az agyunkatxd Remélem most nem kell olyan sokat várni a részre, mert elképesztően szeretem a történetet^^

    Xoxo Dia💙

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Írói kiváltság néha gonosznak lenni ^^" Nem most nem kell sokat várni, ellenben már csak 2 fejezet és vége a történetnek. De legalább gyorsan jönnek majd a részek. Köszönöm, hogy írtál :))

      Törlés