Észveszejtő - 17. fejezet

Sziasztok! 
Sajnos muszáj egy minimonológgal kezdenem ^^"
Bocsánat a kimaradásért most indokom is volt rá a lustaságon kívül. A suli-vizsgaidőszak-munka-élet dilemma mellett szépen sorban mindenemet elintéztem így először a telefonomról törlődött minden - viszlát 20. fejezet eleje - majd a gépem is felmondta a szolgálatot - viszlát MINDEN. De komolyan minden. Egy jó tanács az olyan idiótáknak, mint én. NE A GÉPEN TÁROLD AZ ÉLETED. De komolyan. Elveszett mindenem ezt és a következő fejezetet kivéve, pedig annyi mindent szerettem volna, olyan sok ötlet és kezdemény volt a gépemen, hogy jelenleg ötpercenként jön rám az "Úr Isten ez is elveszett, jesszus pedig azt de szerettem volna megírni" Szóval most sír a szám, és ezért is volt a kimaradás és valószínű lesz is de igyekszem. Bocsánat a hiszti miatt, bár azt hiszem a hozzám hasonló lelkes billentyűzet püfölők legalább részben megértik miért is vagyok idegileg nulla.
Mindenesetre, remélem tetszeni fog ez a fejezet - az elírások és a szokottnál biztosan jóval több helyesírási hiba ellenére is (nyugodtan szóljatok rám ha találtok!) - és kellemes olvasást, ha pedig már nem jelentkeznék semmivel, akkor mindenkinek Kellemes Ünnepeket! :)))

Épp, hogy sikerült beérnem melózni, mire átöltöztem és sunyiban elszívtam még egy szál cigit már késésben is voltam, de mivel Jongin nyitott így nem vettem lelkemre a dolgot. Ilyenkor belefért pár perc. A reggelek nagy része úgyis semmittevéssel telt, ilyenkor csak a kasszásnak volt dolga, aki... ma én voltam.
Egész délelőtt arcomra fagyott mosollyal köszöntöttem mindenkit, nyomkodtam a kassza számait, fogadtam a kártyákat és pakolgattam az elvitelre kért falatokat. Délben volt egy váltás minek hála pincérré válhattam de legalább mozoghattam. Cserébe fél ötkor leléphettem Jonginnal és egy kocsma elé vettük az irányt, hogy kipihenjük az egész napos ugrálást. Na jó igazából Jongdaet vettük célba, legalábbis azt a helyet, ahol másodállásban dolgozott.
- Srácok! - ugrott a nyakunkba, ahogy észrevett minket, majd szinte a pult mögé ugrált és felpörögve szolgált ki minket. Megvártuk a műszakja végét, ami után még egy másfél órát maradtunk és semmiségekről dumáltunk. Jongin barátnője. Jongdae legújabb hódítása és Baekhyun... stagnáló szerelmi élete. Mégsem mondhattam el nekik Chanyeolt, ami még mindig olyan furcsa volt.
Igazából akkor esett le, hogy mennyire eltértem a saját utamról, ahogy ott ültem közöttük és a témánál végig Chanyeol járt a fejemben.

Este az ágyamban is rajta gondolkodtam, enyhén alkoholmámorban úszva, míg Minseok be nem robbant és egy hanyag mozdulattal rám nem ült.
- Minseok az ég áldjon meg, megölsz! - próbáltam lelökni magamról, mire hirtelen felpattant.
- Baszki senki nem mondta, hogy te itthon vagy!
- Egy éjszakát nem alszom itthon és ellopod az ágyam? Matractolvaj - meredtem rá gyilkosul.
- Hát... kezd fájni a hátam azon a szaron, Inkább aludnék a földön... meg aztán valahogy üres nélküled a lakás - vont vállat.
- Ez... kedves? - meredtem rá furcsán, és szótlanul néztem, ahogy ledobálta cuccait. Hát ez fura volt... nagyon fura.
- Most együtt vagy azzal a sráccal? - kérdezett hirtelen, mire megdermedtem és őszintén elgondolkodtam erről a kérdéssel. Muszáj volt valakivel ezt megbeszélnem, de mint ahogy Jonginék nem tudtak erről, úgy Minseok sem az az ember volt, akivel az ilyen gondolataimat meg szerettem volna osztani.
- Próbálkozunk - mosolyodtam el és érezhetően rövidre zártam a témát. Helyette a néma csendben telefonomért nyúltam és felvetettem Taeminnek, hogy találkozzunk holnap délután.

- Baekhyunie, már azt hittem elfelejtettél - ölelt meg Tae ahogy beléptem, majd el is távolodott és nagyot tüsszentett.
- Csak az influenzádat kerültem volna el - vigyorogtam, majd lerúgtam cipőmet. - Kyungsoo küldi, szerinte ettől két perc alatt meggyógyulsz - nyújtottam át egy nagy adag levest, mire elvigyorodott, de máris a mikrónál termett, hogy felmelegítse.
- Ne mondj semmit! Napok óta hozott kaján élek, mert Minho pótolni akarja a kiesésemet meló téren. Nem is látom, pedig egy romantikus esti tüsszögőparti sokat nyomna a közérzetemen.
- Külön alszotok mi?
- Be se jön a hálóba... az az én birodalmam, övé a nappali, nem szereti a bacikat - sóhajtott dramatizálva, de tiszteletben tartotta barátja kérését és teljesen elszeparálta a nappalit, így miután bepusztította a levest száműzött engem is bacis királyságába. - Ha félsz, hogy beteg leszel...
- Ugyan már - vontam vállat. - Vitamint szedek vitaminnal, anyám túlélőcsomagja ez.
- Rendben, akkor ki vele. Tegnap óta azon gondolkodom, hogy mi az, amiről csak velem tudsz beszélni. Akárhogy nézzük, bármennyire bírlak még nem vagyunk olyan régóta barátok, hogy csak úgy megossz velem valamit, kivéve ha...
- Ha az olyan, amiben te állsz hozzám a legközelebb.
- Bepasiztál...
- Azt hiszem - nyögtem szemeibe meredve.
- Elcsábított? - vigyorodott el, én pedig bizonytalanul megráztam a fejem.
- Igazából én támadtam le egy bulin. Ott volt fel akart vinni magához egy csávót, én pedig elrángattam tőle, és így végül is én mentem fel hozzá...
- Ugye te... - akadt el és célzatosan mért végig.
- Nem csinált semmit. Semmit, semmit.
- Nahát, igazi úriember melletted Park. Szereted?
- Kezdem... kedvelni? - vontam vállat. - Basszus Taemin fogalmam sincs, minden, amitől undorodtam szinte egy pillanat alatt változott meg. Ott vannak az érintései, régebben idegesített ha csak úgy hozzám ért, aztán már a vége felé nem is, sőt néha élveztem de ja. Javarészt az volt bennem, hogy minek érsz hozzám. Most meg bújok, mint egy kiskutya. Kétszer aludtam nála és már hiányzik az érintése!
- Érintése mint?
- Nem. Csináltunk. Semmit. Semmit. Álmában letapiz de ennyi, szóval.
- Nem vagy beindulva rá?
- Tulajdonképpen nem tudom.
- Akkor mit tudsz? - zavarodott most már végleg össze szerencsétlen, amit nem csodáltam, úgy tűnt nem épp voltam könnyű eset.
- Tudom, hogy nyoma sincs bennem annak a félsznek, mint az elején, és bár túlélem nélküle a napot, mégis jó tudni, hogy ma este ott alszom nála megint, és hát... egészen jó érzés ahogy csókol.
- Szóval vége az undorodó, érzéketlen, nekem semmit nem jelent a csókja időszaknak.
- Igen - bólintottam. - Szóval... mit csináljak? Megeshet, hogy kezdem megkedvelni, barátilag idáig is szimpatikus volt, de most egy más szögből kezdem megismerni úgy igazán és...
- Para - mondta ki azt, amit én nem mertem. Mert para volt. Mert most láttam magamban a bátorságot azokra a dolgokra, amiket mondott, egyszer biztos képes lettem volna vele lefeküdni, de mégis para. - Próbálkozzatok. Esküszöm kifordítod magából Chanyeolt, szóval nem mondok róla több rossz dolgot, de ha ő törődő és kedves és figyel rád, neked meg kell bíznod benne és hagyni, hogy megtanítson dolgokat. Ha tényleg olyan, amilyennek tűnik a szavaidból nála jobb szeretőt nem kívánhatsz magadnak.
- Te mennyi idő után tudtad, hogy készen állsz rá?
- Minho kellemesen rámenős volt ahhoz, hogy biztos legyek benne. Jószerivel elérte, hogy bízzak benne és ki sem engedett az ágyból. Fél évig voltunk haverok, utána volt az első csók és rá két hétre én már messze voltam az ártatlanságtól - vigyorgott, nekem pedig fintor szökött az arcomra. Az baromi kevés idő volt... Mármint mindenhol azt olvastam, hogy ennek az egésznek azért idő kell, mert... nem természetes, és még így is úgy is mindig fáj. Ez pedig nem volt túl vonzó. - Ne nyeld be a szakzsargont a hátsó szexről, annyi mindent írnak és neked lehet, hogy pont nem olyan lesz.
- Neked fájt - szögeztem le mert emlékeztem egy régebbi beszélgetésünkre. - Sírtál.
- Mert addig tartott Minho kontrollja, de mindezek ellenére nem bánom. Amúgy is nem kell rögtön dugnotok, Chanyeol hülye lenne ha megtenné ezt veled, nagyobb kincs vagy neki, semmint ennyivel elszúrná.
- Akkor?
- Petting kicsi Byun, petting. Remek szórakozás mindenféle kötelezettség nélkül, ráadásul nem csak a másik testét és gyenge pontját ismered meg hanem a sajátodat is.

Épp az utolsó simításokat végeztem magamon, hogy leléphessek Chanyeolhoz, mikor az ágyamon telefonom felvillant, és az említett fényképe jelent meg, egy üzenettel. Apró fintorral olvastam a sorokat és unottan huppantam le fekhelyemre. Dobva lettem, mert túlóráznia kellett és nem tudta előre mikor végez, ami amúgy tök érthető volt, mégis sajnáltam a dolgot. Nem sokkal utána még egy üzenet jött, itt már bocsánatot kért, mire leesett, hogy jelzi az alkalmazás ha elolvastam, ő pedig azt hitte besértődtem, és már próbált kiengesztelni különböző ötletekkel. Túlóra ide vagy oda fél órán át nyomogattam szorgosan a telefont, mire lerázott a munkára hivatkozva, nekem pedig már oda is volt a rossz kedvem. Helyette visszaöltöztem kényelmes itthoni göncökbe, majd kitelepedtem a srácokhoz és hamarosan már Sehun ellen vívtam élet halál harcot, a miniközönségünk előtt. Tipikus gyerekes lelkesedéssel maradtunk fent hajnalig, és amikor újra telefonomra pillantottam meglepetten láttam, hogy Chanyeol egész éjszaka hívogatott. Még öt perce is.
- Hé - szóltam bele lágyan kissé bizonytalanul mikor felvette.
- Rohadt másnapos vagyok, ments meg könyörgöm - szólt bele síron túli hangon, én pedig azt se tudtam hirtelen mit kéne csinálnom.
- Hol vagy?
- Egy buszmegállóban fekszem... - hallottam valami puffanást majd megszakadt a vonal. Amíg próbáltam újra hívni, elkértem hyung kocsiját és mikor végre újra kapcsolt, már faggattam is, hogy merre járt. Inkább meg se kérdeztem, hogy tudott az irodától és a lakástól is több mint egy órára kikötni...

Folyt rólam a víz mire a nem enyhén részeg barátomat sikerült felcipelni a lakására. Nem volt túl segítőkész egész úton tapogatózott a kocsiban és két percenként nyavalygott, hogy hányni fog, én pedig azt se tudtam mire figyeljek a reggeli forgalomban. A kezére, az útra vagy a hisztijére.

Rám támaszkodva rúgta le cipőjét majd a fürdő felé vette az irányt és el is tűnt fél órára a zárt ajtó mögött. De legalább már jobb színben bukkant fel, igaz csak egy alsóban...
- Jól vagy? - ültem mellé az ágyra és hajába simítottam, mire álmosan pislogott rám és bólintott párat.
- Köszönöm.
- Nincs mit - mosolyogtam rá. - Hoztam gyógyszert, és csináltam kávét is.
- Angyal vagy - nyúlt a cuccokért és fél perc alatt mindent magába döntött. Úgy tűnt ez is javított állapotán, mert pár perc szieszta után magára húzott és kényelmes csókot kezdeményezett.
Fura volt meztelen mellkasára dőlni, de ujjaim hamar önálló életre keltek forró puha bőrén. Csóktól megrészegülve jártam be kezeimmel mellkasát, míg ő hajamat néha kissé meghúzva tartott közel magához. Nem mintha annyira távol szerettem volna lenni tőle, és ez neki is leesett, mert egyik pillanatról a másikra fordított magunkon és az én testem simult a matrachoz, ő pedig szorosan hozzám. Még mindig csókolt, egy pillanatnyi szünetre nem vált el tőlem, és kezei lassan megindultak. Először még a csak felkapott pulcsim tetején matatott, de nem kellett sok, hogy óvatosan feltűrje, és egyre fentebb ügyeskedje rajtam.
- Mit szeretnél? - kérdeztem, ahogy ajkai arcomon barangoltak, én pedig végre levegőt vehettem. Ártatlanul pislogott rám, majd puszit nyomott orromra és szabaddá vált bőrömet cirógatta. Forró keze engem is felhevített szinte lángra gyúltam alatta, de nem ellenkezdtem.
- Mindent, amit csak lehet...
- Majd szólok ha már sok - suttogtam ajkaira, ő pedig elégedetten mosolyodott el.
Keze lassan húzta fel pólómat, mire megemelkedtem és segítettem neki, hogy le tudja venni rólam. Gyengéden fektetett vissza a matracra, ajkai nyakam felé vándoroltak, míg én hátát simogattam és ismerkedtem az újfajta érzéssel. Egyre lentebb haladt mancsa, meztelen felsőtestemen kalandozott bizsergést hagyva bennem minden mozdulattal. Felsóhajtottam, ahogy ajkai ismeretlen terepre tévedtek, fél kézzel a lepedőbe markoltam és saját magamat is megleptem mennyire élveztem én ezt. Halk nyögés szakadt ki belőlem, ahogy szája mellbimbómra tapadt és borzongtam a testemet elöntő forróságtól. Kíváncsi voltam belőle mit váltott ki a testem, de nem volt bátorságom még úgy hozzá érni, hiába is bontogatta gátlásaim falait ennyire jól. Az még nem ment, szóval hagytam őt a kezdeményező szerepbe és csak kiélveztem minden pillanatát cselekedeteinek.
Az első megtorpanásom akkor volt, amikor bal keze farmeromra simult és végigsimított rajtam, enyhén rám markolva, ő pedig bár nem tettem semmi látványosat rögtön sejtette, mert egy másodperc múlva már combomat simogatta, hogy eloszlassa kételyeimet. Ez pedig tetszett. Kezdtem rájönni, hogy Chanyeolban megbízni annyit jelent, hogy tényleg megtapasztalhatok bármit, amire készen állok félelem és kockázat nélkül.
Köldökömbe csókolt, mire akaratlanul nyomtam felé a hasam, ő pedig nem sokkal utána visszatért ajkaimhoz és fájóan mély csókokkal bódított el.
- Hogy bírod? - vigyorgott rám, míg kezeim visszatévedtek hajába és közelebb húztam magamhoz.
- Tetszik - suttogtam ajkaira, keze pedig akkor talált vissza enyhe merevedésemre és lassan masszírozni kezdte miközben szemeimet fixírozta.
- Azt hittem kiszaladsz a világból.
- Próbálkozom még a maradással, bár ha így folytatod, annak ismeretlen vége lehet - fogtam vissza sóhajom.
- Pedig ha tudnád mennyire vágyom rád...
- Mennyire? - szemtelenkedtem ő pedig egy csókkal hallgattatott el, míg keze visszasimult csípőmre és egy teljesen más részével ért hozzám. Ahogy merevedése - igen őt sokkal jobban felhevítette apró kalandja, mint engem - hozzám simult, azért már elöntött a bizonytalanság.
- Látod?
- Inkább érzem, nem?
- Annyira bolond vagy... - bújt nyakamba, míg akaratlanul felkuncogtam. 

Tetszett ez a vékony jégen táncolás, és tudtam, hogy akarom, talán ezért is nem állítottam le hiába dermedtem meg, amikor ügyesen bújtatott ki nadrágomból. Fene a gyakorlottságát, komolyan... ezer alkalomnyi előnye van hozzám képest. Nyakamba temette fejét, apró harapásokkal tarkította sápadt bőröm, mindent bevetett azért, hogy elterelje figyelmem. Mégis, amikor keze sunyi módon simult be alsóm alá és simított végig rajtam görcsösen szorítottam magamhoz és karmoltam nyakába. Pár mozdulat kellett neki, hogy akaratlanul felsóhajtsak, ő pedig csak erre várt, mert visszaegyenesedett fölém és közelről nézte minden mozdulatomat. Éreztem a forróságot a testemben, tekintetéből kiolvastam, hogy egy szinten nevetségesnek tart, de egyszerűen képtelen érzés volt még mindig hatalmas keze már igencsak izgatott merevedésemen.
- Sok? - nyomott puszit az arcomra, de hüvelykujja ugyanolyan gyengéden körözött makkomon.
- Nem tudom - hunytam le a szemem. 

- A nem tudom nem jelent nemet - mosolygott ám sunyin.
- Igazad van, nem jelent...
Fogalmam sem volt honnan vettem minderre a bátorságot, bár kár lett volna tagadni, hogy lassan gondolkodni sem tudtam. Ugyan ki lett volna képes rá a helyemben? Chanyeol pedig tökéletesen tisztában volt hatásával.
Nyakamat támadta ezernyi csókkal, míg fél kézzel alsómat is száműzte rólam és egyre bátrabb mozdulatokkal ért hozzám. Szinte elégtem karjai közt, annyira elkábított.
- Engedd el végre magad, és ne gondolkodj
- Szerinted tudok? - nyögtem ajkaira és hajába kapva rántottam magamhoz egy csókra. Sosem gondoltam volna, hogy ez az egész egy pasival még jó is lehet, nem, hogy ezt.
- Szerintem élvezed minden érintésem - mosolygott ajkaimra. Keze egyre gyorsabban mozgott rajtam, majd hirtelen váltott lassabbra az őrületbe kergetve engem. Kedvem lett volna magam alá teperni és visszaadni minden mocsokságát csak épp bátorságom nem volt hozzá. - Szeretnéd átélni az első orgazmusodat tőlem vagy gyors a tempó? - szemtelenül meredt kimeredt tekintetemre, én pedig csak vörösödő fejjel próbáltam valami értelmeset habogni alatta, de semmire sem futotta. - Észveszejtő vagy - hajolt vissza hozzám és leállt a játékkal.
Egyre gyorsabban mozgott rajtam keze, és egyre hangosabban sóhajtottam ajkai közé. Nyakát karmolásztam és hiába volt igenis gyors a tempója, most már nem tudtam visszafogni magam.
Chanyeol egy dög volt. Egy mocsok csábító. Csillogó szemeiből és csalfa mosolyából pedig tudtam, hogy ő mindvégig tudta, hogy megkap.

A plafont bámultam míg ujjai hasamon lépdeltek, minden kis zugot megismerve. Mutató ujja köldökömbe sétált, mire akaratlanul rándultam össze és nevettem fel.
- Annyira hülye vagy - fordultam felé és mellkasom elé rángattam a takarót.
- Minden oké? - simult közelebb majd a takaró egy részét is megszerezve ölelt át. Megadón simultam hozzá, jól esett az érintése, felhevült testemet pedig nyugtatta közelsége.
- Aludnod kéne, elég rémesen festettél a buszmegállóban.
- Te viszont gyönyörű voltál alattam.
- Még mindig hülye vagy - csaptam vállára, hogy leplezzem kínomat, de átlátott rajtam.
- Egyszer eljön az a pillanat, hogy nem csak élvezni de akarni is fogod, és nem leszel zavarban attól, hogy rám vágysz.
Hát én ebben erősen kételkedtem, de nem azért mert lehetetlen dolgokat állított volna. Csak ez az egész új volt, túlságosan is. Még mindig.