Chanyeol unottan
bámult ki az ablakon, miközben a tanár épp az egyik matematikai modellt véste
fel a táblára. Baekhyun más specializációt választott, mint ő, így bár még
voltak közös óráik, már nem minden tárgynál boldogították egymást. A munka is
másfelé sodorta őket, Baekhyun bejutott egy irodába gyakornoknak, míg ő maga
egy kávézóban és néha egy hangszerüzletben dolgozott részmunkaidőben, bár neki
ez inkább felüdülés volt semmint bánat. Nem volt rossz Gazdasági diplomát
kapni, bár még mindig inkább a szülői elvárás, semmint a saját vágya hozta erre
a pályára. A kávézóban szeretett a munkatársaival bohóckodni, a hangszerbolt
pedig az apró lakásukon kívül a másik titkos kis békeszigete volt. Amikor csak
leült behangolni a gitárokat szépen sorban, vagy megmutathatta melyik, hogy
szól, az volt számára az igazi menyország. De nyilván a milliónyi idol
országában nem reménykedhetett a biztos befutásban, így nem bánta, hogy ide
került. Meg aztán hitt abban, hogy mindennek oka van, ha nem ezen a szakon, nem
ebben az iskolában, nem ebben az időben kerül ide, talán sosem ismeri
Baekhyunt. Milyen furcsa is volt a sors.
Az óra vége után, már
épp szedte a sátorfáját, amikor szaktársa kissé bizonytalanul elé állt ujjait
birizgálva.
- Szia Nayeon.
- Szia, izé... nagyon
sietsz haza?
- Baj van?
- Igazából csak egy
szívességet szeretnék kérni tőled. Te eléggé otthon vagy az ilyen zenei
cuccokba. Az öcsém nagyon szeretne egy gitárt, és a szüleim küldtek rá pénzt,
de én elvesztem.
- Ha gondolod
elmehetünk és mutatok neked pár darabot - mosolygott a lányra, aki enyhén
elpirulva szaladt vissza cuccaiért.
Míg a hangszerboltba
tartottak, oldódott közöttük a hangulat, ami a fiú számára nem volt meglepő,
elvégre ő elég jól kijött másokkal, Nayeonnal sem volt sosem gondja, régebben
csomószor ültek be közös társasággal inni, így nem értette teljesen a lány
feszengését. Sok magyarázat és keresgélés után, végül ráleltek a minden téren
megfelelő darabra, így Chanyeol miután ezerszer elmondta, hogy szívesen akár
haza is kíséri a lányt, hogy ne neki kelljen cipekednie, végül csak a közeli
buszmegállóig tartott vele. Pár perc várakozás és a sokadik köszönet után végül
búcsút intettek egymásnak, Chanyeol pedig egy hátraarc után döbbenten bámult
vissza Baekhyunra, aki a falnak dőlve nézett szembe vele.
- Hát te?
- Eljöttem bakancsot
nézni, mert fázott a lábam, és rájöttem, hogy a tavalyi a kukában landolt a
lépcsős zúgáson után.
Chanyeol akaratlanul szisszent fel az emlékre, amikor Baekhyun majdnem betört fejjel hívta őt a házuktól nem messze. Mondhatni szerencsésen megúszta, mostanra már nyoma sem volt, de abban a pillanatban a magas alak szeme előtt sokféle rémkép játszódott le. Baekhyunt mentővel vitték kórházba, ahol keresztül kasul megröntgenezték és egy bordarepedéssel meg egy lábujjtöréssel hazaengedték. Míg Chanyeol majd belehalt az aggodalomba, és már azon gondolkodott hogyan juttassa haza Baekhyunt, vagy épp apját hogyan szerválja fel Szöulba, és ki hol aludna, addig az alacsony, csak elgondolkodva nézegette belilult, pár helyen sebekkel borított lábát, és közölte, még sosem tört el semmije. Ráadásul milyen szerencsétlen, hogy olyan csontot sikerült találnia, amire még gipszet se kaphat, így látszata sincs annak, hogy nyomorék a tanárok tuti csesztetni fogják.
- És jutottál valamire?
- Ja, megláttam az
árukat és egyik se tetszett. Holnap majd elnézek itt a közelben lévő boltba,
ott némileg reálisabb áraktól szoktam sokkot kapni. Jaj, ne nézz így -
szisszent fel, ahogy a magas kissé sajnáló tekintettel meredt rá. - Nem a
világvége. Menjünk haza, hulla vagyok.
- Kit? A gitárt?
Ennyire azért nem vagyok kétségbeesett - viccelte el a hirtelen kényessé váló
témát.
- De most komolyan.
Tetszel neki.
- Nayeonnak? Minek
kezdene velem?
- Őszintén? - nézett
fel rá Baekhyun, mire kissé elbizonytalanodott. - Ha nem vesszük a Yoda
füleidet, meg a csodálkozó boci szemeidet, egész helyes vagy - vigyorgott rá
pimaszul, majd kabátját felakasztva a konyhába lépett, maga mögött hagyva a
magas alakot.
Lekapta a polcról a
lisztet, majd az edényét, és már nyúlt is a kanálért, mikor Chanyeol is
belépett.
- Hé!
- Mi az?
- Mi volt a mai
jócselekedeted?
- Mire fel ez a gonosz
hangsúly? Nem nézed ki belőlem, hogy kedves is tudok lenni?
- Az előbbi beszólásod
után megérdemelnéd, hogy azt mondjam, nem.
- Segítettem a sárkány
nőnek, még a hibáit is kijavítottam, de ettől tekintsünk el, mert ezt mindig
megteszem. Viszont ma beteg lett annak a nőnek a gyereke, akit birok, így haza
kellett mennie. Mivel csak olyan papírmunkája volt, amit én is meg tudok oldani,
megcsináltam neki a mai feladatait, hogy ne maradjon rá holnapra.
- Ez kedves volt
tőled, megérdemled a lisztet.
- Ez még mindig groteszk.
Amúgy mi lesz ezzel? Meddig kell ezt gyűjteni és minek?
- Mi karácsonyig
csináltuk és huszonnegyedikén sütöttünk belőle sütit
- És más íze lett,
mint a többinek?
- Nem tudom, anya
mindig finomakat süt.
- Szóval akkor a
szeretetnek nincs íze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése